Kultúra

A tévében: krimi, paródia, valóság

A szocialista krimiparódiától elindulva a Terminátoron át egész George W. Bushig jutunk ma - azaz működhet-e komolyan egy ország rendes műfaji filmek nélkül?

“Nemzetközi kémbanda egy zeneműkiadó impresszárióinak álcázza tagjait, hogy megszerezze egy fontos lézertanulmány tervrajzait, melyek Tokaji, az operettszínház számlaellenőrének belégjei közé kerültek.” Egy ilyen mondat jellemzően egy 70-es évekbeli magyar vígjáték történetének első mondata, és tényleg, a Fuss, hogy utolérjenek a jól ismert krimivígjátékok sorába illeszkedik. Műfaji filmeket alig, paródiákat viszont szerettünk csinálni a szocializmusban, a nyilvánvaló tudathasadás mellett azt is mutatja ez a tény, mennyire komolyan vehető hely Magyarország. Pécsi Sándor, Bodrogi Gyula, Zalatnay Sarolta, Sunyovszky Szilvia, s a sunyi-rókalelkű idegen örök szerepében Bárdy György. 20:05, m1.

Akkor jöjjön egy műfaji film a brit iskolából, abból az időből, amikor a kisrealista történetek szürreális ábrázolása volt épp divatban Mike Leigh után szabadon – 2004-es a Sírhely kilátással, egy “kisember megöregszik, de/ezért azt gondolja, eljött az ideje”-típusú darab Alfred Molinával és Brenda Blethynnel, no meg az ekkoriban csakis papagájfrizurával kamera elé lépő Christophen Walkennel és az épp szőkén scarlettjohanssonos Naomi Wattsszal. Na, maguk szerint tényleg eljön a kisember ideje? 21:00, Duna TV

A műfaji filmekről szólván nem is lehetne témába vágóbb film a Kill Bill 2.-nél. Tarantino életműve ugyanis nem más, mint a műfaji filmek előtti főhajtás, azokkal való játék. Van benne a paródiából is, de mennyire más ez a hozzáállás, mint a szocialista paródiák igénytelenségéé! Az utóbbi ars poetikája ugyanis az kb., hogy “csináljuk meg bénán, úgyis csak paródia”, míg Tarantino épp ellenkezőleg: megcsinálja jobban, mint az eredeti(ek), hogy föléemelkedhessen, átértelmezhesse, s egyben megadja neki a (vég?)tiszteletet is. Aki ebben az univerzumban kiismeri magát, odáig van Tarantinóért, aki nem, modorosságtobzódásként éli meg a filmet. Ön hova tartozik? 21:20, Cool

És ezzel még korántsincs vége. Érkezik ugyanis az ember és szerep egymásra utaltságát és vonatkoztatását egyik legtökéletesebben példázó film, a Terminátor. A Skynetnek valamikor mostanában kellett volna önálló életre kelni, s  alkotója, az ember ellen fordulnia (aki egyébként köszöni szépen, de elég jó hatásfokkal tud maga ellen fellépni), hogy 2029-ből aztán visszaküldjön az időben egy későbbiekben kaliforniai kormányzóként is ismert robotot. Időutazás, kőkemény amerikai harci gép, Ronald Reagen állítólag egy kis Terminator-figurával aludt a kormányülések alatt… 21:55, Viasat3.

És akkor körbe is ér a dolog: az amerikai politikában Reagen kezdte el a filmek felől megközelíteni a valóságot, de a legkeményebb cowboyok egyike épp az apa legfőbb ellensége kiiktatását elérő, tökös fickó, aki bár beszélni nem tudott, lecsapott: George W. Bush maga beszél élete egyik legnehezebb napjáról (nem az angol szóbeli érettségiről, hanem) 2001. szeptember 11-éről, amikor az USA-t Pearl Harbour-szerű támadás érte, csak mivel a hadsereg láthatatlan volt, két ország is háborúba került miatta. George W. Bush: Szeptember 11-e az elnök szemével, 22:00, National Geographic.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik