Kultúra

Meghalt Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező

Hosszan tartó, súlyos betegség után 78 éves korában elhunyt Kézdi-Kovács Zsolt Balázs Béla-díjas filmrendező, aki a Magyar Filmunió alapítója és 19 évig az Eurimages magyar képviselője volt.

A hétvégén elhunyt Kézdi-Kovács Zsoltot a Magyar Nemzeti Filmalap nemzetközi részlegeként működő Magyar Filmunió saját halottjának tekinti – tudatta a szervezet kedden az MTI-vel.

Kézdi-Kovács Zsolt 1936-ban született a vajdasági Nagybecskereken. 1961-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a legendás Máriássy-osztályban diplomázott filmrendező szakon. 1962-1969 között Fábri Zoltán és Jancsó Miklós asszisztenseként dolgozott. A Balázs Béla Stúdió egyik alapító tagja, majd 1975 és 1977 között vezetőségi tagja volt.

Első játékfilmjét, a Mérsékelt égöv című alkotást 1970-ben készítette el, a film Nemeskürty István stúdióvezető segítségével kijutott a locarnói filmfesztiválra, ahol Ezüst Leopárd-díjat nyert.

Kézdi-Kovács Zsolt tíz játékfilmet rendezett, amelyek közül több díjakat kapott rangos nemzetközi filmfesztiválokon. Az a nap a miénk című 2002-es dokumentumfilmjével az 1956-os forradalom első napjának személyes emlékeit dolgozta fel.

Az 1980-as évektől kezdve a magyar és nemzetközi filmszakma tevékeny alakja lett. 1987 és 1989 között a MAFILM igazgatója, 1990-től 2009-ig az Eurimages magyar képviselője, 1992-2001 között a Magyar Filmunió alapító-igazgatója volt. 1993-tól 1995-ig a Magyar Filmszemle igazgatója, 2000-től 2001-ig a Magyar Rendezők Céhe alelnöke, majd elnöke volt.

Az 1990-es évek elején kezdte forgatni legnagyobb lélegzetű vállalkozását, az Erdély leírása című dokumentumfilm-sorozatot a neves néprajzkutató, Orbán Balázs a Székelyföld leírása című könyve nyomán. Erdélyt végigjárva mintegy 156 órányi anyagot forgatott stábjával, a sorozatból csak néhány rész készült el. A leforgatott anyag a kelet-közép-európai multikulturális társadalom páratlan kordokumentuma. Utolsó éveiben egészen haláláig az anyag rendszerezésén és megformálásán dolgozott.

A művész a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét (1998) és a Francia Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát (1998) is megkapta. Kitüntetései között van az Ezüst Piramis életműdíj (Kairó, 1996), a Francia Irodalom és Művészetek Rend tiszti fokozata (1992), valamint Balázs Béla-díjjal (1986) is elismerték munkáját.

Kézdi-Kovács ügynökügye

Kézdi-Kovácsot Kardos Ferenccel és Szabó Istvánnal együtt tartóztatták le 1957 februárjában, és vitték el egy föld alatti belügyi kihallgatóhelyiségbe, hogy ott aztán fenyegetések hatására beszervezzék őket. (A titkosszolgálat egy környezetből mindig több embert is beszervezett, hogy az egyik beszervezettel kiszűrjék, a másik ügynök igazat jelent-e.) A 20 év körüli fiatalemberek félve a retorzióktól aláírták a nyilatkozatot.

Kézdi-Kovács 1961-ig jelentett, állítása szerint igyekezett jelentéktelen dolgokról írni. 22 jelentést írt legfőképp osztálytársairól a Máriássy Félix-féle osztályban. Aktáját 1963-ban lezárták. A 80-as években keresték meg újra a belügyesek, hogy „felelevenítsék a munkakapcsolatot”, de az akkor már hírneves rendező elutasította a felkérést.

Kézdi-Kovács a Szabó-ügy kirobbanásakor tette közzé saját beszervezésének történetét , melyet még Esterházy Péter Javított kiadás című könyve hatására írt meg korábban. Az ügynökkérdésről úgy vélekedett: „Lassan ötven évvel az események után egyébként is nagyon nehéz mindezt megítélni, ráadásul nem láttam, hogy a mechanizmus működtetői közül bárkit is felelősségre vontak volna (…) Márpedig addig senkinek sincs joga ítélkezni a beszervezettek felett.”

Ajánlott videó

Olvasói sztorik