2023 is alaposan megtépázta az egyébként is gyenge lábakon álló észak-koreai gazdaságot, Kim Dzsongunnak pedig a következő évre sincsenek túl jó kilátásai. Kijelenthető ez annak a ténynek az ismeretében is, hogy az észak-koreai diktátor idén szorosabbra fűzte a viszonyt Vlagyimir Putyinnal, akitől sokat várt, de a megváltást a jelek szerint nem hozta el a két ország közti együttműködés Phenjan számára. Egyelőre legalábbis nem.
Az észak-koreai gazdaságról, ahogy az ottani életről is, csak meglehetősen korlátozottan állnak rendelkezésre információk. A kormányzat módszeresen ferdített adatokat közöl a külvilág felé a jelentősebb gazdasági mutatókról, ugyanakkor főként a dél-koreai és az amerikai hírszerzésnek köszönhetően időnként az – olykor kegyetlen – valóságba is betekintést nyerhetünk.
Tíz nagykövetségre kerül lakat
A szivárogtatott jelentések alapján teljesen egyértelmű, hogy továbbra is padlón van a komplett észak-koreai gazdaság, az elmúlt évek negatív eseményeit, mint a súlyos aszályok, a koronavírus-járvány pusztítása és az egyre csak súlyosbodó szankciók együttes hatását nem tudták kiheverni.
Ennek egyik legaktuálisabb bizonyítéka az, hogy némileg váratlanul Észak-Korea tömegesen kezdte el bezáratni több nagykövetségét is a világ legkülönbözőbb pontjain. Talán első olvasatra sokaknak az is furcsának tűnhet, hogy az észak-koreaiaknak egyáltalán vannak diplomáciai kirendeltségeik, pedig 50 országban is jelen vannak. Vagyis csak voltak.
Az állami média október végén jelentette be, hogy nagyköveteik búcsúlátogatást tesznek a szövetséges afrikai Uganda és Angola követségein, majd nem sokkal később Hongkongból és Spanyolországból is visszahívta Kim Dzsongun a diplomatáit, és további bezárások várhatók. A hírszerzés szerint a kirendeltségek 20 százalékát, összesen tehát körülbelül 10 követséget csuknak be külföldön az észak-koreaiak.
Legutóbb az 1990-es évek közepe-vége felé történt meg, hogy Észak-Korea a diplomáciai missziói jelentős részét felfüggesztette. Akkor brutális éhínség uralkodott el az országon, egyes becslések szerint több százezren haltak meg, mások milliós nagyságrendre teszik az áldozatok számát.
Most is gazdasági okokra vezethető vissza ez az egyébként elsőre kevésbé jelentősnek tűnő politikai lépés. Az idei évig ugyanis egészen jövedelmező volt ezeknek a nagykövetségeknek a fenntartása, főleg Afrikában, ahol az építőiparban és a hadiiparban komoly üzleteket is tudott kötni Phenjan. Csakhogy az ENSZ által a fegyverkezésre is kiszabott, egyre súlyosabb szankciók elkezdtek visszaütni.
Észak-Korea így a szöuli hírszerzés szerint nagyon komoly külföldi valutától esik el, ráadásul az Egyesült Államok Joe Biden megválasztása óta sokadrangú problémaként tekint rájuk a sorozatos fenyegetések ellenére is, így inkább stratégiai irányt váltottak. Mindent egy lapra feltéve Kína és Oroszország felé fordultak, és a jelenlegi állapotukban tulajdonképpen az ő kezükben van a sorsuk.
Kim Dzsongun szeptemberben személyesen is találkozott Vlagyimir Putyinnal Oroszországban, a tárgyaláson pedig egy win-win szituáció alakult ki, hiszen míg Phenjan fegyverekkel tud szolgálni, addig Moszkva műholdtechnológiával és pénzzel segíti ki a gödörből legújabb barátját. Hosszú távon viszont ez sem jelent megoldást, ráadásul az észak-koreai diktátor egy újabb nagyon komoly megoldandó problémát szúrt ki közben hazájában.
Demográfiai krízis
December elején ötödik alkalommal rendezték meg Észak-Koreában az édesanyák nemzeti találkozóját. 2012 óta ez volt az első rendezvény, és 1961 óta most először vett rajta részt az ország vezetője, aki most Kim Dzsongun.
A diktátor jelenléte nem a véletlen műve volt, fontos üzenettel érkezett ugyanis az anyákhoz: járuljanak hozzá a születésszám csökkenésének megállításához. Kim Dzsongun az elmúlt években többször is megkongatta már a vészharangot a gazdaságot illetően, viszont most először kötötte azt össze nyilvánosan a demográfiai hanyatlással, amiről szintén nagyon keveset tudhatott eddig a külvilág.
Mint fogalmazott,
ha minden édesanya világosan megérti, hogy gyermeket szülni a haza szeretete, akkor elősegíthetjük egy erős szocialista ország mielőbbi felvirágzását.
A beszéd napjáig az észak-koreai állami médiában csak arról szóltak a hírek, hogy milyen tragikus a születési ráta a szomszédos Dél-Koreában. Az idáig tabutémának számító problémát aztán az ország vezetője vetette fel.
Nincs arra hivatalos adat, hogy Észak-Koreában hány gyermekszületés jut egy nőre, de az ENSZ 1,79-re becsüli ezt a számot, míg a népességszám megtartásához szükséges mutatónak 2 felett kellene lennie.
Hogy a tendenciát milyen családbarát intézkedésekkel szeretné visszafordítani az észak-koreai kormány, az kérdéses, de nem lenne meglepő, hogy 2024-ben a csapból is az folyna, hogy minden nőnek gyereket kell szülnie. A 26 milliós lakosú országban ugyanis a mostani születésszámmal a becslések szerint legkésőbb 2034-ben elkezd majd csökkenni a népesség.
Ez lenne az a pont, ami nagyon fájna Kimnek, hiszen önfenntartó, főként mezőgazdaságból élő országként a munkaerőhiány hatalmas ellenség tud lenni, főleg akkor, ha egy ilyen elzárt világban a vendégmunkások szóba sem jöhetnek.
