Október 1-jén a japán parlament miniszterelnökké választotta a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) miniszterelnök-jelöltjét, Isiba Sigeru korábbi védelmi minisztert. Ez szinte formaságnak számított, ugyanis Isibát nemrég választották meg pártelnökké, ami gyakorlatilag egyet jelent a kormányfői jelöléssel, hiszen az LDP-nek és koalíciós partnerének, a buddhista gyökerű Új Komeito Pártnak többsége van a törvényhozásban.
Kisida Fumio, a 2021 óta hivatalban levő miniszterelnök nemrégiben jelentette be, hogy nem kíván újra indulni a posztért, így lett a 67 éves Isiba a kormányfő. Rögtön be is jelentette, hogy október 27-én előrehozott választást tartanak. Így akarja elejét venni, hogy a romló gazdasági helyzet és korrupciós ügyek miatt egyre népszerűtlenebb LDP rosszabb helyzetből vágjon neki a következő megmérettetésnek.
Isiba apja Tottori tartomány kormányzója volt, valamint a törvényhozás tagja. Édesanyja keresztény vallású, ezért ő is megkeresztelkedett. 1986-ban, 29 évesen lett a törvényhozás tagja az LDP színeiben. Akkor ezzel ő volt a legfiatalabb képviselő az országban. Azóta több pozíciót is betöltött, volt például mezőgazdasági, legutóbb pedig védelmi miniszter.
Isiba a keményvonalasabb Sanae Takaichit utasította maga mögé a párt belső szavazásán. A szókimondó Isiba ugyanis igen népszerű az egyszerű párttagok körében, ha a politikustársai annyira nem kedvelik is. Bár az első fordulóban – amikor a képviselők szava dönt – Takaichi kerekedett felül, a másodikat – amelyben a mezei tagság is szavaz – Isiba nyerte.
Új seprű jól seper?
Utalva pártja népszerűtlenségére, a volt védelmi miniszter első megszólalásában arról beszélt, hogy „nyílt és szabad dialógusra” van szükség, a pártnak pedig méltányosnak és „szerénynek” kell lennie. Bár elitellenes jelöltnek számított a párton belül, politikailag mégis mérsékeltebb konzervatívnak minősül, főleg japán mércével. Isiba támogatja a melegházasságot, valamint azt, hogy az alapvetően tradicionális családmodellben élő japán nők eldönthessék, megválaszthatják-e a családnevüket. Éppen ezért nagyobb esélye lehet a pártnélküli választókat megszólítani.
Az újdonsült miniszterelnök – még jelöltként – a kampányában arról beszélt, hogy „új kapitalizmusra” van szükség, amely megoldja az ország gazdasági gondjait és a demográfiai helyzetet. Arról is beszélt, hogy segíteni kell a vidéki régiókat, és hosszabb távon be kell majd zárni az ország atomerőműveit. A 2011-es, fukusimai katasztrófa óta azok ugyanis eléggé népszerűtlenek Japánban.
Isiba a szigorú költségvetési politika híveként vissza akarja fogni az állami költekezést, és még adót is emelne. Sőt, a jegybanki alapkamatot is növelné, tehát a gazdaságélénkítés helyett az infláció és az államadósság, illetve a hiány letörését helyezné előtérbe. Japánban ezzel véget érhetne a „könnyű (állami) pénzre” alapozott növekedés időszaka. Emiatt megválasztása után esni is kezdett a japán tőzsde, a jen viszont erősödött.
A tokiói jegybank egyébként idén már kétszer is emelte a kamatot. Ez a tendencia erősödhet, hiszen a 2022-ben meggyilkolt volt miniszterelnök, Abe Sinzó protezsáltjának vereségével az „abenomics” néven ismert, alacsony adókra és alapkamatra építő gazdasági modellnek is vége lehet. A mesterségesen gyengén tartott japán valuta (egy jen általában két forint körül váltandó, pedig a forint sem valami erős) és az alacsony alapkamat helyett egy erősebb fizetőeszköz és magasabb kamat ideje jöhet el.
Ami talán ennél is fontosabb, az Isiba védelmi és külpolitikai programja. A politikus már a kampányban is részletesen beszélt ez irányú terveiről, hiszen védelmi miniszterként ez számít a fő profiljának. Terveiben szerepel, hogy létrehozna egyfajta „kelet-ázsiai NATO-t”, nyilvánvalóan Kína-ellenes éllel. De szót ejtett arról is, hogy egyenlőbb partnerekké tenné az Egyesült Államokat és Japánt. Szakértők szerint azonban mindez komoly nehézségekbe ütközhet.
Függetlenebb, autonómabb vezetőnek akarja magát mutatni, aki tud tárgyalni az USA-val. De ez nagyrészt csak retorikai fogás
– értékelt Jiro Yamaguchi, a tokiói Hosei Egyetem kutatója, aki szerint nem várható komolyabb változás Tokió és Washington viszonyában.
Isiba nézetei ritkaságnak számítanak Japánban, ahol a többség támogatja a jelenlegi viszony fenntartását. Viszont a szkepszis mögött Donald Trump esetleges újraválasztása is ott lehet, aki többször is hangsúlyozta, hogy Japán nem költ eleget a védelemre.
Nem kell Trumppal golfozni, vagy elmenni a Trump-toronyba. Japánt kell erőssé tenni, és olyan ütőkártyákat kell szerezni, amivel jobb alkut lehet kötni
– mondta Isiba.
De miért van szüksége Japánnak az USA védelmére, és miért ennyire egyenlőtlen a két ország katonai együttműködése?
