#Sohavégetnemérős – premier: december 1.
Lehet itten fanyalogni, meg játszani az értelmiségit „nincsen tévém, azon is csak Mezzót nézek” stílusban, de azért ahhoz tényleg egy kő alatt kell élni, hogy ne vegyél tudomást arról, hogy a Wellhello jelenleg a legnépszerűbb popzenekar az országban. Fluor Tamás és Diaz duója bedarálta a népet valami felfoghatatlan profizmussal adagolva a hülyegyerekséget a szarkazmussal, megérezve valamit abból, hogy mi is az a nyelv, amit a sokat emlegetett mai fiatalok beszélnek. Ez, mixelve azzal, hogy pár hazai filmes képes volt időben kapcsolni, hozta létre a #Sohavégetnemérős címen érkező Wellhello-mozit. A film egy klasszikus könnyed limonádé, nyár, vízpart, fiatalok, romantika, közben meg szól a Wellhello rágógumi-popja, mi baj lehet?
Hivatali karácsony – premier: december 8.
Na végre, elkészül a karácsonyi vígjáték, amihez tényleg tudunk kapcsolódni, elvégre a céges karácsonyi buli intézménye mindenkinek ismerős, aki középvállalkozás vagy a felett dolgozik. Jennifer Aniston és Jason Bateman most végre megénekli ezt a csodás eseményt, ahol kánkánoznak a talajrészeg titkárnők, összekavar a pénzügyes a marketingessel, és még hetekig megy a susmus az egy taxival távozókról, valamint a halk nevetgélés a harminckilós rendszergazda színpadi show-járól. A sztoriban Aniston a rossz fej főnök, aki épp a cég egy üzletágának bezárására készül, így az ott dolgozók egy utolsó nagy bulival terveznek megszerezni egy új, pénzes ügyfelet, ezzel pedig megmenteni a munkájukat. Csak hát kissé elfajulnak az indulatok. A szezon abszolút elborult vígjátéka ez lesz.
Az univerzum története / David Bowie arcai – premier: december 8. / december 15.
Dokufronton is erős lesz az év utolsó hónapja, jövő héten jön például Terence Malick gondolatébresztőnek ígérkező dokuja, ami a Föld keletkezéséről és lehetséges jövőképekről beszél, olyan látvánnyal, hogy még a CGI-jal pimpelt blockbustereken nevelkedett néző is megnyalja a száját. Egy héttel később pedig az idén elhunyt zseni, David Bowie kapcsán érkezik egy dokumentumfilm, ha nem is klasszikus: a londoni Bowie-kiállításról szól a film.
A démon arca – premier: december 8.
Nehogy már pont decemberre ne kapjanak a horror-rajongók némi muníciót! Ez itt most egy klasszikus ördögűzős darab, egy kisfiút igyekszik megszabadítani a gonosztól egy ördögűző, aki maga is küzd közben saját múltbéli élményeivel. H ez nem lenne elég, mondok még egy érvet: a filmben szerepel a Trónok harca vörös boszorkányát, Melisandre-t alakító Carice van Houten is.
Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet – premier: december 15.
Nyilvánvaló, hogy senkinek nem kell felhívnom a figyelmét arra az aprócska tényre, hogy idén karácsony környékén is a Star Warstól lesznek hangosak a mozik, mint ahogy tavaly is, és mint ahogy még a következő legalább öt évben, ugyanis az eredeti Star Wars-történet is még legalább két epizóddal folytatódik, a nyolcadik jövőre, a kilencedik két évre rá várható, a köztes években pedig a spinoff-filmek jönnek. Ezek közül az első a most érkező Zsivány Egyes, a sztori a Halálcsillag terveit meglovasító csapatról szól, lesz női főhős, cuki és kevésbé cuki droidok, csillagközi utazás, sőt, Vader nagyúr is feltűnik, ha minden igaz – szóval csak a szokásos rajongóhergelő apróságok. Itt egy új részlet is. Jegyed megvan már?
Derült égből apu – premier: december 15.
Cím alapján nem győzött meg? Semmi gond, bedobom, hogy az Életrevalókban megismert Omar Sy játssza a főszerepet, és mindjárt kedvet kapsz hozzá, ugye? Nincs ezzel semmi gond, a színész komikusi képességei vitathatatlanok, és arról sem kell már meggyőzni, ugye, hogy a franciák mennyire szívhez szólóan képesek családi vígjátékokat csinálni. A sztori ezúttal valami olyasmi, amit már Adam Sandlernél láttunk az Apafejben, csak vélhetően kevésbé lesz vulgáris: főhősünk vígan éli agglegényéletét, míg egy szép napon egykori csaja be nem toppan hozzá azzal a hírrel, hogy egyébként van egy kislánya, akit akkor innentől kezdve tessék is nevelni kicsit. Anyu eltűnik, a hirtelen apává avanzsált főhős pedig kénytelen valahogy megbirkózni a feladattal – szupercuki szórakozásnak ígérkezik, ha lecsengett a Star Wars-láz, viheted az egész famíliát.
Vaiana /Énekelj! – premier: december 1./ december 22.
Természetesen Hollywood gondoskodik a kicsikről is, két animációs film jön az év utolsó hónapjában. Az egyik már nézhető is: a Vaiana a polinéz kultúra mítoszait ülteti át mozivászonra, klasszikus éneklős Disney stílusban, vadóc tinilány, melák félisten, kalandok óceánszerte, közben fel-felzendülnek dalok, amelyek feldolgozásaitól most egy-két évig hangosak lesznek a videómegosztók és a tehetségkutatók. És ha már tehetségkutatók: karácsonyra megkapjuk a Gru alkotóitól a hónap második animációs moziját, az Énekelj!-t is, amely egészen konkrétan egy tehetségkutatóról szól, amelyet egy elkeseredett színházigazgató szervez, hogy megmentse csődbe ment színházát. Már csak a Lady Gagát éneklő malac miatt is megérné.
Váratlan szépség – premier: december 22.
Ez a film borzasztóan kétesélyes: vagy nézhetetlenül rossz lesz, vagy feledhetetlenül szép, egyelőre bármelyik lehet így az előzetes alapján. Will Smith egy tragédiából kilábalni próbáló férfit alakít, aki addig írogatja leveleit olyan elvont fogalmaknak, mint Idő, Halál, vagy Szeretet, míg egy napon a fogalmak emberi alakban be nem sétálnak az életébe. A mélység tehát adott, épp ezért aggódom, hogy a közlésvágy ne csapjon át szirupos nyálba amúgy coelhósan. A szereposztás mindenesetre biztató, Smith mellett Keira Knightley, Edward Norton, Kate Winslet és a zseniális Helen Mirren is szerepel a filmben.
Assassin’s Creed –premier: december 29.
Kell ezt magyarázni? Világhíres videójáték, ez lesz itten belőle a film, a főszerepben nem kisebb név, mint Michael Fassbender, mellette a nem kevésbé csodálatos Marion Cotillard, a feladat pedig nem kisebb, mint lerázni a videójátékokból készített mozifilmek átkát, miszerint ezek a filmek többnyire nézhetetlen rettenetek. Egyelőre van remény, az eddigi előzetesek elég menők.
Kaliforniai álom – premier: december 29.
Ryan Gosling és Emma Stone, úgy hírlik, idén megújítják a musical műfaját. És ez alatt azt kell érteni, hogy valami olyasmit tesznek le az asztalra, ami messze túl van a Rómeó és Júlia boybandesített verzióján, és amiről meglett, szőrös szívű filmkritikus férfiak rajongó szuperlatívuszokban képesek csak megnyilvánulni. Én már csak ezért megnézném, de ha ez nem elég jó érv, itt van még az is, hogy nagy eséllyel Oscart fog kapni a film, és akkor már jó lenne tudni, miről is van szó, végső érvnek pedig annyit mondok, kedves hölgyeim és jobb ízlésű uraim: Ryan Gosling énekel!
