Mint megírtuk Tarlós István figyelmeztetése után Dörner György elállt Csurka István A hatodik koporsó című drámájának bemutatásától. Az Újszínház főrendezője, Pozsgai Zsolt főrendező ugyanakkor kijelentette, elképzelhető, hogy azt később egy „kevésbé hisztérikus közéleti atmoszférában színre viszik”. A bemutató ellen korábban Fischer Ádám szervezett nemzetközi aláírásgyűjtést, és több szervezet is különböző fórumokon tiltakozott az ügyben.
De mitől is ilyen problémás Csurka István – az újszinházas vezetés által dokumentumdrámának nevezett – darabja? Erről leginkább úgy alkothatunk véleményt, ha elolvassuk. Mi elolvastuk (ezt a neten is megtehetjük), s bár a főpolgármesterhez hasonlóan nem alkotnánk véleményt a darab művészi értékeiről, mi is tartózkodnánk attól, hogy alkotói szempontból minősítsük azt, ugyanakkor abban mindenképp vitatkoznánk Tarlós Istvánnal, hogy csak a végével van baj. Szerintük nemcsak a vége tartalmaz „igazságtalan, bizonyíthatatlan, elvakult állásfoglalást”, hanem a darab egészén végigvonul egy ilyen szemlélet.
A darab a Trianoni békediktátumot megelőző tárgyalásokról szól. A versailles-i békekonferenciára egyfajta időgéppel és más írói trükkel Csurka olyanokat is odavarázsol (egy Franciaországba emigrált és egy itt élő magyar feltalálót, egy 1956-os halálraítéltet és annak fiát, valamint a zsidó bankár Rotschildot), akik nem voltak ott. Az abszurdba hajló, és leginkább a történelemhamisításokat leleplezni óhajtó dráma nem titkolt, sőt kifejezetten erőszakosan az olvasóra tukmált üzenete, hogy minden történelmi tragédiáért a zsidók felelősek.
Íme, néhány idézet a darabból, döntse el az olvasó, mi a baj a botrány után nyilván nagy népszerűségre szert tett Csurka-darabbal.
Már a darab elején exponálja a témát a szerző:
„MAGYARORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Önt felelősségre vonhatják a győztes hatalmak által megkötött teheráni, jaltai, potsdami szerződés, valamint a párizsi békeszerződés rendjének felborításáért, szélsőséges nacionalizmusért, és végül holokauszt tagadásért.
HATODIK KOPORSÓ APRÓDJA: Nem fogok zsidózni.
FRANCIAORSZÁGI MAGYAR FÉRFI: Csakhogy a felsorolt konferenciák határozataival való szembeszegülés mindegyike holokauszt tagadásnak minősül. A holokauszt mítoszba beletartozik minden Európát felosztó, minden nemzeti önállóságot megszüntető szerződés elfogadása.”
Később, a tárgyalások egy pontján, amikor a háború áldozatairól van szó, megszólal a bankár:
„Rothschild: Nem árulok el titkot: én tíz év múlva és húsz év múlva is kölcsönözni akarok.”
Később ugyanő konkrétabban is kifejti:
“Rothschild: Több száz éve fennálló bankházam jól helyezte el a pénzét 1871-ben is, 1914-ben is, és most a békekonferencián is jól akarja elhelyezni. Minden tiszteletem Wilson elnöké, de ragaszkodom ahhoz, hogy a békekonferencia is jól akarja elhelyezni. Minden tiszteletem Wilson elnöké, de ragaszkodom ahhoz, hogy a békekonferencia a német rendezés vonalán haladjon, azaz, hogy az európai nemzetek egymást okolják. A németek a franciákat és viszont, és így tovább.
Schiff: De ez sajnos nem jelenti azt, hogy holnap nem fogják mindketten a zsidókat okolni…
Rothschild: Az sem baj. A zsidóság népi törzse mindenkor vállalt szenvedéseket az egész nemzet fennmaradásáért és kiteljesedéséért. Ha a most felosztásra kerülő Magyarország zsidóságára szenvedés vár, hát viselje el, vagy települjön ki hozzánk, Amerikába, de az ügynek, a világhatalom ügyének előre kell haladnia. Áporodott békekorszakra nekem nincs egy fillérem se…”
Vagy később:
“Harchow: … A magyarok minden erejét leköti a jogos revans, a románok és a szlovákok, a szerbek csak az érdemtelenül kapott birtok megtartása érdekében fogják még iszonyatosabban gyűlölni a magyarokat. Mindegyik a békéről fog szónokolni, de nálunk fognak kilincselni, hogy adjunk pénzt a fegyverkezésre.
House ezredes: És egymást is akadályozni fogják. A szerbek a románokat, a szlovákok a cseheket, és mindannyian a magyarokat.
Rothschild: Ez egy aranybánya. Pénze egyiknek sincs, de mindegyik háborút akar.
Baruch: (bólint) Éhesek maradnak. Oda állnak, oda sodródnak, ahová rendeljük őket.”
A háborúk elvesztését így indokolja a hatodik koporsó apródja:
„A háborút is így nyerték meg, bomlasztó hátországi propagandával, amely aztán kijutott a frontra is. A hátország uszító, romboló sajtója, együtt a népre zuhanó nélkülözések özönével belülről vágta szét a nemzeteket, elsősorban a magyart, ahol a sajtó nagy részben zsidó volt.”
