Kultúra

Eltemették Mészöly Dezsőt

Családtagjai, barátai, kollégái és tisztelői kísérték utolsó útjára péntek délután, a Farkasréti temetőben. A költő, író, műfordító 93 évet élt.

A rövid betegség után, október 11-én meghalt Kossuth- és József Attila-díjas szerzőt református szertartás szerint búcsúztatták. Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár az alkotó kedvenc költőjét, Petőfi Sándort idézve elmondta: „Mészöly Dezső itt marad. Ne kezdjünk múlt idejű igéket mondani róla. Maradjon itt minden, amihez az ő neve kötődik. Szellem, tudásanyag, ismeret, lobogás, szenvedély.”

Mészöly Dezsőtől a Magyar Írószövetség és a Magyar Írók Egyesülete nevében Szakonyi Károly író-dramaturg, a Madách Színház nevében Szirtes Tamás igazgató, a Lyukasóra című televíziós műsor alkotótársai nevében Mácsai Pál színész-rendező, az egykori tanítványok nevében pedig Major Anna dramaturg búcsúzott.

Mészöly Dezső 1918. augusztus 27-én született Budapesten. Édesapja a híres nyelvészprofesszor, műfordító és vígjátékszerző Mészöly Gedeon volt, akitől sokat tanult a verstan, a stilisztika és az irodalomtörténet terén. Elemi iskoláit a szegedi piaristáknál végezte, majd Sárospatakon lett gimnazista. 1936-ban beiratkozott a Református Teológiai Akadémiára Budapesten, 1940-től három évig a Képzőművészeti Főiskola festőnövendéke is volt, közben Párizsban irodalmi és színházi tanulmányokat folytatott. 1942-ben Kolozsvárott avatták bölcsészdoktorrá, disszertációját Villonból írta.

Élete első szerződését 25 évesen a Nemzeti Színház igazgatójától az Antonius és Kleopátra című Shakespeare-darab fordítására kapta, ezerpengős előlege akkoriban tekintélyes összegnek számított. (1946-ban Bajor Gizi az ő fordítását választotta, amikor megkapta Kleopátra szerepét.) 1946-48 között a Nemzeti Színházban segédszínészként, segédrendezőként és dramaturgként is dolgozott, ez utóbbi munkakört töltötte be 1958-ig a Madách Színházban is, közben 1951-től 1954-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgiatanára volt.

1963-tól tizenöt éven keresztül dolgozott elsősorban fordítóként és dramaturgként a Magyar Televízióban, nevéhez fűződik több film – a Liliomfi, a Bánk bán vagy a Czillei és a Hunyadiak – forgatókönyve is. 1992 óta a Lyukasóra című televíziós irodalmi műsor szerkesztő-műsorvezetője volt.

Műfordítói munkásságának gerincét Villon műveinek tolmácsolása és a róla készült tanulmányok sora adta. Lefordította szinte a teljes életművet, mindent, amit Villonnak tulajdonítottak és azt is, amit írtak róla. De az ő fordításában játsszák ma Magyarországon a legtöbb Shakespeare-darabot, és átültette magyarra Moliére, Agatha Christie, Heine műveit, sőt egy névtelen flamand szerző mirákulumát is.

Versei Önarckép retus nélkül (1975) és Villon árnyékában (1983) címmel jelentek meg, forgatókönyveit a Lyukasóráimban adta közre 1993-ban. 1987 óta a Magyar Shakespeare Bizottság, 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 1953-ban József Attila-díjat, 1999-ben Kossuth-díjat kapott, 1998-ban az Alternatív Kossuth-díjat is neki ítélték, 2008-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik