„Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál” – idézi Örömkönyvéből Müller Péter, aki szerint az ember akkor nevet, amikor már kívül és fölül van a drámán. Bármi nyomaszt, letör, vagy boldogtalanná tesz, bármitől rosszul érzed magad, ha sikerült fölemelni a gubancos hétköznapokból a lelkedet, hirtelen kisüt a nap, és felderülsz.
„Minden nevetés: felszabadulás. Ilyenkor nem baj a baj” – teszi hozzá az író, aki felidézi, miként tanította nevetni barátját Zorbász, a görög, aki akkor röhögött a legjobban, amikor életük terve összeomlott.
„A nevetés szentebb, mint bármilyen komor szentség. Az emberben lévő legspirituálisabb élmény. Egy magasabb világ élménye. Felhők feletti napfény élménye” – írja Müller Péter, aki szerint nem véletlen, hogy a gyerekek rajzain mindig röhög a Nap, a görög színházakban pedig a tragédiák után komédiát játszottak. „A szabad emberek anyanyelve a nevetés. Figyeld meg, ha valamin nevetni tudsz: szabaddá válsz. És erősebbé. És ez kölcsönös: ha érzed az erődet, derűsebb is leszel.” Az író a legszebb feladatnak tartja az emberek megnevettetését. „Ennél csak egy szebb van: ha magadon tudsz szívből és őszintén nevetni.”
