A bizottsági meghallgatás még a jól felkészült volt miniszterelnököt is meglephette, hiszen a neki szegezett kérdések láthatóan kellemetlenül érintették. Ebben a részben a bizottság a háború előtti brit iraki stratégiáról érdeklődött, valamint arról, hogy pontosan mi vezetett a háborúba való brit belépéshez.
Blair érvelése szerint 2001. szeptember 11-e mindent megváltoztatott az addigi brit Irak-stratégiában, ami elsősorban a Szaddam Husszein vezette rezsim teljes elszigetelését tűzte ki célul. Az ikertornyok ledöntésével azonban a nemzetközi terrorizmus, illetve a velük összefüggésbe hozható államok olyan lélektani határt léptek át, amit nem lehetett tovább tűrni. A korábbi kormányfő szerint ennek a stratégiaváltásnak volt a következménye, hogy mind Nagy-Britannia, mind pedig az Egyesült Államok erélyesebben kezdett hozzáállni a majd egy évtizede húzódó iraki kérdéshez.
Tony Blairnek öltözött tüntető véres kézzel és rács mögött (fotó: MTI/EPA)
Blair szerint kezdetben személy szerint ő maga, de George W. Bush amerikai elnök is az ENSZ keretein belül szerette volna rábírni Irakot a kooperációra, de miután Szaddam elzárkózott az együttműködés elől, sőt inkább akadályokat gördített az ENSZ alkalmazottainak munkavégzése elé, a konfliktus elkerülhetetlenné vált. Röviden összefoglalva, Tony Blair vallomásában ekkor a következőket állította: Szaddam Husszein diktátor volt, aki nemcsak a saját népére, de a szomszédok és a régió biztonságára is veszélyt jelentett.
A nemzetközi közösség többször felszólította az iraki rezsimet a kooperációra, de sem a szép szó, sem a különböző embargók nem értek el semmit ennek megoldásáért. Sőt, felháborító módon az iraki vezetés ott sértette meg a nemzetközi rendelkezéseket, ahol csak tudta. Miután a múltban volt rá precedens, hogy a Szaddam-rezsim vegyi fegyvereket vetett be ellenfeleivel szemben, ennek a lehetősége most sem volt kizárt. Tony Blair szemében tehát Irak egy olyan beszámíthatatlan személy által vezetett állam volt, amely ellen a múlt példáiból tanulva kemény fellépés kell, akár úgy is, hogy ezzel az érdekelt felek túllépnek az ENSZ keretein.
Nem az a döntő, hogy voltak-e vegyi fegyverek?
Ezt a fellépést azonban, ahogy később kiderült, több meghatározó európai nagyhatalom sem támogatta, így Németország, Franciaország és Oroszország is elzárkózott az erőszakos iraki beavatkozás elől. A bizottság kérdésére, miszerint akkor tehát ezért adta fel az ENSZ-rendezés lehetőséget a brit és amerikai fél, Blair nemmel felelt, mivel véleménye szerint az 1441-es ENSZ-határozat világosan kimondta, hogy amennyiben Szaddam Husszein továbbra sem működik együtt a nemzetközi közösséggel, úgy súlyos következményekkel kell szembenéznie.
Azonban, ahogy több neves publicista is kiemelte a The Times és a The Guardian hasábjain, a 1441-es határozat nemzetközi érvényességéről azóta is folyamatos viták folynak, valamint, tekintve, hogy Jack Straw (volt külügyminiszter) és Lord Goldsmith (legfőbb ügyész) is nemzetközi jogilag kifogásolhatónak nevezték a határozatot, így több mint érdekes, hogy Tony Blair erre hivatkozik, bizonyítandó a beavatkozás legitimációját.
A volt kormányfőt 3 órán át faggatta a bizottság (fotó: MTI/EPA)
A bizottság kérdésére, miszerint mi a véleménye a volt miniszterelnöknek arról a tényről, hogy Irak lerohanása után nem sokkal kiderült, hogy a Szaddam-rezsim sem vegyi fegyverekkel, sem egyéb tömegpusztító fegyverekkel nem rendelkezett, Tony Blair azt felelte, hogy az iraki kérdésben nem az volt a döntő, hogy Irak rendelkezett-e ilyen fegyverekkel, hanem sokkal inkább az, hogy előbb vagy utóbb képes lett volna-e előállítani azokat. És a válasz az, hogy igen.
Nem változtattak a hírszerzési anyagokon
A volt kormányfő állítása szerint sem ő, sem pedig a kabinet nem változtatta meg a brit hírszerzési, valamint katonai anyagokat azért, hogy azok nagyobb iraki veszélyt tükrözzenek, mint amilyennel valójában szembe kellett nézni. Annyi bizonyos, hogy a hírszerzés több magas rangú tagja korábban már jelezte újságíróknak, hogy ők egyszer sem állították a volt miniszterelnöknek, hogy Irak minden kétséget kizáróan rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel.
Tony Blair vallomásáról talán a legpontosabb elemzést a The Times egyik publicistája írta mintegy két nappal a történtek után. Az író szerint az egész volt miniszterelnöki „előadásban” nem az a kérdés, hogy Blair hazudott-e vagy sem, mert a meghallgatásokból egyre inkább az derül ki, hogy ez nem más háborúja volt, mint George W. Bush, valamint Tony Blairé.
A kérdés sokkal inkább az, hogy Tony Blair vajon tényleg elhiszi-e azt a sok mindent, amit állít. A sajnálatos válasz pedig, az író véleménye szerint az, hogy igen, A volt miniszterelnök elhiszi mindazt, amit mond, vagyis hogy az iraki beavatkozás nemzetközi jogilag helyes, védhető és legitim tett volt, ami ráadásul erősítette a nemzetközi békét és biztonságot.
