Külföld

Rehabilitálják a boszorkányokat a pokol kapujánál

Munkácsy Márton
Munkácsy Márton

2013. 06. 22. 10:27

A valaha a pokol kapujának tartott messzi északon, ahol Európa más részeihez viszonyítva arányaiban jóval több boszorkányt végeztek ki valaha, ma a máglya helyén emlékmű áll az igazságtalanul elítélt emberek rehabilitálása jeléül.

 

A Barents-tengeri Vardo szigetén emelt 125 méter hosszú, cölöpökre feszített fehér bőrökből álló emlékművön táblák ismertetik meg a látogatót a tragikus sorsokkal: az egyik boszorkányt azért égették meg, mert állítólag megrontott egy gyermeket és két kecskét, egy másik pedig vihart idézett elő, amely 10 hajót és 40 tengerészt sodort el.

A XVII. században mintegy háromezren éltek Finnmarkban, Norvégia legészakibb megyéjében. Néhány évszázad alatt 135 embert vádoltak meg boszorkánysággal és 91-et ki is végeztek közülük, túlnyomó többségükben nőket.
“Ez a szomorú mérleg Finnmarkot első helyre teszi Európában, ahol akkoriban ördögi vadászat folyt a boszorkányok után” – magyarázta Liv Willumsen, a tromsói egyetem professzora.

“Arányaiban még Németország és Skócia egyes részeihez viszonyítva is rosszabb volt a helyzet, márpedig ott ezerrel égtek a máglyák” – tette hozzá a történész a Vardo kisvárosban 2011-ben felavatott emlékművet bemutatva.
Az eldugott vidék boszorkányüldözési buzgalmát talán éppen a földrajzi elszigeteltség magyarázza. A démonológia dogmáiban hívő elit hatására az az elgondolás, hogy a nők a Gonosszal paktálnak, és rontó hatalmakért cserében elutasítják a keresztény hitet, masszívan gyökeret vert a sarkvidéki területeken, amelyeket a néphit sokáig a pokol előszobájának tartott.

A fő hatalmi központ ugyanis többheti utazásnyira volt, Koppenhágában (Norvégia ekkoriban államszövetség keretében Dániához tartozott). 

“Az emberek őszintén hitték, hogy az ördög szövetségeinek hada veszi körül őket. A helyi bíróságok ellenőrzés nélkül cselekedhettek. Egyetlen nap alatt bírák elé vonszolhatták, vallomásra kényszeríthették és elítélhették az embert” – mesélte Liv Willumsen.

“Ha kínzással nem sikerült kicsikarni a vallomást, a bíróság elrendelhette az úszópróbát: a vádlottat összekötözött csuklóval és bokával a tengerbe vetették, és ha lebegett, az volt a bizonyíték, hogy valóban boszorkány. A vizet ráadásul tiszta elemnek tekintették, amely lemossa a tisztátlanságot” – magyarázta.
Rune Blix Hagen, a tromsói egyetem másik történésze szerint a boszorkányüldözés korántsem lezárt fejezete a történelemnek. “Teljes erőből folyik, ha nem is Európában, hanem főként Afrikában, de Ázsiában és Dél-Amerikában is.”

A boszorkányok – akárcsak régen – ma is engesztelő áldozatok, akiket szerencsétlenségek, halálesetek, hajótörések, rossz termés, időjárási katasztrófák vagy bármilyen balesetek előidézésével vádolnak.
Európában mintegy 50 ezer embert végeztek ki boszorkányság vádjával, a második világháború óta becslések szerint világszerte 70-80 ezer embert öltek meg hasonló okokból.

“A hivatalos adatok valószínűleg csak a jéghegy csúcsát jelentik” – jegyezte meg Rune Blix Hagen. “A vardói emlékmű arra emlékeztet, hogy nincs vége az üldözésnek”.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.