Látszólag Boris Johnson brit miniszterelnöknek sikerült az, amivel próbálkozott, és amit sokan elképzelhetetlennek tartottak: két héttel a tervezett brit kilépés előtt olyan brexitmegállapodást tett le az asztalra, amire az Európai Unió is rábólintott. Ahogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság leköszönő elnöke fogalmazott: „Nem örülök a brexitnek, ennek a szerződésnek viszont nagyon is.”
Habár ez első ránézésre tényleg jelentheti azt, hogy végre született egy minden nyitott kérdést lezáró egyezmény, ami az Egyesült Királyság gazdaságát megmenti a megállapodás nélküli brexit sokkjától, a helyzet nem ilyen egyszerű. Hiszen eddig Johnson elődje, a szintén konzervatív Theresa May is eljutott, csakhogy a londoni parlament azt a megállapodást háromszor is leszavazta. Márpedig, ha csak a parlamenti matematikát nézzük, Johnson dolga még nehezebb is, mint Mayé volt, hiszen már formailag is kisebbségből kormányoz, azaz csak ellenzéki voksokkal fogadtathatja el a csütörtökön az EU-val szentesített alkut.
Az ír határral kapcsolatban most egy olyan kompromisszumos megoldás született, ami nem jelent drasztikus változást: Észak-Írország ugyanúgy ki fog szakadni a vámunióból, mint az Egyesült Királyság többi része, viszont a vámvizsgálatokat nem az ír-északír határon, hanem Észak-Írországban kijelölt beléptető pontokon (kikötőkben) végeznék el. Így természetesen nem lesz szükség határőrizetre, a sziget békéje megmaradhat. Ezen kívül az unió és a szigetország jövőbeni kapcsolatára vonatkozó cikkelyeket is módosították, hogy azok több teret engedjenek új kereskedelmi egyezmények előtt.
A hozzáállás változott
Ezek azonban apró változtatások, nem óriási ellépések attól a megegyezéstől, amit May hozott tető alá. Ami az elmúlt hónapokban igazán megváltozott, az a brexithez való hozzáállás volt: sikerült Johnson kockázatos lépése, hogy kimutatta hajlandóságát egy megállapodás nélküli brexitre, így annak veszélye volt annyira valós, hogy az uniós vezetők belemenjenek a megállapodás módosításába. Ezzel együtt Johnson politikai vereségei – a parlament felfüggesztésének jogszerűtlensége, a többség elvesztése – őt is arra kényszerítették, hogy óvatosabb legyen, és hajlandó a kompromisszumokra.
A mostani EU-csúcs pedig az utolsó alkalom volt arra, hogy a londoni parlament elé még október vége előtt legalább árnyalatnyival más megállapodás kerüljön, mint amit már háromszor elutasított.
Szombaton jön a döntő csata
Azonban egyelőre korai hátradőlni, és várni a soft brexitet, vagy az újabb halasztást. Az igazi ellenfelek ugyanis odahaza várnak Johnsonra, aki most faraghat rá igazán arra, hogy szeptemberben elvesztette többségét a parlamentben. Az ellenzéki pártok közül a Munkáspárt különösen bekeményíteni látszott az elmúlt hetekben, vezetője, Jeremy Corbyn a pártból való kizárással fenyegette meg azokat a képviselőket, akik Johnson mellett szavaznak, legutóbb pedig azt nyilatkozta, hogy a miniszterelnök még Theresa Maynél is rosszabb megállapodást kötött.
A Munkáspárt ellenállása persze borítékolható volt, kényesebb, hogy az északír unionista párt, a DUP is nemtetszését fejezte ki, nélkülük pedig Johnson eleve csak nagyobb mennyiségű ellenzéki szavazattal kerülhet többségbe a szombati szavazáson.
A DUP még Johnsonnál is veszélyesebb játékot játszik: amennyiben miattuk hiúsul meg a megegyezéses brexit, október 31-ig biztosan lehetetlen lesz még egy megállapodást összehozni, így Johnsonnak a hatályos brit törvények szerint megint halasztást kell kérnie, hiszen a parlament a no-deal brexitet korábban kizárta a lehetséges forgatókönyvek közül. Viszont az EU vezetői is egyre türelmetlenebbek, és nem fogják a végtelenségig engedélyezni a halasztást.
Habár igaz, hogy ilyen közel még sosem került az Egyesült Királyság ahhoz, hogy sikeresen végrehajtsa a brexitet, a szombati szavazás ismét lenullázhat minden eddigi eredményt – akár új választással, extrém esetben talán egy új népszavazással is járhat Johnson kudarca.
Kiemelt kép: Kenzo Tribouillard / AFP
