Immár 16 napja nem tudni azokról a magyarokról, akiket április 28-án raboltak el a szíriai Deir ez-Zor városában. Az elrabolt magyar informatikusról és mérnökről nem ad hírt a lassan két hete állítólag a helyszínen tartózkodó TEK és a Külügyminisztérium sem adott ki újabb közleményt május 4-e óta. Akkor a sajtó munkatársaival kapcsolatban fejezték ki reményüket, hogy „a honfitársaink testi épsége és biztonsága érdekében, felelősen gondolkodik és partnere a magyar szerveknek az ügyben”. A Terrorelhárítási Központ csupán annyit közölt egy nappal az incidens után, hogy a túszok információik szerint életben vannak.
Mint arról korábban írtunk, a legvalószínűbb, hogy a magyarokat helyi bűnözők rabolták el váltságdíj fejében. Ennek fényében a Külügyminisztérium közleménye, mely szerint “Az illetékes magyar szerveknek – a sikeres embermentés érdekében – nem áll módjukban az összes megtett intézkedést nyilvánosságra hozni” az alkudozás folyamatát látszik biztosítani.
Tudnának mit kezdeni a pénzzel
Annak ellenére, hogy valószínűleg egyszerű bűncselekményről van szó váltságdíjért fejébe, – hiszen ha az elrablók egy ügyet akarnának reklámozni az akcióval, akkor már régóta a nyilvánosság elé léptek volna – egyáltalán nem zárható ki, hogy a remélt váltságdíjat fegyveres csoportoknak, milíciáknak juttatják majd el a bűnözők. A világ sok országában alkotnak a vallási, politikai és bűnözői csoportok egyfajta jövedelmező egyveleget. A terrorcselekmények elkövetéséhez, polgárháború folytatásához, vagy a szent üzenet célba juttatásához szükséges pénz előteremtéséhez pedig kézenfekvő választás az emberrablás, főleg, ha nyugati származású célpontokról van szó, akik esetében bár a behajtás is nehezebben koordinálható, de a váltságdíj értéke is jóval magasabb.
Az emberrablás jó biznisz bárhol a világon, a törékeny politikai rendszerrel rendelkező országokban pedig kimutatható tendencia az emberrablások számának jelentős növekedése. Ez történik Szíriában is, ahol a Reuters egy januári riportja szerint virágzó üzletág lett az emberrablás olyan városokban, mint például Homsz, vagy Hama, ahol az állandó arcok miatt eluralkodott a káosz. Bár Deir ez-Zor területileg igen távol esik ezektől a városoktól és a polgárháború is viszonylag érintetlenül hagyta, ám ez a régió is a szunnita többség által lakott területhez tartozik, szemben a nyugaton, például az uralkodó rezsim gerincét adó, Damaszkuszban és Latakiában élő alavita kisebbséggel.
A külföldi áru többet ér
A Szíriában fellendülő emberrablási piac nem csak váltságdíjért folyik, de sokszor túszcsere a cél, vagy egyszerűen a más szektabeliek megkínzása, megbüntetése. Ezt előszeretettel űzik az Asszad-rezsim katonái és egyre elterjedtebb eszköz a lázadók körében is. A fogvatartottakat sokszor meg is kínozzák, kikötözik, megverik, de készült videófelvétel egy olyan a kormányerők által túszul eltett férfiról is, akit élve eltemettek a rezsim katonái. A magyar túszoknak ilyesmitől valószínűleg nem kell tartaniuk, hiszen egyrészt kevés esély van rá, hogy a kormány katonái tartják őket fogva, másfelől pedig túl értékesek ahhoz, hogy csak úgy végezzenek velük.
A rendőrség a helyiek szerint a legtöbb hasonló alkalommal kimegy helyszínelni, felveszi a jelentést, de nem tesz semmit. Pedig a kormányerők tagjai is egyre többször esnek áldozatul emberrablásnak. Egy a Reuters-nek nyilatkozó Homszban elrabolt áldozatot elmondása szerint menetközben intették le kalasnyikovjaikkal az elrablói, akik szabadon engedéséért nagyjából 2500 dollárnak megfelelő szír lírát követeltek. További 5000 dollárért pedig még az elrabolt kocsiját is hajlandóak voltak visszaszolgáltatni. A magyar túszok esetében – lévén uniós állampolgárok – ennek többszöröse lehet az ár. Az édesanyja végül megegyezett a rablókkal 2500 dollárban, a kocsit is visszakapták, de a férfi cipőit például érthetetlen módon megtartották. A nőkért akár ötszörös árat is kérhetnek.
A Közel-Kelet a legveszélyeztetettebb környék emberrablás szempontjából a világon. Bár az emberrablás fővárosának a Szíriával szomszédos Irak fővárosát, Bagdadot tartották sokáig, de Irakkal szinte holtversenyben az élen végzett Mexikó is. Népszerű emberrabló terep még India, Dél-Afrika és Brazília is. A mostanihoz hasonló magyar túszügyek eddig mindig megoldódtak, bár a pozitív kimenetelt megelőző alkukról mindig igen keveset lehetett megtudni.
