Az Egyesült Államok 2016-os elnökválasztásának eredményéért sokan egyetlen embert tesznek felelőssé: Steve Bannont. Maga Steve Bannon viszont csak néha tartozik azok közé, akik szerint ő a kulcsfigura, ideje másik részében az elitet teszi felelőssé a kimenetelért. Bannont az az ambíciója teszi érdekessé a magyarok és az európaiak számára, hogy át szeretné venni a hatalmat az európai szélsőjobb felett.
Steve Bannon jóideje konzekvensen képviseli ugyanazt az ideológiát, amelyet körülbelül a populizmus, a gazdasági és kulturális nacionalizmus és a nihilizmus keverékeként lehetne leírni.
Bannon alapvetően azt gondolja, hogy a világ problémáinak nagy része az elit bukására vezethető vissza. Szerinte a gazdasági válságért az elit volt a felelős, és az elitnek köszönhető szinte az összes olyan hátrány, ami érte a kékgalléros amerikai munkásosztályt, amelyet leginkább igazi amerikaiak sokaságaként szoktak azonosítani. Bannon szerint az elitizmus egyenlő a globalizmussal, mert a globális kereskedelem feltételeit az elit találta és építette ki.
A globalizmus pedig leginkább az olyan merkantilista szuperhatalmak elnyomása, mint a kommunista Kína, amely Bannon szerint nem stratégiai partner, hanem ellenség, amely a gazdaságát direktben az amerikai nép ellen használja fel.
Az elit kifejezésben viszont az a csodálatos, hogy nem kell kifejteni, kire gondolunk, amikor elitezünk. Akit az elitezés céloz, úgyis érteni fogja, vagy legalábbis gondolni fog valamire belőle.
Bannon nemrég Budapesten járt, ahol tartott egy zártszerű előadást. Ennek egy részében azt mondta, hogy ő kapitalista, de szerinte Amerikának jelenleg több kapitalizmusra lenne szüksége, nem kevesebbre.
Ehhez képest kifejezetten érdekes, hogy Bannon keményen szabadkereskedelem-ellenes, mert nem gondolja, hogy a globális kapitalizmus hibáit ki lehetne javítani, hiszen a teljes globalizmussal kell felvenni a harcot. Ugyanez a szűklátókörű végletesség látszik a bevándorlással kapcsolatos Bannon-politikán is. Ahelyett, hogy elfogadná, hogy a sokszínűség nem feltétlenül jelent multikulturalizmust, inkább a teljes bevándorlással leszámolna.
Bannon másik nagy elképzelése már jobban hasonlít arra, amit Orbán Viktor gondol a világról. Azt állítja, a kommunizmus mint gazdasági elképzelés megbukott, de a kultúrmarxizmus mint ideológia, tovább él. Bannon látványosan feliratkozott arra az összeesküvés-elméletre, amely azt gondolja, hogy a frankfurti iskola és szellemi utódai továbbra is szeretnék elpusztítani a nyugati kultúrát. Ebbe valamennyire beleillik a magyar miniszterelnök hatvannyolcasokat a kilencvenesekkel szembeállító elképzelése is, valamint az, hogy szerinte a nyugat-európai elittől kell megvédeni a nyugati-európai keresztény kultúrát.
És akkor ott van a menekültek kérdése, ami a leginkább megmozgathatja az európai választókat. Bannon gondolkodása ebben a kérdésben különbözik még az európai szélsőjobbtól is. Az ugyanis azt gondolja, hogy az illegális migráció a probléma, nem maga a migráció. Ezek a vonalak persze kezdenek egyre jobban elcsúszni.
A Fideszen belül például hiába van látványosan kidolgozva, hogy az illegális migráns, illegális bevándorló, határátlépő, migráns, bevándorló, oltalmazott, és a többi kifejezés közül melyiket milyen szituációban lehet használni, ezeket a kifejezéseket csak a politikai vezetés teteje érti. A döntéshozatalhoz nem kapcsolódó egyszerű fideszes káderek már keverik a fogalmakat, és ezekkel párhuzamosan kezd az illegális bevándorlás elutasítása is átcsúszni a bevándorlás teljes elutasításába.
Steve Bannon viszont soha nem keverte ezeket. Bannon korábban rádióműsort is vezetett, mégiscsak a rádió a legnépszerűbb jobboldali média Amerikában, ahol többször elmondta azt is, hogy
Bannon szerint egy időre egyszerűen be kell szüntetni a migrációt a világ bizonyos részeiről, hogy senki ne juthasson be. És ez nem is csak a muszlim bevándorlók ellen szól. Olyan fals statisztikákat ismételgetett a műsorban, hogy az amerikai tech-vezérigazgatók háromnegyede ázsiai, ezért nem kellene több technológiai területen dolgozó ázsiait befogadni, mert elnyomják a versenyben az amerikaiakat. A valódi szám egyébként még az egynegyed közelében sincs.
Bannon nagy szerencsétlenségére a britek kilépésével elveszti az egyik olyan potenciális országot az EP-választások előtt, ahol ennek a teljes elutasításnak támogatása lenne. A britek egy része ugyanis évek óta keményen bevándorlásellenes, és nem csak a muszlimokat nem szeretné az országban látni, de a határok megnyitásával legálisan érkező magyarokat, lengyeleket, bolgárokat és románokat sem.
És erre a magyarellenes indulatra például tökéletesen tudna építeni Bannon a brit kampányban. De a britek kiesésével csak részben alakul át az Európai Parlament összetétele. Bannon fő problémája nem csak az, hogy 27 tagországban, 24 nyelven kellene megpróbálnia megszólítani a szélsőjobbot.
Ennél nagyobb probléma, hogy az Európai Parlament jelenlegi erőviszonyai szerint ha ez sikerülne, akkor is nehezen lehetne összerántani az általa álmodott szuperfrakciót, ami képes lenne ezeket az indulatokat becsatornázni.
EU28, Thomson Reuters seat projection:EPP: 180 (-39)S&D: 154 (-35)ALDE: 104 (+36)ENF: 63 (+28)EFDD: 59 (+14)LEFT:…
Közzétette: Europe Elects – 2018. július 28., szombat
A Reuters Thompson legfrissebb felmérése szerint így nézne ki a jelenlegi erősviszonyok szerint a 2019-es Európai Parlament. Az előrejelzések szerint a nagy baloldali pártfrakció és a nagy jobboldali, az Európai Néppárt esne vissza leginkább a választás után.
Az előrejelzések szerint a liberális ALDE-frakció megmásfélszerezné a támogatottságát, miközben két szélsőjobbos frakció, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (itt politizál Nigel Farage), valamint a Nemzet és Szabadság Európája növelnék a támogatottságukat.
Két másik jobboldali képviselőcsoport viszont veszítene. Az Európai Konzervatívok és Reformerek mandátumainak száma a felére esne vissza, mivel itt politizált eddig a teljes brit Tory-párt, amely a továbbiakban nem venne részt a parlament munkájában.
És ott van még a Néppárt, amelyben szintén vannak euroszkeptikusok, mint például a bajor Keresztényszociális Unió, de innen jött a szintén keresztényszociális, bár pont Orbán Viktor számára sokkal kevésbé kedves Jean-Claude Juncker is.
Ezt a négy, szélsőjobbosokat, euroszkeptikusokat, libertariánusokat és nyugat-európai liberálisokat tömörítő csoportot kellene valahogy Bannonnak összefognia. Ha sikerülne, valóban nyerne valamennyit a jobboldal az EP-ben a baloldallal szemben, de így is csak minimális lenne a különbség. Természetesen a mostani felmérések szerint, hiszen a választáson nagyon sok minden alakulhat máshogy is.
Ráadásul Bannon megjelenésének híre nem feltétlenül okoz örömet a populista jobboldal szereplőinek. Marine Le Pen pártjának egyik tagja, Jérôme Rivière például azt mondta a Politiconak, hogy
Bannon egy amerikai, semmi keresnivalója Európában.
De azt ő is elmondta, hogy a Mozgalom remek eszközkészlet lehet majd a jobboldali pártoknak, mert természetesen ők is leültek beszélgetni Bannonnal arról, hogyan lehetne felrázni az európai politikát.
Gerolf Annemans, a belga Vlaams Belang politikusa azért aggódott, mert a Mozgalom egyszerűen arra lehet jó, hogy munkát adjon Bannon barátainak, mint például Nigel Farage-nak. Annemans szerint, ha csak erre lesz jó az egész, akkor köszönik, nem kérnek belőle. Egyébként is rosszul szervezettnek tartja a projektet, és Bannon egyébként is híres a szervezetlenségéről.
Matteo Salvini olasz belügyminiszter pedig hiába van jóban Bannonnal, valószínűleg azért nem akar majd részt venni a projektben, mert ő maga is valami hasonlót próbál épp megszervezni. A Ligának eddig Le Pen pártjával, a belga Vlaams Belanggal és az osztrák szabadságpárttal van kapcsolata, de most dolgoznak azon, hogy kiépítsék ezt a Svéd Demokratákkal és az Alternatíva Németországnak-kal is.
Hiába vevő tehát Európa egy része azokra a gondolatokra, amelyeket Steve Bannon megfogalmaz, az európai politika messze nem annyira egyszerű, hogy ezzel az egydimenziós projekttel nyerni is lehessen. A választás azért is lesz érdekes, mert Bannon korábban arról beszélt, hogy az európai politika körülbelül egy évvel jár az amerikai előtt az ébredésben. Ha ez az ébredés visszafordul, az jelzés lehet az amerikai politika számára is.
(kiemelt kép: Europress)
