Az EU elnöki tisztét ellátó Franciaország ekkor azt javasolta, Horvátország írjon alá egy nyilatkozatot, hogy az említett dokumentumok nem véglegesítik a két ország közötti határt. Ezt a megoldást a szlovénok elégtelennek tekintették, és 2008. december 18-án megvétózták a horvátok csatlakozási próbálkozását.
Ezzel nem csupán Zágráb reményei futottak zsákutcába, de bizonyos mértékig az EU nyugat-balkáni törekvései is. Az unió egyebek között Horvátország gyors EU-integrációjának példájával szerette volna a régió többi országát arra ösztönözni, hogy fogadják el az integrációhoz szükséges belső reformokat.
A vétó alkalmazása nem példátlan
Bár többen – mindenekelőtt a horvátok, de egyes európai politikusok is – példátlannak tartják, hogy Szlovénia egyéni érdekeit szem előtt tartva megakadályozza egy jelölt ország felvételét az EU-ba, a szlovén magatartás nem egyedülálló. 1993 és 1996 között hasonló módon vétózta meg Szlovénia integrációs folyamatát Olaszország. Az 1995-ben beterjesztett spanyol kompromisszumos javaslat olyan megoldást kényszerített Szlovéniára, amelyhez hasonlót egyetlen jelölt országnak sem kellett aláírnia.
Szlovéniának 1997-ben a Társulási Megállapodáshoz csatolt mellékletben vállalnia kellett, hogy „a Társulási Megállapodás érvénybelépésétől kezdve, a kölcsönösség elvének figyelembevételével, lehetővé teszi az ingatlanvásárlást az EU-tagállamok azon állampolgárai számára, akik a Szlovén Köztársaság mai területén három éven keresztül állandó lakással rendelkeztek.”
Ez a kikötés egyfelől azt jelentette, hogy az említettek másokhoz képest négy évvel korábban jutottak ehhez a lehetőséghez. Másfelől pedig, a történelmi körülményeket figyelembe véve, ez a kitétel alapvetően azokra az olaszokra vonatkozott, akik az 1945 előtti Olaszország állampolgáraiként éltek a mai Szlovénia területén. Az olaszok tehát nevesítés nélkül ugyan, de pozitív diszkriminációban részesültek.
Egy másik volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia integrációját főképp Görögország vétója nehezíti immár 1992 óta. Ráadásul a határvita kedvezőtlen kimenetele esetén Szlovénia érdekei sokkal erősebben sérülnének, mint ahogy az olaszok vagy a görögök érdekei csorbultak volna akkor, ha az említett esetekben nem éltek volna vétójogukkal.
Az ásványok miatt kell Szlovéniának a tenger
A két ország közötti bonyolult határvita lényege, hogy a mintegy 42 kilométernyi tengerparttal rendelkező Szlovénia alanyi jogon jut-e ki a nyílt tengerre, vagy pedig csak a parti tengerszakaszt birtokló Horvátország jóváhagyásával. Ha Szlovénia alanyi jogon jut ki a tengerre, akkor ez a szuverenitás gyakorlásán túl azt is jelenti, hogy joga van a kontinentális talapzatra, azaz lehetősége van ásványkincsek kitermelésére és egyéb gazdasági tevékenységre. Horvátország úgy véli, a vitatott tengerszakasz az ENSZ tengerjogi egyezményének értelmében őt illeti, és nincs ok arra, hogy lemondjon a terület feletti szuverenitásáról. A kérdés ezentúl a koperi kikötő jövője miatt fontos.
Grafika: Rédley Tamás/FN
Bár 1991. június 25-én a két ország függetlenségi nyilatkozataiban úgy nyilatkozott, hogy az egymás közötti határ azonos lesz a volt Jugoszlávián belül kialakított határral, mindkét fél tisztában volt ennek nehézségeivel. A két köztársaság közötti tengeri határt ugyanis az egykori Jugoszlávián belül nem jelölték ki.
Nehéz viszont kompromisszumot találni, mert a két ország kiindulási pontja meglehetősen eltér egymástól. Horvátország szerint a vitát a Hágai Nemzetközi Bíróság majdan meghozandó ítélete alapján kell megoldani. Szlovénia szerint viszont a végső megoldásnál a nemzetközi jogon kívül tiszteletben kell tartani a méltányosság és igazságosság elvét.
A 2008 vége óta eltelt időszakban Olli Rehn uniós bővítési biztos a két kiindulópont között igyekezett egyensúlyozni, s kezdetben arra törekedett, hogy az EU játsszon közvetítő szerepet.
Olli Rehn legújabb javaslata
Olli Rehn több tárgyalási forduló után április 22-én új javaslatot tett le az asztalra. Ennek értelmében öttagú választott nemzetközi bíróságot állítanának fel. Ebbe Zágráb és Ljubljana egy-egy tagot delegálna, a másik három tagról közösen döntetnének. Ha nem tudnának megegyezni, akkor e három helyre a Hágai Nemzetközi Bíróság elnöke jelölne ki bírókat.
A (szárazföldi és a tengeri) határ kijelöléséről ez a nemzetközi bíróság döntene. A part menti vizek használatáról és arról, hogy Szlovéniának milyen legyen a kapcsolata a nyílt tengerrel, a nemzetközi jog, a jószomszédi viszonyok, valamint az igazságosság alapján határoznának. Ez utóbbi szempont tehát nem vonatkozna a határ kijelölésére. A javaslat (miniszterelnöki) aláírása után a két parlament azonnal ratifikálná a javaslatot, s a szlovénok feloldanák a horvát integráció blokádját.
A horvátok elfogadták a javaslatot
A horvát parlament május 8-án egyetlen szavazat kivételével egyhangúlag elfogadta Rehn javaslatát. A horvát politikusok egyúttal a szlovénok értésre adták, hogy a szövegen nem lehet változatni, a szlovénok vagy elfogadják, vagy elutasítják, harmadik lehetőség nincsen. A szlovén parlament május 12-én meghozott döntésén nem érződik, hogy emiatt izgatnák vagy sürgetve éreznék magukat, s azt is közölték, Rehn javaslatát nem tekintik ultimátumnak. A szlovén képviselők ugyanis felhatalmazták a kormányt, hogy fűzzön kiegészítéseket Rehn javaslatához.
A kiegészítések szerint a probléma egészét az igazságosság elve alapján kell rendezni, a szárazföldi és a tengeri határ kérdését együtt kell kezelni. Ezenkívül a nemzetközi bíróság tagjait a javaslattól eltérően kellene kijelölni: két tagot Horvátország, kettőt Szlovénia jelölne, az ötödiket pedig (ha ők maguk nem tudnak megegyezni) az Európai Bizottság. A két állam bármikor megszüntetheti a bírósági eljárást, ha közben megegyeznek a vita eldöntésének más formájáról, például a közvetítésről.
Szlovéniának nem sürgős a rendezés
A szlovén külügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy éppúgy éltek a kiegészítés lehetőségével, ahogy korábban Horvátország is feltételt szabott. A szlovén miniszterelnök kijelentette, hogy amennyiben az Európai Bizottság nem fogadja el a javaslataikat, „amelyek Szlovénia létérdekei szempontjából alapvetőek”, akkor Szlovénia nem fogadja el a Rehn-féle javaslatot.
A kormány kiegészítő javaslatát Olli Rehn május 20-án kapta meg. Közölte: azt most alaposan megvizsgálják, majd megállapodnak arról, hogy a következő hetek folyamán (talán május végén, június elején) mikor legyen az a találkozó, amikor Olli Rehn és a két ország külügyminisztere, illetve az EU-trojka újból megvitatja a helyzetet. Horvát szempontból nem túl biztató, hogy Rehn azt hangsúlyozta, ami tőle az adott helyzetben várható is volt: „Azt kell szem előtt tartani, hogy a két országnak kell megállapodnia, az EU bizottsága csupán segíteni tud ebben.”
Az EU nem kényszerítheti Szlovéniát
Az EU-nak (a neheztelésen kívül) nemigen van eszköze arra, hogy Szlovéniát bármire is rákényszerítse. A jelenlegi helyzet esetleges befagyasztása a szlovénok számára nem okoz problémát.
A horvátok viszont – akiknek hasonló határvitájuk van Bosznia-Hercegovinával és Montenegróval is – nagyon is sürgetnék a döntést. Ezért hangsúlyozták az utóbbi időben többször is, hogy ők a kétoldalú vitákat – Szlovéniától eltérően – semmiképpen sem kívánják (az integrációban utánuk következő) szomszédaik integrációjának ügyével összekötni.
(A szerző a Magyar Külügyi Intézet munkatársa)
