Zsuzsanna napja van ma, a szó eredete az ókori Egyiptomig nyúlik vissza, eredetileg lótuszvirágot jelentett. Női névként azóta használják, hogy átkerült a héberbe, és később persze minden más nyelvbe. A Bibliában Zsuzsanna Dániel 13. könyvének főszereplője, története pedig máig tanulságos.
A Szentírás szerint Zsuzsanna Bábelben élt, maga is vagyonos családból származott, történetünk idején pedig már egy gazdag és tekintélyes férfi, Jojakim felesége volt. Mózes törvényei szerint nevelték, szüleit, és őt magát is az igazak közé sorolja az Írás.
Felgerjedt a vénekben a vágy
Az egyik évben a nép két romlott erkölcsű vént tett meg bíróvá, olyanokat, akikre ráillett Isten szava:
a vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet.
Gyakori vendégek voltak Jojakim házában, ott járultak eléjük az emberek, ott intézték a peres ügyeket. Így hát minden nap látták a gyönyörű Zsuzsannát, ahogy a gyümölcsöskertben sétál, idővel pedig fölgerjedt bennük a vágy.
Mindenáron együtt akartak hálni a nővel, és megbeszélték, keresni fogják az alkalmat, amikor egyedül találhatják. Egy forró napon aztán a kertben időzve Zsuzsanna fürdőre vágyott, két szolgálóját elküldte olajért és kenőcsért. Mikor elmentek, rá is zárták a kaput úrnőjükre, ám azt nem tudhatták, hogy a két vén a kertben rejtőzik.
Zsarolás és hatalom
Ahogy hármasban maradtak, megrohanták a nőt:
Lángol bennünk utánad a vágy. Érts hát velünk egyet, és légy a miénk! Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat
– fenyegették egyből.
Ennek fele sem volt tréfa, de Zsuzsanna hamar megtalálta a választ:
Szorongatás vesz körül mindenfelől. Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhetem el a kezeteket. De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem, mint az Úr ellen vétkeznem.
És abban a pillanatban sikoltozni kezdett segítségért. A vének is azonnal kiáltozni kezdtek, egyikük még a kaput is kitárta, és az összesereglett emberek előtt azonnal be is váltották fenyegetésüket, házasságtöréssel vádolták a nőt.
Azt állították, ők maguk kapták rajta Zsuzsannát, de az ifjú szívtipró meglépett, így csak a vétkes asszony felett tudnak ítélkezni. Hitt nekik mindenki, hisz bírák voltak, elöljárók, szavukkal szemben az egy szem asszonyé állt csak. Hamar meg is született a halálos ítélet, Zsuzsanna nem tehetett mást, mint Istenhez fordult az igaztalan vádak ellen.
Egy ifjú szolgáltat igazságot
És az Úr meghallgatta. Mikor a vesztőhelyre kísérték, egy Dániel nevű, egészen fiatal fiú a Szentlélek sugallatára felkiáltott:
Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában! Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, elítélitek Izrael egyik leányát. Tartsatok újra ítéletet, mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!
A vének persze gunyorosan reagáltak, nicsak, ha ilyen okos vagy zsenge korod ellenére, gyere hát, okíts ki minket! Dániel erre elkülönítette a két bírót, és mindkettőnek ugyanazt a kérdést tette fel: milyen fa alatt követte el Zsuzsanna a házasságtörést. Az egyik azt válaszolta, tölgy, a másik pedig, hogy mézgafa.
Te is helyesen hazudtál a saját fejedre. Az Isten angyala kardjával készen áll rá, hogy középen kettészeljen és így kiirtson benneteket
– dörgött Dániel, a nép pedig ujjongásban tört ki, majd megrohanta a véneket.
Úgy bántak el velük, ahogyan gonoszságukban ők akartak elbánni embertársukkal. Ebben Mózes törvényei szerint jártak el: meg kellett halniuk. Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon.
Mindenki ünnepelte az igazságot, és Zsuzsannát, Zsuzsannát, akiben mégsem találtak csúfságot, Istennek pedig hálát adtak. Dániel pedig azon naptól fogva fiatal kora ellenére nagy embernek számított a nép előtt.
