Tavaly legalább 3700 menekült halt meg a Földközi-tengeren. Az afrikából és a Közel-Keletről érkező menekültek számára ez az út legveszélyesebb része Európa felé. És hiába enyhül a menekültválság nyomása például Magyarországra nézve, egyre többen halnak meg átkelés közben.
Csak a múlt héten több mint hétszáz ember halt meg az elsüllyedt hajókban, köztük egy csecsemő is, akinek a képe bejárta a világot. Mivel a haláleseteket csak a túlélők elbeszéléseiből ismerik, ezért valószínűbb, hogy ez a szám inkább 900 körül lehet. Sőt, az AP már ezer emberről beszél.
BREAKING: International Organization for Migration estimates more than 1,000 people dead or missing in Mediterranean over last week.
— The Associated Press (@AP) May 31, 2016
Az embercsempészet közgazdaságtana egyszerű. Mivel ezek a hajók csak egyszer teszik meg az utat – odafelé -, ezért nem éri meg drága hajókat tenni a menekültek alá, hiszen úgysem kapják őket vissza.
Menekültapály
Így kerülnek a képbe a rozoga gumicsónakok, vagy régi halászbárkák, amelyekre több száz embert zsúfolnak fel az embercsempészek. A mentőcsónak méretű gumitutajokon átlagosan 300 ember szokott utazni, és pillanatok alatt eltűnhetnek a víz alatt.
Az olasz partiőrség Vega nevű hajója múlt héten 45 holttestet és 135 túlélőt mentett ki egy gumicsónakról. A maradék száz emberről nem is tudnak, csak annyit, hogy a túlélők egy része sokkos állapotban volt, mert nemrég vesztették el a családtagjaikat. Ez mostanra mindennapossá vált Afrika és Európa között.
És a menekültválságnak egyelőre nincs vége, lehet, hogy évtizedekig. És ez nem csak a szíriai polgárháború eredményeitől függ. De azért ez is nagyban befolyásolja. A polgárháború öt évvel ezelőtti kezdete óta 13 millió embernek kellett elmenekülnie otthonából. Hétmillióan Szírián belül maradtak, csak máshova költöztek. Hatmillióan viszont elindultak külföldre.
Visszaszíria még
Ebből másfél-kétmillió ember érkezett meg Európába, így a Szíriából elmenekültek nagy része nem jött, és lehet, hogy nem is akar majd Európába jönni. Ha szerencsénk van. Több mint egymillió ember menekült Törökországba, Libanonba és Jordániába is. A 4,5 milliós Libanon szinte megroppan a teher alatt, és érdemi segítséget senkitől nem kapnak. Jordánia közkiadásainak (persze ezek nem európai színvonalú közkiadások) negyede a menekültek ellátására megy el.
Az, hogy a három földrajzilag és kulturálisan is megközelíthetőbb országba menekültek a szírek, egy csomó előnnyel jár, főleg Európa számára. Egyrészt nem vándorol a kontinensre irányíthatatlan csoportokban folyamatosan többszázezer ember, másrészt nem kell megküzdeni az integráció problémájával sem.
Ráadásul a politikusoknak sem kellene folyamatosan attól rettegni, hogyan adják el a választóiknak a menekültek letelepítését.
Törékeny török
Hatalmas kérdés viszont, hogyan tartható a mostani állapot. A Törökországban pihenő kétmilliónál is több menekült egy részét csak Erdogan elnök és a török kormány akarata tartja az országon belül. És csak azért vannak ennyire kevesen, mert a szír-török határon már éles lőszerrel lőnek a menekültekre.
Ez is csak azért létezik, mert ez Európai Unió vezetői annyira megrémültek, hogy kiszervezték a kontinens határvédelmét Törökországnak. Ebben több komoly hiba van. Az egyik, hogy ezért cserébe adni is kellett valamit a tágan értelmezett Közel-Kelet legveszélyesebb feltörekvő diktátorának, másrészt pedig lemondtunk egy rakás olyan elvről, amelyek eddig nagyon fontos elemei voltak a modern európai identitásnak.
És nem is biztos, hogy volt értelme. A török megállapodás jóideje hajszálnyira van attól, hogy darabokra essen. És közben újabb front nyílt a menekültek számára.
Múlt héten több mint negyvenezer embert mentettek ki a tengerből azok közül, akik Líbiából próbáltak meg eljutni Európába. Ez körülbelül annyi, mint tavaly ilyenkor. A menekültáradat elleni egyéves küzdelem értelme tehát az volt, hogy a becslések szerint két (2, II, kettő, két darab) százalékkal kevesebb menekült indul el épp Európa felé, mint egy évvel ezelőtt. Mindezt úgy, hogy a törökök még mindig feltartóztatják őket.
Szegény Európa
A Líbiából érkező menekültek nagy része a szubszaharai Afrikából, vagy magából Líbiából érkezik, ahol az Iszlám Állam a politikai káoszt kihasználva tombolni kezdett. Igazán az afrikai menekültek rohamától kell viszont tartani.
Azok a menekültek, akik Afrikából érkeznek Európa felé, a kontinens rosszabb helyzetben lévő országainak gazdagabb polgárai. Ők azok, akik már megengedhetik maguknak, hogy kifizessék az embercsempészeknek az Európába vezető kifejezetten drága utat. Akik ezt nem tehetik meg, többnyire Afrikán belül menekülnek, ha nem annyira szegények, hogy egyáltalán ne tudjanak elmenekülni sehova.
Ezért az a furcsa helyzet alakult ki, hogy Afrika gazdagodása kifejezetten hátrányos lehet az Európát a menekültáradattól féltők számára. Ahogy egyre több afrikai engedheti majd meg magának, hogy elinduljon Európa felé, egyre többen is fognak elindulni.
Dánia vagy Jordánia
Addig pedig, amíg Európán belül nincs semmilyen ötlet arra, hogyan lehetne értelmesen megoldani a menekültválságot, legalább azoknak az országoknak segíthetnénk érdemben, akik most kezelik a problémát helyettünk.
Európa számára kifejezetten megérné Libanont és Jordániát támogatni. Nem csak azért, mert enélkül belerokkannak a válságba, hanem azért, mert a földrajzi közelségből következik, hogy például a szíriai háború befelyezésével sokkal könnyebben hazatérnének azok, akik csak a szomszédba menekültek, mint azok, akik egészen Németországig.
A szíriából menekülők lehetőségei most úgy néznek ki, mint a szerencsejáték:
- A kisebb kockázatot vállalják, és a közelben maradnak, de rosszabb körülmények között.
- Vagy a nagyobb kockázatot, és megpróbálnak eljutni Európába.
Ha menedékjogot kapnak, megéri, ha nem, vagy még rosszabb esetben, ha meghalnak, akkor hiábavaló volt az egész út.
