Külföld

A szlovákok is büszkék lehetnek Malina Hedvigre

admin
admin

2008. 11. 24. 12:09

Szlovákok és magyarok valamennyien büszkék lehetünk Malina Hedvigre, és nem szabad, hogy magára hagyjuk ebben a harcban, mert a mi jogainkért is küzd - nyilatkozta a szlovákiai Új Szónak adott interjúban Jozef Hašto, a trencséni kórház pszichiátriai klinikájának főorvosa, Malina Hedvig kezelőorvosa. A szakember szerint a szlovák társadalom lelkiállapota nem túl jó, „nagyon fogékonyak vagyunk az ellenségkeresésre, és kevés a bátorságunk, amikor az igazságért kell harcolni.”

Kezdetben elhatároztam, hogy
kizárólag szakmailag segítek Malina Hedvignek,
mindaddig tartottam is magam ehhez, amíg 2006 novemberében
be nem törtek a vőlegénye lakásába. Akkor
tudatosítottam, hogy a megfélemlítéssel
szemben csak a nyilvánosság erejével harcolhatok
– emlékezik vissza a történtekre Jozef Hašto az Új Szónak adott interjúban.
Először a környezetemben tájékoztattam
néhány embert, pszichiátriai végzettségű
politikust, a pszichiátria társaság tagjait
arról, mire jutottam Hedvig kezelése során, hogy
igazat mond, megbízható, egyenes ember, és hogy
nincsenek öngyilkossági hajlamai. Abban reménykedtem,
hogy ezek a befolyásos emberek elterjesztik az információkat,
de amikor láttam, hogy az ellenzéki politikusainkra ez
szinte semmilyen hatást nem gyakorolt, a sajtóhoz
fordultam.

Hedvig nem tört meg

Egy pillanatig sem volt olyan érzésem,
hogy a szakmai becsületemet kockáztatom, mert tudtam,
hogy a lány igazat mond, és megengedhetetlennek
tartottam, hogy egy ártatlan ember becsületét,
lelki egészségét, az egész életét
politikai célokért áldozzák fel. Akkor a
lelkiismeretemre hallgattam, de ma már racionális
szemszögből nézve is tudom, hogy jól döntöttem.
Sokan azok közül, akik hittek a belügyminiszter és
a kormányfő állításainak, kételkedni
kezdtek, odafigyeltek az ezeket cáfoló tényekre.

Hedvignek a támadás, a
hatórás rendőrségi kihallgatás és
a vőlegénye házába való behatolás
után folyamatosan szembesülnie kellett azzal, hogy a
sajtóban és a különböző internetes
fórumokon is gyalázzák, ez erős, edzett
férfiakat is megtörne, nem még egy fiatal lányt
– fogalmazott Hašto.

Az, hogy mindezeket kibírta,
többek között annak köszönhető, hogy erős,
tiszta jellem, és rendezett, szeretetteljes családban
nőtt fel. Nagyon sokat jelentett számára, hogy a
vőlegénye, aki szlovák, mellette állt, és
mindenben támogatta őt. Nagyon erős történet az
övé, mert nemcsak arról szól, hogy egy
fiatal nő képes ellenállni a támadásoknak,
hamis vádaknak, nyomásgyakorlásnak,
szélsőségeseknek, rendőröknek, politikusoknak,
ügyészségnek, hanem arról is, hogy mindezt
fel tudta dolgozni. A hatalmas stressz ellenére képes
volt racionálisan, tárgyilagosan gondolkozni, amit
átélt, az nem törte meg, hanem erősödött
és lélekben gazdagodott általa. Nagyon jó
nevet választottak neki a szülei, mert a Hedvig harcost
jelent. Szlovákok és magyarok valamennyien büszkék
lehetünk rá, és nem szabad, hogy magára
hagyjuk ebben a harcban, mert a mi jogainkért is küzd.

Három traumatikus élmény

Bármilyen erős valaki, azért
a folyamatos, minden oldalról érkező támadások
után eljut arra a határra, amikor megkísérti
a gondolat, hogy feladja. Hedvig akkor jutott el ide, amikor
átkutatták a lakását, és a buszban
egy idegen nő az ott készült fényképeket
nézegette a szeme láttára. De olyan
elszántsággal, hittel és bizalommal vett részt
a terápián, hogy minden rossz emléket és
félelmet le tudott küzdeni.

A terápia lényege az volt, hogy egyik kolléganőmmel együtt konfrontáltuk őt
a legrosszabb élményeivel, biztonságos
helyzetben kellett újra és újra felidéznie
mindent, amit átélt. Azáltal, hogy ezt
részletekben, szünetekkel és ismételve
elmondta, mintegy „kitöröltük” az emlékezetének
az emocionális részéből ezeket a történéseket,
és az idegrendszernek egy másfajta, semleges
emlékezettartományába kerültek át.
Hedviget három traumatizáló élmény
érte, mindegyikkel külön terápiás
beszélgetésen foglalkoztunk. Volt bátorsága
felvállalni, hogy órákon át koncentráltan
az átélt borzalmakra gondol, és szlovákul
mondja el nekünk. Felajánlottam neki, hogy magyarul is
beszélhet, mert itt nem az a lényeg, hogy mi értsük,
hanem, hogy ő kimondja, de kitartott a szlovák mellett, és
meg kell mondanom, hogy nagyon szépen beszéli a nyelvet
– az átéltek ellenére nem volt, és
nincs is benne semmiféle ellenszenv a szlovákok
iránt.

Nem jó a szlovák társadalom
lelkiállapota

Azt látom, hogy amikor a szlovák
politikusok a nyilvánosság előtt beszélnek
Hedvigről, akkor úgy ráhangolódnak a vádakra,
hogy maguk is elhiszik. Ezért sikerült ennyi embert
meggyőzniük az elején, és azt már soha nem
fogjuk tudni, hogy legalább akkor valóban hittek-e
abban, hogy az igazat mondják, vagy már az is színjáték
volt. Véleményem szerint az egész hivatalos
verzióban annyi a hazugság és a csúsztatás,
hogy ennyit véletlenül tévedni nem lehet, ezt elő
kellett készíteni, ki kellett tervelni. Csak azzal nem
számoltak, hogy a hazugságokba mindig csúszik
egy kis hiba, és Hedviget is könnyebb falatnak gondolták,
mint amilyennek bizonyult.

A szlovák társadalom
lelkiállapotáról az orvos úgy
nyilatozott: Nem túl jó a lelkiállapotunk,
nagyon fogékonyak vagyunk az ellenségkeresésre,
és kevés a bátorságunk, amikor az
igazságért kell harcolni. Valamennyi közép-európai
országra jellemző ez, mindegyikben hajlamosak a politikusok
arra, hogy a nemzetiségeket ellenségként
tüntessék fel, és mint a nemzeti érdekek
védelmezői szerezzenek szavazatokat. Teljesen mindegy, hogy
az adott politikus mély meggyőződésből, zsigeri
gyűlöletből szítja ezeket a konfliktusokat, vagy hideg
fejjel, számításból – az utóbbi
sem jelent felmentést számára, sőt! Az
egészségesen fejlett egyéniség a
politikában sem tesz meg bizonyos dolgokat, mert azok
ellentétben állnak az általánosan
elfogadott erkölcsi alapelvekkel. Én ezt a belső gátat
hiányolom sokakból, mert ez azt is jelenti, hogy
elégtétellel tölti el őket az a gyűlöletlavina,
amit elindítottak.

Egyre komolyabb a helyzet, de nem
tudom, minek kellene történnie, hogy ez a kormány
változtasson az eddigi politikáján. A média
is ludas a dologban, mert nap mint nap teret ad az ellenséges,
félelemkeltő megnyilvánulásoknak. El nem tudom
például képzelni, mi viszi rá a
televíziókat, hogy folyamatosan Slotát hívják
a vitaműsoraikba. Itt az ideje, hogy észrevegyük:
valakik szisztematikusan azon dolgoznak, hogy az ország
lakosságában ébren tartsák és
növeljék a veszélyeztetettség érzését,
aztán az erőskezű megmentők szerepében
tetszelegjenek. Ennek ellent kell mondani, és mivel a szlovák
ellenzék ezen a téren teljes csődöt mondott, én
már csak a sajtó és a polgárok
józanságában bízom, hogy nem hagyják
magukat belesodorni ebbe a veszélyes örvénybe.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.