Szeretném szolgálati közleménnyel kezdeni. Tegnap tévedésből – és megszokásból – színháznak neveztem azt a helyszínt, ahol a hatalmas lepleken föl-le mászkáltak, pörögtek az akrobaták. Na, ez hiba volt. Az ugyanis a Vándor Vurstli. És csak régebben volt ott a (tánc) színházasdi (bár ez is az, vagy nem).
Miután túl is estem a mega maxima culpán, ott folytatnám, ahol abbahagytam, vagyis irányultam a hatalmas beachre (nagyszínpad), hogy belevessem magam a Madness őrületébe. Csakhogy utamat állta egy hatalmas fehér hajó, meg három-négy óriási gólyalábas. Kicsinek éreztem magam, és csak tátott szájjal álltam. Ők voltak a nagy utcaszínházasok. Zenéltek, mozogtak, lenyűgöztek. Ha lenne lakókocsijuk, én tuti, hogy csatlakoznék hozzájuk a fesztivál után!
De addig szigetelés van, vagyis futás a Madnessre. Elnézést mindenkitől, de ez megint az a koncert volt, ami után nyugodtan be is lehet zárni az egész hóbelevancot és hazaküldeni a népet. Ezek az öregurak sokkal többet tudnak a lazaságról és a bulizásról, mint nagyon sok fiatal szórakoztatóiparos. Konkrétan mindent. Nem lehetett mást tenni, csak ropni a végéig.
És akkor elkezdődött az első nagy éjszakai menet. Hömpölgyő tömeg, fogyasztói kultúra, kultúra, túra. Mit is jelent ez pontosan? A szigeten lévő hangyaboly egyszer csak felbolydult és belekezdtek az emberek a szétszóródásba, a milliónyi kis színpad programjai, bulizás, a shoppingolás, vagy épp csak a vonulás kedvéért. A legnagyobb nyüzsgéshányadost ezeken helyeken mértem: Bad Religion-koncert, Party Aréna, Medúza, Magic Mirror, Roma Sátor.
És, hogy mi lesz ma, szubjektíve? Valószínűleg ugyanez, csak a zenekarneveket kell majd kicserélni. Na jó. Mint azt írtam, itt nem csak zene van. Olyannyira nem, hogy most megpróbálom a civil helyszínek egy részét felkeresni, hátha választ kapok olyan kérdéseimre is, mint, hogy: Mi az élet értelme?, Mennyi egy töketlen fecske repülési sebessége?, vagy épp arra, hogy akkor most Mi az Isten? Meg szerintem ma megkóstolom az egyik óriáspalacsintát is. Lehet, hogy fogok látni egy-két pityókást embert is. Egy biztos. Unatkozni ma sem lehet majd, csak annak, aki az ingerküszöb alatt él.
Szóval Fel! Támadunk!
