Szexguru, orgiák, nyílt házasság, folyamatos extázis – az 1980-as évektől biztos, hogy sokan jellemeznék így ezt az Indiából indult szektát, de a sannyasinokat (a szekta, alapvetően hindu követői) nem lehet ennyivel elintézni. Sokan a mai napig kiállnak az 1990-ben meghalt mosolygós, de pénzéhes vezető, Bhagwan Shree Rajneesh mellett, akit bármikor elvakított egy millió dolláros Rolex, csak úgy csillogott rajta a gyémánt. 93, azaz kilencvenhárom Royce Rolls állt a garázsában, luxusvillában élt, az aszketizmust elítélte, az anyagiakhoz viszont értett, elvégre kiváló üzletet csinált a vallásból. A Netflix egy márciusban bemutatott dokumentumfilmben, a Wild Wild Countryban foglalkozott a 2018-ban kevésbé ismert, de egykor hírhedt Rajneeshpurammal, ahol ezrek éltek elvileg békében a narancssárga ruhájukban, sőt, Hollywood egy része is csatakozott hozzájuk. De ez csak a látszat: mérgezések, gyanús eutanázia, gyilkossági kísérletek, elképesztő katonai erők árnyékolták be a sannyasinok hippi életét az amerikai Oregonban.
Először is képzeljünk el egy isten háta mögötti falut, amit nagyjából csak a lakói ismernek. Az Oregon állambeli Antelope ilyen: a 80-as években alig lakták negyvenen, és ez a szám 2010-re is csak 46-ig kúszott fel. Ameddig a szem ellát csak hegyeket és pusztákat látni, egy az egyben olyan, mintha a nemrég megjelent, egy fiktív milicista szektát megrajzoló Far Cry 5-ben járnánk. A helyiek legnagyobb bánatára a környék tökéletesen alkalmasnak bizonyult egy indiai gyökerű, a spirituális irányzatokhoz erősen kötődő vallási csoportosulás főhadiszállásának. Bhagwan – akit élete utolsó éveiben Oshónak (japánul buddhista szerzetes) hívtak – még a Mumbaihoz közeli Pune-ban alapította az első ashramját, ahova rengeteg nyugati országból érkeztek tehetős érdeklődők. A Wild Wild Countryban többek között egy olyan férfi is megszólalt, aki Los Angelesben dolgozott jól menő ügyvédként, de nem bírta a kötöttségeket, és a hagyományos életmodellt. Philip Toelkes fogta magát, és Indiába utazott, ahol megbabonázta Bhagwan, ezentúl a csoport tagjai csak Swami Prem Nirennek hívták. Felvette a buddhista szerzetesek narancs színű köpenyére emlékeztető ruhát, és azóta se szeretett ki a mesteréből.
A pune-i központot viszont kezdte kinőni az egyre növekvő sannyasin közösség, ráadásul az 5 millió dolláros (~1,8 milliárd forint) adóhátralék is siettette Bhagwant, hogy Amerikába meneküljön az indiai hatóságok elől. A sikeres üzleti modellt már Indiában kidolgozták, kiderült, hogy kifejezetten jól jövedelmező az emberek kiábrándultsága és hiszékenysége, csak úgy ömlött a dollár az ashramba. Olyannyira ömlött, hogy 1981-ben Bhagwanék 64 ezer holdnyi földet vásároltak az oregoni senkiföldjén, Antelope mellett 5,9 millió dollárért (~1,5 milliárd forint). Pár év alatt egy komplett várost húztak fel, miközben a konzervatív környékbeliek csak pislogtak, hogy mi történik körülöttük. Hirtelen kinőtt Rajneeshpuram városa, az utcatábláik mind Bhagwan vagy a szektához kötődő neveket viselték. Rajneeshpuramban épült bevásárlóközpont, étterem, kórház, iskola, sőt, még ruhabolt is működött, természetesen korlátozott színskálával, a ciklámen és a narancs árnyalataival. Bhagwan hihetetlen érzékkel gyűjtötte maga köré a tanult nyugatiakat, mérnökök, orvosok, ügyvédek dolgoztak egy újfajta, szabad, de modern társadalom kialakításán, ami meghódíthatja az egész világot.
Elsősorban magából indult ki, hiszen a Royce Rollsok voltak a gyengéi, Rajneeshpuram repterén pedig felsorakozhattak a magángépei. Mindeközben a környékbeliek egyre rosszabb szemmel nézték a furcsa társaságot: észrevették, hogy a sannyasinok ott esnek egymásnak, ahol csak akarnak, szabadon kezelik a klasszikus kapcsolat fogalmát, nyitott házasságban élnek, alkalmanként orgiákat tartanak. Nem véletlenül híresült el a bölcs Bhagwan szexguruként – még akkor is, ha őt egészségi állapota biztosan meggátolta, hogy fejest ugorjon a saját nézeteibe.
Az orgiákat és a szabad szerelmet Bhagwan egyik első embere és titkárnője, Ma Anand Sheela is megerősítette, ugyanakkor a Daily Beastnek egy olyan korábbi tag is írt cikket, aki nem találkozott csoportos szexszel. Satya Franklin és köre 16-18 órákat dolgozott, a lapnak úgy fogalmazott, hogy ideje és energiája se lett volna a folyamatos, tömeges nemi életre.
Az életünk minden részletét korlátozta a farm hierarchiája. Kémek egész serege dolgozott és élt közöttünk, jelentettek minden lehetséges lázadást vagy a szektából való kiábrándulást. A kevés személyes holminkat minden nap átnézték, ahogy a ki-és bejövő postánkat is.
A dokumentumfilmben ebből a diktatórikus rendszerből alig látunk valamit, csak sejthetjük, hogy nem volt olyan demokratikus ez a Rajneeshpuram, mint amilyennek szerette volna magát beállítani. Polgármestert ugyan kineveztek, de senkitől és semmitől nem fogadtak el nemet, mindenáron maradni akartak Oregonban. Akkor is, ha a közeli Wasco megye eltökélte, hogy visszaküldi őket egészen Indiáig. Minden törvényes eszközt megragadtak, hogy kiutasítsák az országból az idegeneket.
Szalmonellát az idegengyűlölőknek!
Bhagwan halálig ártatlannak vallotta magát – és az összes botrányt hű segítőjére, Ma Anand Sheelára kente –, azonban szinte hihetetlen, hogy nélküle, az ő tudta nélkül zajlott a tömeges mérgezés, lehallgatás és terrorkísérlet. A doksit készítő testvérpár Chapman és Maclain Way az igazság csak egy bizonyos szeletét rakják a nézők elé, de azt egészen jól felvázolják, hogy amíg a követők nagy részre csak a szabad életforma előnyeit, a táncot, meditációt és a stresszmentes mindennapokat látták, addig a háttérben óriási trükközések folytak a hatalom megszerzése érdekében. Az egész film kulcsfigurája egy Sheela nevű nő, a guru legnagyobb bizalmasa, szóvivője, titkárnője, partnere, aki úthengerként gázolt át a szekta ellenségein, és tolta el az útból az akadályokat.
Az indai születésű sannyasin 16-17 éves korában került Bhagwanhoz, és saját bevallása szerint őrült szerelembe esett a guru iránt, aki ezt viszonozta. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy mindketten tagadják, hogy szexuális kapcsolat lett volna közöttük. Ma Anand Sheeláról elsőre nehéz eldönteni, hogy ő maga elhiszi-e a szavait, mindenesetre semmit nem bánt meg a pályafutása alatt. Pedig állítólag bombát is dobott volna egy közintézményre, hogy elhallgattassa az utánuk nyomozó illetékeseket.
Megbíztam benne, kiképzett, és természetesen nem akartam rossz diák lenni. Nem én ügyeskedtem, Bhagwan volt az, aki meglátta a lehetőséget bennem, és kitanított.
– nyilatkozta a Daily Beastnek.
Ma Anand Sheela hamar pozícióba került, titkárnőként közvetlen bejárása volt a guruhoz, azon dolgozott, hogy az állam ne tehesse ki őket a farmukról, megyei választást nyerjenek, és Bhagwannak se essen bántódása. Utóbbira fogja, hogy bepoloskázta a mester szobáit, miután a Keresztapa című film producerének exfelesége, Francoise Ruddy belépett a legbelsőbb körébe, ő pedig háttérbe szorult. A szekta felszámolása után annyi felvételt találtak a szövetségiek Oregonban, Ma Anand Sheela háza alatt, hogy ha egy ember napi nyolc órában hallgatta volna végig őket, két év alatt végzett volna. Amerika legnagyobb lehallgatási botrányáról van szó.
Bhagwan titkárnője a saját módszereivel taposta maga előtt az utat, meg akarta akadályozni, hogy az amerikai hatóságok jogilag ellehetetlenítsék őket, amit a körülöttük egyre erősödő népharag sürgetett. Rajneespuramnak helyi választási győzelemre volt szüksége, Bhagwan szektája pedig fogta magát, és az ország területéről begyűjtötte a hajléktalanokat, elhelyezték és etették őket a szavazatokért cserébe. Csak később derült ki, hogy finoman, de naponta bedrogozták az új lakókat, sörükbe nyugtatót raktak, nehogy bontsák a rendet. Amikor viszont már nem volt a vezetésnek szüksége rájuk – és nem illett némelyikük agresszív viselkedése a táborba –, egyszerűen buszokra rakták őket, és kidobták a hajléktalanokat az utcára, mindezt szemrebbenés nélkül.
Itt azonban nem álltak meg, a mesterséges városukhoz közel eső Dallesben összesen 751 ember szállítottak kórházba szalmonellamérgezéssel, ami a mai napig az USA legnagyobb bio-terrortámadása. A fertőzéssel Rajneeshpuram laboratóriumában kísérleteztek, majd különböző salátabárokban szórták el a baktériumot, hátha a lakosság egy része nem jut el szavazni. És ez még mindig nem minden: feltehetően Ma Anand Sheela köre akarta eltenni láb alól az ügyükben érintett államügyészt, Charles Turnert.
Elmondásuk alapján fenyegetve érezték magukat, ami az egyik hoteljüket ért bomba után érthető, de az már kevésbé, hogy milyen katonai muníciót halmoztak fel, tagjaikat kiképezték, ha meg kell védeniük magukat és a világukat.
Ma Anand Sheela azután kényszerült pár társával menekülni, hogy megpróbálták megölni Bhagwan orvosát. Egészen Németországig repültek, hogy elkerüljék a letartóztatást. Bhagwant mérhetetlenül bosszantotta egykori tanítványa árulása, még némasági fogadalmát is megszegte, hogy elmondja a híveinek, Ma Anand Sheela mindent nélküle, teljesen egyedül vitt véghez, és ideje elfogni a bűnözőket, ő pedig nem sokkal később vádalkuval megúszta a börtönt. Bhagwan elhagyta a nevét, Oshónak kezdte magát hívatni, és végül Indiában telepedhetett le a híveivel. Nem sokkal később természetes úton, vagy egy kis orvosi segítséggel 1990-ben meghalt, a tanításait viszont azóta is rengetegen követik, könyveit veszik, mint a cukrot, mit sem sejtve a szekta hátteréről.
Többen évekig ültek börtönben, Ma Anand Sheela a kiszabott 20 év helyett 29 hónapot töltött rácsok mögött, ma Svájcban, két idősotthont vezet. Legnagyobb bűntársa, Jane Stork szintén megbűnhődött a tetteiért, de ő az egyetlen a Netflix dokumentumfilmjében, aki teljesen maga mögött hagyta a Bhagwan iránt érzett feltétlen imádatát. Lassan ugyan, de felfogta, hogy mi vette körül, apránként tanulta meg, hogy éljen egy olyan világban, amiről a szekta miatt fogalma sem volt.
Kiemelt kép: Netflix
