Ebben a moszados nácivadászatban van minden, Kelet-Berlin, Kijev, mint amikor a diák bármilyen kérdésre azt a tételt mondja, amit tud – nácik, háborús bűnösök, Izrael? Oké, de azért Kelet-Európa és a szocialista tábor is hadd legyen benne! Mármint azért, mert Budapesten szeretnénk forgatni, ahol rengeteg kiszuperált Zsuk, Trabant meg Wartburg van, sőt még Tatra villamos is – igaz, a képen látható Wartburgot először 1966-ban kezdték gyártani, a villamost pedig 1977-ben. Hogy a film mikor játszódik? 1965-ben.
Egy része. Amikor a Moszad minicsapata megpróbálja elfogni a birkenaui haláltábor hírhedt sebészét, Dieter Vogelt, aki Kelet-Berlinben bujkál. Namármost ha bárhol Európában nácira leltek ’65-ben, elfogták, nem véletlenül szöktek Dél-Amerikába. Izrael azonban osztagot szervez, hogy kiszöktessék Vogelt, miután elkapták, ám a dolog nem jön össze – a nyakukon marad a fogoly.
1997-ben a két ügynök Berlinben fogant, immár felnőtt közös lánya megírja könyvben az esetet, s a végkifejletet is: anyja le kellett lője a kiszabaduló, menekülő Vogelt. Ám furcsa hírek érkeznek Ukrajnából – mintha ott is feltűnt volna a birkenaui mészáros?
Az adósság először a Münchennel mutat párhuzamosságokat, de a történet hamar beragad a négy fal közé, kamaradrámává lenne. Sajnos a forgatókönyv gyengeségei miatt hiába a sok jó színész, egyre hiteltelenebb minden. A látottak alapján Izrael csakis személyiséghibás, kezelhetetlen, különc ügynököket küldött bevetésre, akik egymás közt is inkább angolul beszélnek – még 1997-ben is.
Emellett igazán hangulata sincs a filmnek, a jelenetekről süt az illusztrativitás, a szervetlenség, igazából csak egyetlen dolog érződik eléggé erőteljesen: az a szerencsétlen erőlködés, ahogy egy nyugati megpróbálja egzotikusan ábrázolni Kelet-Európát. Lélektani feszültség, izgalom, tét mind ez alá rendelődik.
Budapest két szerepet is játszik tehát, Kelet-Berlint és Kijevet, utóbbiban Tompos Kátya mint napilapos titkárnő jelenik meg, aki beoson egy titkos randevúra a már bezárt szerkesztőségbe – nem gyanítván, hogy az egyik oszlop mögött Helen Mirren várja lélegzetvisszafojtva, hogy lépjen már le. Na, és mit gondolnak, milyen fotó van rögtön a meglapuló Mirren arca mellett? Egy kép az Erzsébet-hídról.
Kinek ajánljuk: napszemüveg- és régijármű-fanatikusoknak
Kinek nem: akik szerint Kelet-Európa nem jobb rejtekhely, mint Chile vagy Bolívia.
