II. József uralkodásának idejéből (1780-1790) a a legtöbbeknek a nem katolikusok számára szabadabb vallásgyakorlást lehetővé tévő türelmi rendelet (1781), vagy épp a jobbágyok röghöz kötését, botozását, valamint a halálbüntetést is eltörlő törvények (1785, ill. 1786) lehetnek ismerősek, pedig a kalapos királyként emlegetett uralkodó ennél jóval gazdagabb, sokáig vitatott megítélésű örökséget hagyott hátra: az ő ideje alatt emelkedett például ki a földből a mai főváros Szabadság terének helyén egykor terpeszkedő óriási Újépület, ami bő egy évszázados létezése alatt a napóleoni háborúk során fogságba esett francia katonák börtöneként, laktanyaként, valamint az 1848-49-es szabadságharc leverése után a forradalmárok és vezetők börtöneként is működött, sőt, ennek udvarán végezték ki az első független magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost.
Tervezője, a francia származású udvari építész, Isidore Canevale, azonban nem csak ezzel az óriási épülettel gazdagította a mai Magyarország építészeti örökségét, hiszen a váci székesegyház (1762-1772) és diadalív (1764) is az ő nevéhez fűződik.
Az európai építészettörténet szempontjából azonban nem ezek voltak a legfontosabb művei, hanem a ma a Bécsi Egyetem egyik kampuszaként működő egykori katonai kórház és szegényház szomszédságába tervezett
Ez az 1784-ben átadott bástyaszerű tömb volt ugyanis Európa első, már tervezésekor elmegyógyintézetnek szánt épülete.
Fotó: Gryffindor/Wikimedia Commons
A XVIII. század végén ugyanis a Habsburg Birodalom volt az első, ahol felismerték, hogy igenis szükség van a másokra, vagy épp saját egészségükre veszélyt jelentő emberek elszigetelésére, illetve kezelésére lehetőséget adó építmények létrehozására. A legtöbb pszichiátriai esetet addig egyszerűen csak börtönbe zárták, láncon mutogatták, vagy épp a rokonok bántak el velük.
A II. József ötlete alapján megszületett apró, dísztelen és rideg cellákon – öt szinten 139 volt belőlük – ketten osztoztak, a külvilágtól pedig nem csak a vastag falak, de nehéz ajtók és láncok is elválasztották őket. A pácienseket az orvosok egy körfolyosón sétálva bármikor ellenőrizhették, és ha azok állapota engedte, akkor néha egy kisebb sétát is tehettek a félhold alakú belső udvarban.
Fotó: Guenter09/Wikimedia Commons
A gyógymódok, illetve a lakhatási körülmények terén ezek az intézetek még bőven hagytak maguk után kívánnivalót, főleg, hogy az orvostudomány akkori állása miatt azok inkább börtönök, mint kórházak voltak, sőt, az 1840-es évekig az ápolók a bikacsököt, illetve a láncokat is előszeretettel alkalmazták a lakókon.
Ettől függetlenül az intézet fennállása első évtizedeiben Európa vezető elmegyógyintézetének számított, falai közt pedig a kontinens legjobb orvosai fordultak meg, hogy együtt próbáljanak meg fejlődést elérni a nem ismert betegségek leküzdésében.
Fotó: Foto-Drohne-Wien
A Narrenturm 1866-ig látta el eredeti feladatát. Ezt követően egy ideig az ápolónők szállásaként szolgált, a hetvenes évek óta pedig már egy, a patológia és az orvostudomány fejlődését bemutató (1796-ban I. Ferenc által alapított) gyűjteménynek ad otthont, melynek egy része egy kiállítás keretében megtekinthető, sőt, vezetett túrákon akár az épület nagyobb része is bejárható.
Pólya József Barabás Miklós litográfiáján, 1845 / via Wikimedia Commons
A mai Magyarország területén egyébként közel ötven évvel később, 1842-ben született meg az első tébolyda, de nem az állam, hanem az első magyar őrjorvos, Pólya József (1802-1873) magánvállalkozásaként. Az éppen kialakult Városligethez közeli birtokán nyitott intézmény három évet élt túl, köszönhetően annak, hogy a családok nem tudták fizetni a drága ápolási költségeket.
A Narrenturmhoz hasonló épületet a határainkon is találhatunk, hiszen az 1842-1845 között Novák Dániel tervei szerint megszületett hatemeletes Balassagyarmati Fegyház és Börtön (az első, börtöncélokra épült magyar építmény) alaprajza is körcentrális.
Fotó: Bedő Aukciósház
A már több mint százhetven éve működő büntetés-végrehajtási intézet kortársainál jóval fejlettebb volt, hiszen tisztább, világosabb és szárazabb is volt azoknál – a börtön teljes történelmét végigkísérte azonban a túlzsúfoltság, így ma is másfélszer több embert tartanak itt fogva, mint ahogyan az ideális lenne.
