Valamivel több, mint egy éve zajlik az orosz-ukrán háború, és a magyar kormány üzenete a kezdetektől fogva az volt, hogy ebből a konfliktusból ki kell maradnia Magyarországnak. Ez az üzenet egészült ki az utóbbi hónapokban azzal az egyre határozottabb követeléssel, hogy legyen béke, de mindenekelőtt tűzszünet a szomszédban.
A békével kapcsolatos üzenettel a magyar kormány viszonylag egyedül volt az utóbbi időben Európában. Ugyan Volodimir Zelenszkij brüsszeli látogatásakor nem Orbán Viktor volt az egyetlen, aki azt mondta, hogy békének kellene lennie, ezt ugyanis Bulgária ügyvivő kormányfője, Rumen Radev is kimondta, de már ezt is komoly felháborodás követte a nyugati országok között.
De miért van felháborodás abból, ha valaki békét akar? A válasz egyszerű: azért, mert többféle béke is létezik egy konfliktusban, és nem mindegy, melyik valósul meg.
Az orosz-ukrán háborúban a békekötésről beszélni 2023 márciusában azért nagyon nehéz, mert igazából egyik fél sem szeretne most békét. Oroszország 2022 februárjában abban bízott, hogy néhány nap alatt elfoglalja majd Ukrajna teljes területét. Ez nem sikerült, de viszonylag hamar elfoglalták Ukrajna területének körülbelül harmadát.
Ennek a területnek az egészét nem tudták megtartani. Északon az ukrán hadsereg nagyrészt visszaszorította az oroszokat, és észak-keleten is jelentős előrehaladások voltak. Az orosz csapatok most jellemzően a Dnyepertől dél-keletre és keletre fekvő területeket uralják, ahol az elmúlt hónapokban alig mozdult valamit a frontvonal.
Mindkét oldal a tavaszt várja ugyanis, és a tavasszal bekövetkező nagy hadjáratokat. Persze Ukrajnának ezen a részén nem garantálható, hogy tavasszal, az olvadó földön valódi mozgások lesznek, mert a nehéz páncélosok számára a száraz vagy fagyott talaj az ideális. Ettől még mindenki abban bízik, hogy az idő neki dolgozik.
Oroszország azért, mert bíznak abban, hogy elapad az Ukrajnának adott nyugati támogatás, az ukránok pedig azért, mert bíznak abban, hogy Vlagyimir Putyin hatalma meggyengül. Ráadásul úgy is érezhetik, hogy a háború momentuma most nekik segít, főleg, hogy Nyugatról végre elkezdtek komoly fegyverzetet kapni.
Ukrajna egyötöde ugyanis még mindig orosz irányítás alatt áll. Márpedig egy tűzszünet lényege pont az, hogy onnantól nem mozog a frontvonal. Ez a gyakorlatban Ukrajna keleti és dél-keleti részének elcsatolását jelentené, hiszen egy béketárgyalás, bármekkora engedményeket is köt a két oldal, alapvetően a tűzszünetkor beállt állapotokból indulhatna ki.
Pont ezért nem lehet olyan hangokat hallani a nyugati országokból, hogy ideje lenne a békének. Ők ugyanis azt gondolják, hogy ennek egyelőre nincs itt az ideje. Akkor lehet, ha Ukrajna a határain kívülre, vagy az egy évvel ezelőtti támadás előtti vonalak mögé szorította vissza az orosz haderőt. Addig viszont úgy látják, hogy nincs más megoldás, mint Ukrajna támogatása.
Ebbe a vákuumba érkezett meg Kína a háború első évfordulójára bejelentett béketerv-koncepcióval. Ez a koncepció 12 pontból áll, amelyek egy része konkrétabb, másik része homályosabb. Nézzük, melyek ezek.
- Az országok szuverenitásának tiszteletben tartása. Kína itt arról beszél, viszonylag homályosan, hogy a nemzetközi együttműködés alapja az országok szuverenitása. A szuverenitás viszont ebben az esetben sokféleképpen értelmezhető. Mit ért Kína szuverén Ukrajna alatt? A 2022 február előtti állapotokat? A Krímet? Természetesen nem véletlen, hogy ez ekkora mozgástérrel lett megfogalmazva, de az már ennyiből is látszik, hogy Kína kezében sincs ott a megoldás, ami ezt a konfliktust le tudná zárni. Különösen érdekes a szuverenitás kérdése, ha Tajvanra gondolunk. A területet Kína saját részének tekinti, miközben az a Kínai Népköztársaság, amely most létezik, sosem birtokolta ezt a területet, így ugyanilyen joggal állítható, hogy a független Tajvan szuverén ország.
- A hidegháborús mentalitás elhagyása. Ez Kína visszatérő kifejezése arra, hogy az Egyesült Államok egyrészt úgy viselkedik, mintha a világ még mindig unipoláris lenne, ahol ők mondják meg, mi történjen, másrészt arra, hogy az amerikaiak egyre szkeptikusabban kezelik azt a korábbi világrendet, amely lehetővé tette, hogy Kína ennyire megerősödjön anélkül, hogy a demokratizálódás terheit magára vette volna.
- Az ellenségeskedés leállítása. Ez pontosan azt a tűzszünetet jelentené, amelynek a problémáiról már korábban is írtunk. Ez a pont alapvetően csak Oroszországnak lenne jó, de igazán ők sem szeretnék. Nem véletlen az sem, hogy a terv mögé eddig egyedül Orbán Viktor állt be határozottan, Zelenszkij elnök és a Kreml is csak óvatosabban támogató nyilatkozatokat adtak ki róla.
- A béketárgyalások folytatása. Ez a pont a minszki megállapodásokra utal, amelyek Franciaország és Németország közvetítésével Oroszország, Ukrajna és az EBESZ között köttettek meg. Vannak olyan vélemények, például Angela Merkel volt német kancelláré is, amelyek szerint a minszki megállapodások, amelyek tűzszünethez vezettek azután, hogy Oroszország a gyakorlatban megtámadta Ukrajna két keleti megyéjét, segítettek Ukrajnának időt szerezni, hogy most hatékonyan tudják felvenni a harcot Oroszországgal. A végeredmény viszont egyértelmű: hiába voltak béketárgyalások Ukrajna és Oroszország között, utóbbi mégis megtámadta előbbi teljes területét. Így kérdéses, hogy a béketárgyalások a mostani helyzetben valójában mire lennének jók.
- Humanitárius segítség. Ez elég egyértelmű pont, humanitárius folyosó létrehozására törekszik, valamint az emberi szenvedés és éhezés csökkentésére. A gyakorlatban ezeket sem egyszerű megvalósítani, többször volt már rá kísérlet, volt, amikor működött, volt, amikor nem.
- A civil lakosság védelme és a hadifoglyok cseréje. Utóbbi rendszeresen megtörténik, még az oroszok által célpontként nevesített Azov vezetőit is kicserélték orosz katonákra. Az előbbi nehezebb ügy, hiszen Oroszország hadi stratégiájának része az, hogy civil épületeket támad. A precíziós fegyverek elhasználásával pedig egyre inkább növekedni fog a civilek elleni véletlen találatok száma is.
- Az atomerőművek biztonságának védelme. Ez az a pont, amelyre többen is törekednek Kínán kívül, hiszen egy atomkatasztrófa nem csak Ukrajnát, hanem az egész környező világot érintené.
- A stratégiai fenyegetések elkerülése. Ez a tömegpusztító fegyvereket jelenti az atomfegyverektől a vegyi- vagy biológiai fegyverekig. Annak elkerülése, hogy ezek bevetésének lehetőségéig eljusson a konfliktus, valójában minden oldal számára fontos. A nukleáris fegyverek bevetése Oroszország szempontjából öngyilkosság lenne, és Vlagyimir Putyin minden eddigi cselekedete arra utal, hogy alapvetően biztonsági játékosként működik.
- A terménykereskedelem helyreállítása. Ez kifejezetten a fekete-tengeri folyosóval kapcsolatos megállapodásra utal, amely garantállja, hogy Ukrajna el tudja szállítani a búzát és az egyéb élelmiszert, amit megtermelt. Mivel Ukrajna jelentős élelmiszeripari forrás, ha itt nem lehet eladni a terményt, akkor a világon mindenhol magasabb lesz az ára. Érdekesség, hogy valószínűleg Magyarország számára ez egy kellemetlen pont, mert a kormány korábban az Európai Bizottsághoz fordult, annyira olcsó volt az ukrán búza, amely az országba jutott, kényelmetlen helyzetbe hozva ezzel a magyar termesztőket.
- Az egyoldalú szankciók eltörlése. Ez a követelés a gyakorlatban arról szól, hogy Kína, mint független, középen álló közvetítő, mindkét oldal érdekeit képviselje. A mostani szankciók ugyanis szinte teljesen egyoldalúak. Kína olyan szankciókat szeretne, amelyekre rábólint az ENSZ biztonsági tanácsa is. Mivel ennek Oroszország is tagja, ilyen szankciók nem lesznek.
- Az ellátási láncok biztosítása. Ez Kínának a kereskedelem miatt kifejezetten fontos, de üzenet a világ azon részének is, amely nem érdekelt a konfliktusban, de jelentős felárat fizet mindenért, ami megborítja a világkereskedelmet.
- A konfliktus utáni helyreállítás biztosítása. Ez a pont Kínának különösen érdekes lehet. A háború végével jelentős összeget és erőforrást kell majd biztosítani arra, hogy Ukrajnát újjáépítsék, Kína pedig, mint a konfliktus rendezője, remek helyzetben lenne, hogy ehhez embereket és cégeket adjon, növelje ezzel a saját gazdasági befolyását.
Az egyértelmű, hogy a béketervben szándékosan nem szerepeltek területi igények, követelések, változtatások, márpedig ennek a megoldása a béke valódi akadálya. Addig, amíg erre nem lesz javaslat, nehezen lehet tárgyalni bármilyen kezdeményezésről.
De az is látszik, hogy a világ figyel arra, amit Kína mond. Az Egyesült Államokat ebben az esetben nehezen lehetne igazságos közvetítőként elképzelni, hiszen fegyvert ad a konfliktus egyik szereplőjének. A korábban a minszki megállapodásokat garantáló Franciaország és Németország szintén részt vesz a konfliktusban. Kína eddig távolságtartó, Oroszországot időnként visszafogottan támogató volt, de a gazdasági és politikai súlya van annyira jelentős, hogy egy megállapodást a megszületése után garantáljon. Az sem feltétlenül igaz, amit az amerikaiak mondanak, hogy Kína hitelessége nem elég jó ahhoz, hogy egy ilyen ügyet képviseljen. Valójában Kína kevesebb háborút indított az elmúlt fél évszázadban, mint, mondjuk, az Egyesült Államok.
Ukrajna számára a legfontosabb ebben a konfliktusban a saját további biztonságának garanciája. Ezt pedig nem tudja megoldani anélkül, hogy az Európai Unióhoz és a NATO-hoz csatlakozna. A mostani béketerv nem szólít fel ez ellen, de ezek lennének az ukrán győzelem valódi garanciái, még akkor is, ha adott esetben hajlandó lenne lemondani a területei egy részéről.
