Képzeljük el, hogy a Fidesz annyira meggyengül egy előrehozott választás után, hogy elveszíti a többségét a parlamentben. Ezután képzeljük el azt, hogy a KDNP egy valódi párt, valódi szavazóbázissal, de nagyjából ugyanannyi képviselővel, mint amennyi most a frakciójukban ül. Végül képzeljük el, hogy a Fidesznek a kormányzáshoz pont ezekre a kemény KDNP-s szavazatokra van szüksége, ezért engedményeket kell tennie a legkeményebb KDNP-s követelésekkel szemben.
Körülbelül ebbe a helyzetbe kergette bele magát Theresa May, amikor előrehozott választást kért Nagy-Britanniában. Persze nem ez volt a terv, de utólag már mindegy is.
A választások után írtunk arról, hogy mekkora bajban van May. Ő maga egy kicsit igyekezett minimalizálni a tragédiát azzal, hogy azonnal bejelentette, megegyeztek az észak-ír DUP-vel arról, hogy kívülről támogatják majd a kormányt a parlamentben. A DUP szavazataival pedig már megvan a tory többség.
Vagy mégsem
De a helyzet azért nem ennyire egyszerű. A királynő szerdán mondta el szokásos beszédét az új parlament nyitónapján. A brit hagyományok szerint ilyenkor nem a miniszterelnök, hanem a királynő mondja el azokat a terveket, amelyeket a kormánypárt a ciklus alatt végig szeretne vinni, majd a képviselők támogatását kéri. A beszédet megelőzte egy kisebb, de komolyabb balhé, amelyből kiderült, hogy a toryk megállapodása a DUP-vel azért messze nem annyira biztos, mint amilyennek May beállította. És ezzel a kormányzás sem tűnik biztosnak.
A DUP forrásai azt mondták a lapoknak, hogy a megegyezés lényegében arról szól, hogy a DUP támogatja a kormányt az olyan szavazásoknál, amik konkrétan a kormány túléléséről szólnak. De közben világra szóló hisztit vertek le azért, mert rengeteg tory volt nagyon elégedetlen a koalíciós partnerrel. A DUP vezetőitől olyanokat lehetett hallani, hogy
Ne vegyenek minket biztosra,
És hogy
A tory vezetés rászólhatna a képviselőire, hogy kevesebbet nyavajogjanak a DUP miatt, és mutassanak egy kis tiszteletet a pártunk felé.
A cikk elején leírt hasonlat egy kicsit sántít. A Demokratikus Unionista Párt ugyanis sokkal keményebb, mint a KDNP, és ezért nehezebb is lesz megfelelni a követeléseiknek. Nézzünk pár dolgot a 2017-es programjukból:
- A párt nagyon támogatja a Brexitet, de semmiképp nem szeretné, ha fizikai határ lenne Észak-Írország és Írország között.
- A cégek adóját 19-ről 12,5 százalékra csökkentenék, ami jóval keményebb a tory követeléseknél.
- A nyugdíjakat viszont évente 2,5 százalékkal emelnék, ami nem csak nagyon sok, de sokat elmond a DUP szavazóiról is.
- Ellenzik a melegházasságot (az az indok, hogy a Biblia Ádámról és Éváról tesz említést, nem Ádámról és Istvánról, ami angolul nem sokkal, de egy picit frappánsabban hangzik: Adam and Eve, nem Adam and Steve).
- A párt volt energiaügyi minisztere nemhogy a klímaváltozás, de még a klíma létezését sem ismeri el.
- A párt volt oktatási szóvivője azt kérte, hogy az iskolákban oktassák a teremtéselméletet is az evolúció mellett.
- Nagyon kemény terrorellenes fellépést szeretnének.
Ami elég ironikus, mert a DUP volt az egyik párt, amely érintett volt az észak-ír konfliktus Troubles-ként ismert polgárháborús, terrorrtámadásokkal kísért időszakában. És a Sinn Fein mellett a DUP képviselőinek is vannak kapcsolatai terrorszervezetekkel, csak a másik oldalról. A pártot Ian Paisley alapította a Troubles közepén. De a DUP valahogy nem tudott olyan könnyedén átlépni az észak-ír konfliktuson, mint Paisley. A nagyhangú, kifejezetten félelmetes karakterként ismert Paisley ugyanis híres volt arról, hogy nagyon sokat tett az észak-ír megbékélésért, Sinn Fein-es kollégájával, Martin McGuinness-szel együtt.
Fotó: AFP / Peter Muhly
Nem léptek túl
De a DUP és a Sinn Fein újabb vitájához már Paisley utódjának, a párt jelenlegi vezetőjének volt köze. Az észak-ír kormányzási rendszer a fegyveres konfliktus rendezése óta úgy néz ki, hogy az első miniszter és a helyettese együtt irányítják az országot. A minisztert és helyettesét pedig a választáson nyertes és vesztes párt adja. Jogilag a két vezető egy személynek számít és a posztjukon egyenlőek. Arlene Fosternek akkor kellett lemondania az első miniszteri posztról, amikor társa, Martin McGuinness lemondott. Az ok pedig az volt, hogy Foster elég komoly korrupciós botrányba keveredett egy fűtőtestek cseréjére létrehozott kormányzati programmal, de nem volt hajlandó vállalni a felelősséget és lemondani. Az előrehozott választáson pedig a Sinn Fein minden eddiginél közelebb került a DUP-hoz mandátumokban.
Jelenleg a skótok kilépésére nincs sok esély. Ez a választásból is kiderült. Nicola Sturgeon végig azt a politikai vasat ütötte, hogy a Brexit minden eddigi megállapodást felülír, ezért újabb népszavazást szeretne a skót függetlenségről. A választók viszont beleunhattak ebbe, ezért a Skót Nemzeti Párt jó pár mandátumot elvesztett a torykkal szemben. Népszavazás erről egy darabig, úgy tűnik, nem lesz.
Az Észak-Íreknél viszont más a helyzet. A Brexit ugyanis itt is elég sok mindent felülírt, főleg, hogy ha Nagy-Britannia ki is lép az Európai Unióból, Írország továbbra is tag marad. A fiatal észak-írek nagy része pedig a maradásra szavazott.
Kötik az ebet
Ehhez jön hozzá, hogy az ír népesség változik. Észak-Írország lakossága folyamatosan fiatalodik, a fiatalok pedig nem az unionista DUP, hanem a függetlenségpárti Sinn Fein szimpatizánsai. A Sinn Fein pedig komolyan veszi azt, hogy a független írország
Ami most ugye nem létezik, mert ez a terület két országból áll. De
- a protestánsok visszaszorulása és elöregedése,
- az egyre több fiatal katolikus,
- a brexit fenyegetése
- és a DUP követeléseinek veszélye
könnyen eredményezheti azt, hogy minden eddiginél nagyobb erővel jön elő az Észak-Írországot és Írországot egyesíteni kívánó mozgalom.
