“Két célunk volt – egyrészt meg szerettük volna érteni, hogy miként ‘működik’ a hegedű, másrészt újra szerettük volna alkotni az egyedülálló hangszert, hogy elérhetővé tehessük a kópiákat fiatal hegedűművészek számára, akik nem tudják megfizetni az eredetit” – magyarázta Steven Sirr, a Minnesotai Egyetem radiológiai intézetének docense, aki két hegedűkészítővel együttműködésben másolta le az 1704-es Betts Stradivarius hegedűt.
A radiológus munkája során 64 szeletes CT-vel ezernél több felvételt készített az eredeti példányról, majd a képeket úgynevezett sztereolitográfiai fájlokká konvertálták, ezeket ugyanis már képes olvasni a komputer vezérelte CNC-gép, amellyel kifaragták a hangszer alkotórészeit. Az elemeket végül a hegedűkészítő mesterek kézzel illesztették össze és lakkozták.
“A felvételek segítségével állapítottuk meg például a faanyag tömörségét és a lemezek vastagságát” – mondta el Steven Sirr, hozzátéve, hogy a fában az elmúlt 300 évben végbement változásokat, például a kialakult apró deformitásokat, parányi repedéseket is figyelembe vették, mert minél közelebb akartak kerülni az eredeti legendás hangzásához. A kész hangszer megszólalása állítólag rendkívüli módon hasonlít is a mintapéldányéra, ezért Sirr azt reméli, hogy más antik hangszerekkel is sikerül megismételni az eljárást, és így a fiatal muzsikusok az eredetivel csaknem azonos darabok birtokába juthatnak megfizethető áron.
A New York-i Julliard School dékánja üdvözölte az ötletet. “Minden vonóshangszeren játszó fiatal zenész óriási gondba kerül a főiskola elvégzése után, mert a szólókarrierhez szükséges hangszert nehéz beszerezni. Számukra óriási segítséget jelentene, ha a mostani ár töredékéért juthatnának kiváló hegedűhöz” – fogalmazott Ara Guzelimian.
