Kezdjük egy ideillő kérdéssel: ki az ördög is ez a Deadpool? Nos, a renitens karakterről azt kell tudni, hogy 1991-ben mutatkozott be az Új Mutánsok című füzetek lapjain és a sajátos stílusának hála az évek során egyre népszerűbbé vált, mígnem ma már az X-Men univerzum legünnepeltebb antihőseként tekintünk rá. Ebből az antihősiességet célszerű külön aláhúzni, ugyanis Fabian Nicieza képregényíró és Rob Liefeld író-rajzoló agyszüleménye távolról sem az az elesetteken segítő, nemes lelkű figura. Deadpool egy gyilkos gazember, aki gyakorlatilag halhatatlanként még a legdurvább sebesülésekből is felgyógyul, éppen ezért bármit megengedhet magának. Ez és a stílusa teszik őt olyannyira vonzóvá, hogy az X-Menek filmes jogait birtokló 20th Century Foxnál már tíz évvel ezelőtt felvetődött a karakter filmre vitele, amiből végül az lett, hogy mellékszereplőként feltűnt az X-Men kezdetek: Farkasban, ahol aztán egy az eredetitől nagyon távol álló és nagyon elcseszett inkarnációját láthattuk. Mindazonáltal a Fox már ekkor beharangozta a Deadpool-mozit, amely csak nem akart beindulni, egészen 2014-ig. Két éve aztán egy a világhálót meghódító tesztfelvétel adta meg a végső lökést a produkciónak, amelyet a figurába beleszerelmesedő Ryan Reynolds főszereplésével és a nagy Deadpool-rajongó Tim Miller rendezésében hoztak tető alá. A végeredmény pedig minden apró hibája ellenére fergeteges lett.
A film sztorija nem éppen bonyolult, ugyanakkor Miller és a forgatókönyvet író Rhett Reese – Paul Wernick páros kitalálta azt az okosságot, hogy a cselekmény két idősíkban játszódjon: a mában, amikor Deadpool már Deadpool, illetve a múltban, amikor Deadpool még Wade Wilson. A mozi pofátlan és technikailag is ördögi nyitányát követően előbb a már piros kosztümben rohangáló és a gazfickókat mészároló karaktert ismerjük meg, majd az ő jóvoltából visszaugrunk a múltba, hogy az eredettörténetét is kibontsa nekünk. Az évekkel ezelőtt játszódó periódusban az undok bérencként tevékenykedő Wade Wilson egy nap megismerkedik a dögös prosti Vanessával (Morena Baccarin), akivel miután hasonlóképpen lököttek, egymásba szeretnék és egy darabig boldogan élnek és pajzánkodnak együtt. Csakhogy aztán Wade-nél áttétes rákot diagnosztizálnak, ami egy csapásra megváltoztat mindent, pláne a hősünk életkedvét. Lévén szuperhősmoziról szó, rövidesen felbukkan egy titokzatos arc és felajánlja a zsoldosnak az exkluzív eljárást, amely nemcsak meggyógyítja, de szuperkatonát is csinál belőle. Wade-nek először nem tetszik a dolog, ám aztán belemegy a buliba, amely abból áll, hogy az Ajax művésznevű Francis (Ed Skrein) különböző technikákkal kínozza őt mindaddig, míg a neki beadott szérum hatására mutálódni nem kezd. Wade végül legyőzhetetlenné válik, de külsőleg eltorzul, ezért meglép onnét, ahol sanyargatták és bosszút esküszik, hogy előbb jól elveri majd Francist, aztán rendbe hozatja vele magát, hogy újra snájdig pasiként térhessen vissza kedveséhez.
Deadpoolról tudni kell, hogy a mókás degeneráltsága mellett roppant kommunikatív is, és a képregényekben előszeretettel diskurál az olvasókkal. Ezt a vonását a film is átvette, sőt: már az előzetesekben is sokat dumált nekünk, többek között arról, hogy szerinte valójában ez egy romantikus mozi, amelyben a cseppet sem hősies főszereplő szuperhőssé avanzsál, hogy megmentse a nőjét. Nem véletlenül időzítette tehát a Fox sem éppen Valentin-nap hetére a premiert, ami tagadhatatlanul tréfás és szemtelen húzás, azonban romantikázás ide, szerelmi történet oda: a Deadpool nem randifilm. Ez a produkció egy zabolátlan akció- és poénmaraton, amelyben Deadpool két sziporkázás között az elképzelhető legvadabb megoldásokkal végez mindenkivel, aki elvezetheti őt nemeziséhez, Ajaxhoz. Miután a stúdió megengedte Milleréknek, hogy egy keményen korhatáros filmet forgassanak, így a lehetőséggel élve, a részét a kreatív munkából is kivevő Reynolds közreműködésével olyan merész, durva és hiteles képregény-adaptáció született, amilyet a Watchmen óta nem pipált a műfaj. A kegyetlen akciójelenetek mind roppant ötletesek és színvonalasak, ráadásul a karakterhez méltó módon elég sok is van belőlük. Ugyanakkor ezek a kreatívan kifundált vérengzések sem lennének annyira hatásosak, ha nem egy olyan szórakoztató és még kaszabolás közben is humorizáló karakter körül történnének, mint Deadpool.
A film legfőbb erőssége egyértelműen a főhős, akinek szerepében Ryan Reynolds mindvégig brillíroz. Tökéletesen hozza a képregények lapjain megismert Deadpoolt: a szószátyár, flúgos harcost, aki önmaga folyamatos mulattatása mellett gyakorta a kamerába beszél és a nézőknek magyaráz. A benyögései is túlnyomórészt működnek, jóllehet akad néhány túltolt poén, amely nem válik be, de ahhoz képest, hogy mennyi a telitalálat, elenyésző a mellényúlások száma. Persze a humor is főleg annak köszönhetően üt, hogy Deadpool a képregényekhez hasonlóan itt is tisztában van önmagával és azzal, hogy ő egy film főszereplője, sőt: még azzal is, hogy őt valójában Ryan Reynolds alakítja, akiből többször is gúnyt űz, akárcsak más színészekből, filmekből, meg úgy általában mindenkiből és mindenből. A produkció tele van kikacsintásokkal és popkulturális gegekkel, amelyek szinte kivétel nélkül irtó viccesek. Mindeközben Deadpool a mellékszereplőket sem kíméli, ők is kapnak hideget-meleget, élükön a tenyérbe mászó Ajaxszal, akit Ed Skrein remekül ad elő. Mellette még a főhős alkalmi társaivá szegődő Negaszonikus Tini Torpedó fedőnevű mutáns csajt (Briana Hildebrand) és a kicsikét bántóan CGI Kolosszust (Stefan Kapicic) oltogatja rendesen, akik egyaránt érdekes kiegészítő elemek a filmben, de inkább csak az akciók miatt hasznosak. Ugyanez igaz az Angel Dust szerepében feltűnő Gina Caranóra, aki ezúttal is éppúgy nem színészkedik, csak verekszik, mint az eddigi filmjeiben. Vanessát a szexi Morena Baccarin ügyesen, de nem kiemelkedően alakítja, míg a Deadpool cimboráját, Menyétet alakító T.J. Miller egy-egy poénon kívül nem tesz hozzá semmit a filmhez.
A Deadpool tulajdonképpen egy rajongói film, amelyet egy rajongó rendezett egy másik rajongó főszereplésével, na meg számos ugyancsak rajongó stábtag közreműködésével. Ez meg is látszik a produkción, amely megsüvegelendően hű az alapanyaghoz. Ráadásul a vizuális effektusokért felelős szakemberből lett direktor Tim Millert a rendezői debütálásáért is hatalmas dicséret illeti, ugyanis a film dramaturgiáján egyáltalán nem érződik, hogy egy relatíve tapasztalatlan filmes vezényelte le a darabot. Miután itthon szinkronosan kerül mozikba a film, nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a szinkron nemcsak rendben van, de a főhőst magyarul megszólaltató Nagy Ervin valami parádésan adja vissza azt a stílust, amit Reynolds eredetileg is prezentál Deadpoolként. Hazai vonatkozásban még annyit, hogy noha a Deadpool itthon 16-os korhatárkarikát kapott, ez ne tévesszen meg senkit: ez a mozi nem gyerekeknek való. Mondjuk már az is jó kérdés, hogy az amerikaiak által kiszabott szigorúan 18-éven felülieknek való kategóriát jelentő R-besorolásból nálunk miként lett 16-os, mindazonáltal szuperhősmozi ide, nyomokban romantikus sztori oda, erre az alkotásra nagyon nem ajánlatos bevinni gyerkőcöket, mert megviselné őket. Ugyanakkor mindenki másnak, aki kicsit is csípi a szuperhősöket, vagy az akciófilmeket, szinte kötelező.
Deadpool (2016) – Értékelés: 9/10
Színes, szinkronizált amerikai akciófilm, 108 perc.
