Egy Koreában élő magyar, Eugenia S. Lee nyilvános Facebook-posztjai betekintést engednek abba, hogyan kommunikálja a média Dél-Koreában a szerdai budapesti hajóbaleset hírét, írja a 444.
A fő téma péntekre az lett, a hatóságok miért csak a baleset után tíz perccel kaptak riasztást, illetve miért csak 14 perccel ezután érkezett meg az első mentőhajó.
A környéken lévő más kis hajók és csónakok mentettek, illetve dobáltak a vízbe mentő karikákat, kaotikus állapotok uralkodtak, a kiabáló, vízbe esett embereket próbálták más apró hajók a felszínen tartani. Ezek közül volt olyan, amelyben szintén koreai turisták ültek. Na abba gondoljatok bele
– írja Lee.
A koreai beszámolókban az is szerepel, hogy a turisták Budapesten nem kapnak semmilyen biztonsági felvilágosítást vagy balesetvédelmi oktatást hajóra szálláskor.
A tévében az is rendszeresen elhangzik, hogy Budapesten nincs azonnali riasztórendszer, ellentétben a szöuli Han folyóval, ahol a mentőcsapatnak három perc alatt kell a helyszínre érkezni. Mint írja,
szakértők szerint a sétahajózás szabályozásának hiánya vezetett balesethez, még ha közvetett módon is.
A Koreában élő magyar egyik posztjában arról is írt, hogy
egy dolgot lehet tenni menteni a menthetőt, ez pedig az, hogy mindenáron megkeresni a holttesteket. Ugyanis a koreai kultúra szerint elbúcsúzni csak akkor lehet, ha van holttest. Itt az eltűnés nagyobb tragédia, mint a halál.
A Korean Times cikke szerint a turistautat szervező utazási iroda beperli a szállodahajó tulajdonosát.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu