David Sassoli, az Európai Parlament elnöke nem érhette meg azt, hogy kitöltse mandátumát. Az olasz politikus hétfőről keddre virradó éjjel halt meg egy olasz kórházban. Sassoli régóta nagyon beteg volt, az elmúlt időszakot szinte végig kórházakban töltötte. Többek között tüdőgyulladása is volt, legutóbb december 26-án, karácsony másnapján került kórházba.
Sassoli szinte véletlenül lett az Európai Parlament elnöke, és a két és fél éves ciklus nagy részében ugyanilyen váratlan, korábban soha elő nem forduló problémákkal kellett szembenéznie.
Sassoli eredetileg újságíró volt, nagyrészt Rómában dolgozott, Olaszországban kifejezetten ismert ember, de Európában nagyrészt ismeretlen volt. Korábban egy cikluson át az olasz delegáció vezetője is volt, de otthagyta az EP-t, hogy elinduljon Róma polgármesterének. Nem nyerte meg a választást, de két évvel később, 2014-ben ismét bejutott az Európai Parlamentbe.
Az ő elnöksége alatt ütött be a koronavírus-járvány, ami miatt korábban soha nem látott eljárásjogi ötleteket kellett kitalálni, hogy az Európai Parlament tovább működhessen. Nem volt viszont teljesen sikertelen ez a két és fél év, Sassoli elnökként segített a nagy uniós koronavírus segélycsomag és a hétéves költségvetés megalkotásában is, mindkettőben sikerült eredményeket elérnie a parlamenti tárgyalóknak. Sikerült a parlament költségvetését is jelentősen növelni a korábbiakhoz képest.
Az Európai Parlament elnökét két és fél évre választja az Európai Parlament, ami azt jelenti, hogy az ötéves parlamenti ciklus felénél jelöltet lehet cserélni. Ebben hasonlóan működik ez a poszt, mint az Európai Tanács elnöki tisztsége. Ahogy abban is, hogy nagyjából egyszerre szoktak dönteni arról is, hogy ezeket a posztokat kik töltsék be.
Az EU működésében több kifejezetten fontos vezetői tisztség van. Ilyen az Európai Bizottság elnöksége, amely talán a legfontosabb, vagy épp az Európai Tanács és Parlament elnöki posztjai is, de valamennyire hasonló ehhez az Európai Unió külügyi főképviselőjének pozíciója is. Ezt a négy posztot jellemzően egyben szokták leosztani az európai parlamenti választások után.
Ugyan az Európai Parlament sokat küzdött érte, de valójában nem sok köze van a választások eredményének ahhoz, hogy ki lesz a három elnök. A jelölteket a gyakorlatban a miniszterelnökök és államfők választják ki, zárt ajtók mögött. A parlament legalább azzal megpróbálkozott már, hogy létrejöjjön egy úgynevezett csúcsjelölti rendszer, amelyben azt jelöli a tanács a bizottság elnökének, akit a legtöbb mandátumot szerzett parlamenti frakció szeretne. Ez egyetlen egyszer működött, de legutóbb már nem: a bizottság elnöke a kereszténydemokrata németek kompromisszumos jelöltje, Angela Merkel korábbi minisztere, Ursula von der Leyen lett.
Mivel a pozíciók leosztása csomagban történik, úgy kell intézni, hogy minden nagy pártnak jó legyen a dolog, hiszen az ő szavazatuk is kell ahhoz, hogy a teljes csomag átmenjen. A Néppárt kapta a bizottság elnöki posztját, a liberális Renew Europe-nak jutott a tanács elnöksége, a szocialisták pedig a külügyi főképviselőséget kapták meg, valamint a parlament elnökségének első ciklusát. Ebből a dealből talán a szocialisták jöttek ki a legrosszabbul.
Ez valamennyire érthető volt, hiszen a Néppárt lett a legnagyobb pártcsalád és a liberálisok erősödtek a leginkább, miközben visszaesett a két nagy frakció támogatottsága, a szocialistáké jobban, mint a jobboldalé. Azóta viszont történt pár dolog, amelyek közül a legfontosabb, hogy a német szocdemek megnyerték a választást Németországban. Ennek megfelelően azt is szeretnék, ha az európai parlamenti ciklus második felében a megváltozott erőviszonyok is látszanának.
A német jobboldal viszont ezt nem annyira szeretné, és nagyon úgy tűnik, hogy ők járnak majd sikerrel. Hónapok óta vannak pletykák arról, hogy kik lehetnek a jelöltek a parlament következő elnökségére, és eddig igazából csak a néppárti jelölt neve lett biztos: a két máltai EP-képviselő egyikét, Roberta Metsolát indítják a ciklus második felének elnökségére.
Metsola klasszikus növendéke a Brüsszeli Buboréknak. 42 éves, jogász, a College of Europe-on végzett. Korábban jogi attaché volt a máltai állandó képviseleten, valamint jogi tanácsadó Catherine Ashton, az unió korábbi külügyi főképviselője mellett. Metsolának négy gyereke van, folyékonyan beszél olaszul és franciául is. De ami igazán mellette szól, az a német jobboldallal kötött alkuja.
Manfred Weber és a Néppárt erős német magja ugyanis felismerte, hogy esélye sincs egy németnek megszereznie az Európai Parlament elnöki székét úgy, hogy az Európai Bizottság elnöke is az. Annak viszont semmi akadálya, hogy egy kis ország súlytalan EP-képviselőjét támogassák, cserébe pedig mindenki német legyen a környezetében. A pletyka pedig az, hogy nagyjából ebben is egyeztek meg. A németek és a néppárt beáll Metsola mögé, ő pedig csupa némettel veszi körbe magát.
Ez egyébként nem csak a német baloldalnak nem tetszett, még a Néppárton belül is elindultak Metsola jelölésével szemben. A pártcsalád viszont végül nagy arányban szavazta meg őt jelöltnek a holland Ester de Langéval és az osztrák Othmar Karasszal szemben.
A szocdemek viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy beletörődtek a cserébe. Ugyan eredetileg is arról volt szó, hogy a parlamenti ciklus második felében a néppárthoz vándorol az elnöki poszt, mostanra ez politikai valósággá is vált, mert úgy tűnik, nincs olyan parlamenti többség, ami egy baloldali jelöltet támogatna. A szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok hárman nem elegek a parlamenti többséghez, de még a szélsőballal együtt is alig, ezért a szélsőjobb és a pártcsalád nélküliek támogatása is kellene ahhoz, hogy megszavazzák a jelöltjüket. Egyelőre nem látszik olyan német jelölt sem, aki ekkora támogatottsággal rendelkezne, de a jelöltek nevét elég csak a jövő heti strasbourgi szavazás előtt közvetlenül leadni.
A baloldalnak az sem használt, hogy Sassoli a hírek szerint folytatni szerette volna a munkát, de kicsit elmérte a saját támogatottságát. Mivel az elmúlt időszakban folyamatosan beteg volt, a parlament pedig alig tartott rendes ülést, eleve kevés kapcsolati tőkéje volt, és a folytatást is sikerült kissé nyersen bejelentenie. Ezért több szocialista képviselő is inkább azon gondolkozott, hogy a néppárti jelöltet támogassa vele szemben.
A szocialisták szerettek volna saját jelöltet indítani, de erre Sassoli lett volna a legalkalmasabb, ő viszont nem volt igazán népszerű a párton belül sem. Ha új szocialista jelöltet neveznek meg, az sokkal egyértelműbb felrúgása lenne a posztok körüli korábbi megegyezésnek, mintha Sassoli újrázására szavaztak volna.
Így nagyon valószínű, hogy a jövő héten a máltai jelöltet választják majd meg az Európai Parlament elnökének, bár egy hét alatt még történhetnek meglepetések.
