Az orwelli jelző még soha nem volt olyan pontos, mint Kína esetében. Lassan már az egész országot térfigyelő kamerák hálózzák be, ezek mesterséges intelligenciát alkalmazó arcfelismerő rendszerek segítségével képesek bárkit, bármikor, bárhol azonosítani.
A megfigyelési állam 21. századi prototípusát építő kínai kormány – a velük szorosan együttműködő kínai techcégek segítségével – egyre több és több autoriter állam számára teszi elérhetővé a rendszerüket. Sok országban már most kínai kölcsönökből felépített kínai rendszerek figyelik az embereket.
Hivatalosan a bűnözés, vagy a terrorizmus visszaszorítása a cél. De a rendszert könnyedén lehet használni az ellenzék elhallgattatására és politikai elnyomásra. Pontosan úgy, ahogy azt Kína teszi az ország észak-nyugati csücskében található Hszincsiang tartományban, amit kísérleti terepként használnak a totális megfigyelési állam kialakítására.
Technodiktatúra
A többmilliós, Pekinggel szemben ellenséges ujgur kisebbség lakta tartomány kulcsfontosságú Kína számára. Amellett, hogy földgázban, ásványi anyagokban és termőterületekben gazdag vidék, Peking azon keresztül építi ki a nyugatra irányuló kereskedelmi útvonalait is.
Miután 2016-ban a Tibetben is „rendet teremtő” Csen Csüan-kuót nevezeték ki a tartomány vezetőjévé, Kína több milliárd jüant áldozott a totális megfigyelési állam kialakítására Hszincsinagban. A tartomány az elnyomás tesztüzeme lett, ahol az ujguruk minden egyes lépését a legmodernebb technológiák, valamint több tízezer oda vezényelt rendvédelmis segítségével figyelik.
Az utcákat térfigyelő kamerák pásztázzák, egy olyan arcfelismerős rendszerrel összekapcsolva, ami jelzi a hatóságoknak, ha egy megfigyelt ember 300 méternél távolabb megy az otthonától vagy a munkahelyétől. A piacokra csak arcfelismerős kapukon és testszkennereken keresztül lehet bejutni, csakúgy, mint a benzinkutakra.
Csen utasítására a területen folyamatosan rendőrök járőröznek, az utakon mindenfelé páncélozott rendőrségi járműveket lehet látni, és új rendőrőrsök bukkantak fel, mint Tibetben. Az embereknek naponta többször is ellenőrzőpontok kell áthaladniuk, ahol végignézik az okostelefonjaikat, olyan tiltott alkalmazások, mint például a Facebook vagy a WhatsApps után kutatva.
A rendőrök ezeken az ellenőrzőpontokon egy hordozható eszközzel képesek feltörni a mobilokat, és letölteni azokról mindent: kontaktlistát, fotókat, videókat, a közösségi oldalakra feltett posztokat, e-maileket, SMS-üzeneteket vagy a naptár adatait. Emellett a tartomány egyes részein köteleztek mindenkit, hogy mobiljukra töltsék le a JingWang nevű alkalmazást, ami folyamatosan figyeli az üzeneteket, képeket, e-könyveket és dokumentumokat, az információkat pedig egy központi szerverre küldi.
Az egyetlen engedélyezett csevegő program a kínai WeChat, ami minden üzenetbe betekintést ad a hatóságoknak. Minden autót GPS-követővel látnak el, az ujgurok DNS-ét orvosi vizsgálatok alatt összegyűjtik, és adatbázisban tárolják, ha kést vásárolnak, személyes adataikat QR-kódban lézerrel vésik bele.
A telefonhívásokat lehallgatják, és órákon belül rendőrök jelennek meg azoknál, akik külföldi rokonaikkal beszélgetnek, elérve, hogy a rendszeres hatósági zaklatások miatt nem is akarnak velük beszélgetni. Ha pedig úgy ítélik meg, hogy valaki nem úgy gondolkodik, ahogy azt Peking szeretné, akkor szögesdrótokkal elzárt „átnevelő táborokba” küldik. Eddig nagyjából félmillió ember járt így.
Ami Hszingcsianban történik, nem marad Hszincsiangban
A több mint egymilliárd kínai kordában tartása létfontosságú a kínai vezetés számára, ami amellett, hogy példátlan cenzúrával tartja irányítása és megfigyelése alatt az internetet, most már a közterületeken is követni tudja az embereket.
Az országban már jelenleg is nagyjából 200 millió térfigyelő kamera működik, ez jövőre újabb százmillióval bővülhet. Sőt, a tervek szerint az okostelevíziókat is rákötnék a rendszerre, hogy a hatóságok otthon is meg tudják figyelni az embereket, ténylegesen megvalósítva az orwelli teleképet.
A kamerákat a mesterséges intelligenciát használó arcfelismerő rendszerekkel egészítik ki, amik képesek bárhol követni és azonosítani a célszemélyeket, ahogy azt több történet is bizonyította:
- 2017-ben 25 embert tartóztattak le egy sörfesztiválon, a kamerarendszernek köszönhetően.
- Tavaly áprilisban egy popkoncert 50 ezer fős közönségében szúrtak ki egy körözött bűnözőt.
- 2017 decemberében 7 perc alatt megtalálták a BBC egyik riporterét, amikor kipróbálta, mennyire hatékony a rendszerük.
- Egyes kereszteződésekben a tilosban gyalogló járókelőket azonosítják, majd arcképüket a nevükkel együtt óriáskivetítőkön jelenítik meg, hogy megszégyenítsék őket.
Mindezekben olyan, Magyarországon is jól ismert cégek segítik a kínai államot, mint a Huawei vagy a ZTE. Valamint olyan kevésbé ismert, de több milliárd dollárt érő, mesterséges intelligenciával és arcfelismerő rendszerek fejlesztésével foglalkozó startupok, mint a CloudWalk, a SenseTime, a Yitu vagy a Megvii. Ezek a cégek a kínai kormánynak köszönhetően már a világ több országában is terjeszkedni kezdtek. Az autoriter vezetők legnagyobb örömére, akik irigykedve nézik mit hozott létre Kína.
Kamerák vesznek körül
Peking az első lépést a megfigyelési technológia exportjában a Kínának már 6,5 milliárd dollárral tartozó Ecuadorban tette meg, ahol 2012-ben, egy 240 millió dolláros kínai hitelből kezdték el kiépíteni az ECU911 nevű térfigyelő rendszert.
Aztán 2016-ban maga Hszi Csin-ping kínai elnök avatott fel egy mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatóközpontot Ecuadorban, amit szintén a Huawei építhetett fel, és ahol kínai cég mérnökei segítik az ecuadori szakemberek munkáját, akik emellett Kínába járnak továbbképzésekre.
Tavaly január óta pedig már arcfelismerő rendszer is részese a hivatalosan a bűnözés leszorítását célzó ECU911-nek, amit teljes egészében kínai technológiát alkalmazó eszközök működtetnek. Kína annyira a szívén viseli a rendszer sorsát, hogy 2017-ben „adományként” adtak 15,4 millió dollár értékű eszközt, köztük rendszámtábla-felismerő kamerákat, szervereket és telefonokat az országnak.
Miután Ecuadorban 24 százalékkal csökkent a bűnözés, Bolívia is elkezdett több mint százmillió dolláros kínai hitelből, kínai technológiával felépíteni egy 600 kamerából álló rendszert, és Peruban is kínai mintára alakítanak ki egy „nemzeti vészhelyzeti központot” Limában.
Közben Venezuelában a ZTE kínai telekommunikációs óriáscég nyerte meg a lehetőséget egy „okos személyi kártya” rendszer felépítésére. A Nicolas Maduro kormánya által megálmodott „Carnet de la Patria”, azaz „Szülőhaza Kártya” egy központi adatbázishoz köti a személyi tulajdonosát, ahol információk tömkelegét tárolják róla. A születési idő mellett megtalálhatók:
- Családról szóló információk.
- A munkahely és a fizetés nagysága.
- A tulajdonában lévő ingatlanok.
- Egészségügyi kórtörténet.
- Állami juttatások.
- Közösségi oldalak, telefonszám, e-mailcím, lakcím.
- Párttagság.
- Van-e háziállata.
- Valamint, hogy részt vett-e a Szocialista Párt rendezvényein, és az, hogy szavazott-e.
A ZTE közben nem csak a kártyarendszert építette ki Venezuelában, hanem több segélyhívó központ felépítésében is segítséget nyújtott a kormánynak, valamint a térfigyelő-rendszer központosításában is jelentős szerepet kapott.
De a cég Afrikában is megvetette a lábát, például Etiópiában, ahol az ellenzékiek lehallgatására használt telekommunikációs rendszer kiépítésében vettek részt.
Afrika tárt karokkal várta Kínát
A ZTE 2000 óta van jelen az országban, és pár évvel később már csak a kínai cég eszközeit vásárolták a telekommunikációs rendszerekhez. A hatóságok nagyrészt azok segítségével figyelik és hallgatják le az ország telefonhívásait, mindenféle jogi eljárás vagy felügyelet nélkül.
Az ellenzékiek barátaikkal és családtagjaikkal folytatott telefonbeszélgetéseit nemcsak lehallgatják és rögzítik, kihallgatások alatt le is játsszák nekik. A Human Rights Watch jogvédő szervezetnek egy ellenzéki párt volt tagja elmondta, hogy amikor letartóztatták,
mutattak egy listát az összes telefonhívásomról és lejátszották a testvéremmel folytatott egyik telefonbeszélgetésemet. Azért tartóztattak le, mert politikáról beszélgettünk. Ez volt az első telefonom, és azt hittem, most végre szabadon beszélhetek.
A telefonrendszer feletti teljes ellenőrzés lehetővé teszi, hogy tüntetéseken kikapcsolják a mobilszolgáltatást, valamint hogy a mobiltelefonok alapján beazonosítsák, kik voltak ott egy demonstráción.
Kínának fekete arcok kellenek
Afrika az arcfelismerő rendszerek fejlesztésében is fontos Kína számára. Ezért is segítenek Zimbabwe autoriter kormányának egy arcfelismerős térfigyelő-rendszer kiépítésében. Az országban a CloudWalk nevű, mesterséges intelligenciával, ezen belül arcfelismeréssel foglalkozó kínai cég a szintén kínai Hikvisionnel együtt épít kamerarendszert, és egy „nemzeti arcadatbázist”.
Zimbabwe cserébe engedélyezte a cégnek, hogy használhassa a több millió zimbabwei arcképét tartalmazó adatbázist az arcfelismerő mesterséges intelligencia fejlesztésére. Persze anélkül, hogy erről megkérdezték volna az arcok tulajdonosait. Ezzel nagy előnyre tehetnek szert amerikai és európai riválisaik előtt, a sötétebb bőrű embereket ugyanis a mostani programok még nehezen ismerik fel, de a milliós adatbázis nagy segítséget jelent a kínai cégnek.
Kínai gyártású béklyó a szabad internetre
A Zimbabwét majdnem negyven éven át irányító Robert Mugabe 2016-ban Kínát hozta fel példának a közösségi médiát megregulázására, közölve, hogy azt Zimbabwe is utánozhatná.
Nincsen ezzel egyedül. Több ország is követendőnek tartja az internet kínai cenzúrázását, és Kína örömmel segít is nekik ebben. Igyekeznek elérni, hogy egyre több és több ország ugyanúgy korlátozza az internetet, mint ők, és tűzfalakkal zárják el a szabad internetet, miközben az ENSZ-ben aktívan lobbizik annak érdekében, hogy az ő megoldásuk legyen új nemzetközi norma a weben.
2015-ben elsőként Tanzániában sikerült elérniük, hogy az országban olyan „kiberbűnözés elleni” jogszabályokat hozzanak, amelyek lemásolják a kínai szabályozást. A „hamis tartalmak” posztolása tiltólistára került, csakúgy, mint a „zavart okozó tartalmak” közzététele. Zimbabwében ehhez hasonlóan büntetik a „hamis tartalmak továbbadását”, ezt az eszközt Kínában évek óta használnak az ellenzék elhallgattatására. De hasonló törvényeket hoztak Vietnamban is, a kínai szabályozás egyes részeit pedig sok más országban kezdték el alkalmazni.
A kínai rendszerhez elég látszat
Ott van például az a bizonyos kereszteződés, ahol óriáskivetőkön teszik közzé a tilos jelzést figyelmen kívül hagyó járókelőket. A rendszer több napos késéssel tudja csak kitenni az elkövetők adatait, és a szabályszegőket még mindig emberek azonosítják, és nem egy automatikus rendszer.
A kamerával felszerelt, arcfelismerő rendszert használó rendőrségi okosszemüvegek csak akkor tudják azonosítani az embereket, ha azok több másodpercen át mozdulatlanul állnak a rendőr előtt. Így azokkal lehetetlenség kiszúrni egy bűnözőt mondjuk egy vasútállomáson áthömpölygő tömegben.
Az egyik vezető kínai arcfelismerő rendszer, a Face++ gyártója, a Megvii alelnöke a Business Insidernek elismerte, hogy rendszerük egyáltalán nem olyan mindenható, mint ahogy azt hiszik róla az emberek. Xie Yinan elmondása szerint képtelenség bárhol és bármikor megtalálni valakit az országban, arra ugyanis nincsen meg a technológia. Egyszerre legfeljebb ezer arcot tudnak keresni, ennél több adathoz ugyanis már szuperszámítógépekre lenne szükség.
Ha a rendőrök meg akarnak találni valakit, mondjuk egy vasútállomáson, fel kell tölteniük a keresett személy arcképét az ottani zárt rendszerbe, és csak akkor tudja a cég mesterséges intelligenciája elkezdeni keresni az áthaladó tömegben. Sanghajban pedig még egy taxi megtalálása rendszám alapján is komoly gondot okozott a rendőrségnek. Vagy ott van az a történet, amikor egy busz oldalán látható arcot hitt a rendszer gyalogosnak.
