Milyen okok miatt döntött úgy a magyar EXPO egykori MDF-es nagyasszonya, hogy a Demokrata Fórum, majd az abból kiszerveződő MDNP helyett inkább a Fideszt erősíti tovább?
Amikor az MDF-ből kilépve többedmagammal megalakítottuk az MDNP-t, éppen azzal a céllal tettük, hogy a jobboldalon is létrejöhessen egy néppárti jellegű formáció. Én ugyanis azok közé tartozom, akik szerint szükség van az egy a tábor, egy a zászló programjára, tehát a jobboldalon is létre kellett hozni egy erős, modern, európai gyűjtőpártot. Az egykori MDF-en belül épp ennek mentén alakult ki erős törésvonal. A sors furcsa fintora, hogy az ezt elérni hivatott együttműködés mégsem az MDNP és a Fidesz, hanem a jelentősen meggyengült, ezért kényszerhelyzetben lévő MDF és a Fidesz között jött létre. Számomra innentől kezdve az MDNP-s tagság értelmetlenné vált, és az általam olyannyira kívánt jobboldali néppárt vízióját a Fideszben láttam megvalósulni.
Sokan vádolják azzal a Fideszt, hogy gyűjtőpárttá válása érdekében túl könnyű kézzel nyúlt a darálóhoz, ha a koalíciós partnereiről volt szó. Ez nem zavarta?
Én nem ezt tapasztaltam. De hogy példákkal is éljek, a volt fórumosok közül akár Bod Péter Ákos későbbi miniszterelnöki jelölése, vagy Pálinkás József miniszteri posztja sem azt mutatja, hogy a Fidesz bedarálta volna a partnereit. Többen a mai napig szerves részei és alakítói a Fidesz politikájának, ahogy jómagam is.
Hiszen éppen Önök azok, akik osztották a Fidesz ebbéli elképzeléseit.
Ez egy nézetbeli különbség a jobboldalon, és valóban vannak, akik szerint nem ez a követendő út. Nekem azonban a hazai és európai politikai tapasztalataim alapján meggyőződésemmé vált, hogy Magyarországon szükség volt és van egy erős európai néppártra a jobboldalon. Ezt a Fidesz volt képes végrehajtani. Ezen túlmenően persze lehetnek a társadalomnak olyan rétegei, amelyeknek következetes érdekképviseletét egy-egy kisebb párt, akár egy átfazonírozott régebbi formáció felvállalhatja, ezáltal biztosítva magának nem elhanyagolható szerepet a hazai politikai életben. Például Nyugat-Európában is majdhogynem a semmiből tűntek elő a zöld pártok. De ez Magyarországon egyelőre még a jövő zenéje, és a néppárt szükségszerűségét nem írja felül.
Barsiné Pataky Etelka EP-képviselő (Forrás: FN)
Mindenesetre az egykori pártjához hasonlatosan a legutóbbi időkig ön is egészen láthatatlanná vált. Szándékosan húzódott a háttérbe, vagy a hazai kardcsörtetéstől távol ennyi figyelem jutott önnek?
Inkább ez utóbbi. Kevés figyelem irányul arra, hogy mi történik Európában, pedig az unió történéseit most már nyugodtan lehetne a belpolitikai témák közé sorolni, hiszen a mindennapi életünket meghatározó folyamatok és szabályozások egyre nagyobb része itt zajlik.
Az Európai Unió műholdas rádiónavigációs rendszere, a Galileo kapcsán azonban újra feltűnt a híradásokban. Tudom, hogy európai parlamenti témafelelősként lelkes híve a programnak, de nekünk, átlagos átlagpolgároknak, miért lesz olyan jó, ha 2013-tól 30 európai műholddal több kering majd a Föld körül?
Globális világban élünk, amelynek kihívásaira megfelelő eszközökkel jó válaszokat kell tudnunk adni. Látni kell, hogy egyedül erre már egyik tagállam, így Magyarország sem képes. Ezért is vagyok híve az erős Európának. A Galileo lesz az első olyan közös európai infrastruktúra, amit együtt fejlesztünk, és a tulajdonosai is mi leszünk. Ez lesz tehát az európai közösség első közös tulajdona.
Ám az még mindig nem világos, hogy a GPS-en kívül milyen egyéb alkalmazásai lehetségesek ennek a rendszernek, miközben az ügyön dolgozó szakértők és politikusok rendkívüli lehetőségekről beszélnek.
Amikor a mobiltelefont elkezdtük használni, még nem tudtuk, hogy televíziót is nézhetünk majd rajta, vagy szörfölhetünk vele az interneten. Az nem a közösségi szektor feladata, hogy pontosan meghatározza, milyen konkrét alkalmazásokra használható ez a műholdrendszer. Mi csak a kereteket állítottuk fel, tartalommal majd az innovációval foglalkozó szakemberek és cégek tölthetik meg. A lehetőségek egyébként tényleg szinte kimeríthetetlenek. A közlekedés teljes spektruma mellett a migráció, a határok ellenőrzése ugyanúgy terítéken van, mint az életmentés vagy a különböző mezőgazdasági alkalmazások. Ráadásul az amerikai, az orosz vagy a kínai hasonló rendszerekhez képest a miénk már egy következő, fejlettebb technikai színvonalat képvisel, tehát pontosabb adatokat közöl, az adatszolgáltatás biztonsága garantált, és interaktivitásra is lehetőséget nyújt.
Ha jól tudom, a Galileo kapcsán megjelentek az első pályázatok. Ön szerint magyar beszállítók hol kapcsolódhatnak a legnagyobb eséllyel ehhez a programhoz?
A korábbi tervekkel ellentétben sikerült elérnünk, hogy nemcsak az Európai Űrügynökség országaiból, hanem mind a 27 tagállamból részt vehetnek akár kis és közepes vállalkozások is a tendereken. Van olyan magyarországi cég, amelyik Indiába szállít telekommunikációs műholdakat, tehát ők rendelkeznek olyan referenciákkal, amelyek esélyt biztosítanak arra, hogy alvállalkozóként, beszállítóként megjelenjenek a programban. A Galileo rendszerirányításában való részvételünkhöz azonban Magyarországon jelenleg nincs meg a megfelelő tudás és szakismeret.
—-„Umbulda” volt Magyar Bálint kiválasztása—-
A magyar államot a passzív hozzáállásáért korholta. Milyen aktivitást várt volna el tőlük a Galileo kidolgozásában?
Ez egy általános problémája a magyar kormányzatnak, tehát ugyanaz történt itt, mint akár a kutatás-, akár az oktatás-fejlesztés területén: a magyar kormány úgy viselkedett, mintha ezek az európai programok és tendenciák nem is léteznének. Pontosabban mindenki beszél róla, aztán a konkrét döntések és intézkedések rendre elmaradnak. Még nagyobb baj, hogy a magyar kormány meg sem próbálja érdemben befolyásolni a brüsszeli folyamatokat, pedig a lehetőség adott lenne rá. Szerintem néha nem is értik, hogy mi történik itt. Például a K+F-re előirányzott források kijelölése teljes egészében Brüsszelből, és nem az adott tagállamból történik, tehát a magyar kutatói közösség is ennek függvényében nyerhet vagy bukhat el jelentős forrásokat. Ebben fontos momentum volt az Európai Kutatási Tanács felállítása, amely rendkívüli módon felértékelte az alapkutatásokat. A Gyurcsány-kormány ehhez végig vígan asszisztált, ezt követően mégis olyan kijelentések hangzottak el a gazdasági miniszter szájából, hogy nálunk nincs szükség alapkutatásokra. Kérdezem: miért? És miért nem a döntés meghozatala előtt, még itt, Brüsszelben teszik szóvá, ha valami gondjuk van? Nem tudom, és nem értem, hacsak nem azért hallgatják el a véleményüket, mert nem akarnak nevetségessé válni. És ez nem egyedi eset. Nálunk nincs kutatói életpálya, inkább agyelszívás zajlik, nincs kis- és középvállalkozói politikánk, így a magyar ipari szereplők nem tudnak belépni megrendelőként a kutatás-fejlesztésbe, miközben ez lehetne a versenyképességünk egyik záloga.
Az unió döntnökei az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelyét mégis Budapesten jelölték ki, amelyet minden hazai politikai erő nagy sikerként, és a magyar tudományos élet eddigi eredményeinek elismeréseként könyvelt el.
Csodálatos dolog, hogy az intézet ide került, hiszen ez felértékeli a kutatói szakmát. Mindenki, így a Fidesz EP-delegációja is keményen lobbizott azért, hogy ez a döntés szülessen, és a számunkra pozitív határozatban valóban nagy szerepet játszott Magyarországnak az az imidzse, hogy a szegényes körülmények ellenére itt nagy koponyák komoly eredményekre képesek a különböző tudományterületeken. Nagyon remélem, hogy az EITI erős ügynöksége lesz Európának.
Szent-Iványi István SZDSZ-es EP-képviselő szerint ehhez képest Magyar Bálint jelölését az intézet igazgatóságába a fideszes delegációtagok sugalmazására fúrják az Európai Parlament néppárti képviselői. Ez nem gyengíti az ügynökséget?
A leghatározottabban visszautasítom ezt a feltételezést. Aki ismer engem, az pontosan tudja, hogy személyek elleni támadásokhoz sohasem asszisztálok, és a Fidesz EP-delegációjának minden esetben az a hozzáállása, hogy a honfitársainkat nem bántjuk Brüsszelben. De sajnos ez a jelölési procedúra úgy, ahogy van, zavaros. Az Európai Bizottság általunk ismeretlen szempontok alapján kiválasztott négy személyt a jelölőbizottságba, köztük Boda Miklóst, aki korábban Magyar Bálint munkatársa volt. Ez a bizottság az egyetemek és kutatóintézetek szempontjai alapján összeállította a kiválasztás kritériumait, majd a nevekre is javaslatokat kért tőlük. Így összeállt egy 180 fős lista, amelyből a későbbi 18 igazgatósági tagot ki kellett volna választani. Három magyar intézet volt a javaslattevők között, ám egyikük sem jelölte Magyar Bálintot, aki egyébiránt a kiválasztás kritériumainak nem is felel meg. Távol szeretném magam attól tartani, hogy egy személyt kritizáljak, de nem tudjuk, mi alapján lett kiválasztva a négyfős jelölőbizottság, és nem tudjuk, hogy Magyar Bálint, egy aktív politikus neve miként kerülhetett a jelöltek közé. Ez Európában nem így működik, és természetes, hogy ebben a közegben ez azonnal kiveri a biztosítékot. Az Európai Parlament illetékes bizottságában egymás után szólalnak fel a képviselők, megkérdőjelezve a döntés jogosságát, és az Európai Tanács egyes tagállamai is jelezték, hogy számukra ez így elfogadhatatlan.
Barsiné nem ért egyet Magyar Bálint kinevezésével (Forrás: FN)
Magyar Bálint az egyetlen aktív politikus a jelöltek között?
Igen. A kiválasztási kritériumok között ott szerepel, hogy a testületnek politikamentesnek kell lennie. Ilyen egyszerű. És tudja, az a legfájóbb, hogy egyáltalán nem volt szükségünk erre a cirkuszra. Mit gondolhatnak vajon magukban a többi állam képviselői? A magyarok megkapták ezt az intézetet, ahol nagyon fontos, hogy átlátható döntések szülessenek, hogy olyan közösségeket vonjanak be ebbe a hálózatba, akik arra érdemesek. Ehhez képest ahogy megnyertük a helyszínt, azonnal megindul nálunk az umbulda.
—-Sarkozy jót tesz majd az Uniónak—-
Mindeközben az egész unió mintha kátyúba kerülne, gondolok itt az ír népszavazás eredményére. A népszavazástól távolmaradó ír választópolgárok fele, a nemmel szavazók negyede indokolta úgy a döntését, hogy nem ismeri a Lisszaboni Szerződést. Ön szerint Magyarországon hányan tudják, miről is szól ez a szerződés?
Szerintem nagyon kevesen.
Néhány mondatban el tudná mondani, miért lett volna jó nekünk, ha életbe lép?
Mert egy erős Európát jelent. Európának lett volna elnöke és külügyminisztere, amelynek szükségszerűsége közhely. Lehetetlen állapot például, és a globális világban saját magunkat értékeljük le azzal, hogy ahány tagállam, annyiféleképpen viszonyulunk egy-egy külpolitikai eseményhez. De már ma is számtalan olyan dologgal találkozhatunk a mindennapi életünk során, amelyben az egységes fellépés híján sokkal rosszabbul állnánk. A schengeni rendszer, a közös piac, az európai szolidaritás, de a saját szakterületemnél maradva például a digitális műsorszórásra való átállásunk, az így felszabaduló frekvenciák páneurópai használata – és sorolhatnám tovább – mind olyan téma, amely sokkal bővebb kifejtésre szorult volna Írországban, de Magyarországon is.
A lengyel, a cseh és a német államfő euroszkeptikus nyilatkozatainak az ismeretében mit gondol a Lisszaboni Szerződés jövőjéről?
Július 1-jétől Franciaország tölti be az unió soros elnöki tisztét, akinek van egy ambiciózus, a politikai kvalitásait már többször is bizonyító elnöke, és mögötte áll Európa legprofesszionálisabb közigazgatási rendszere. Várakozásaim szerint jó néhány területen jelentős előrelépést könyvelhetünk majd el. Hogy a Lisszaboni Szerződéssel mi történik ez idő alatt, azt még kár lenne találgatni, de úgy hiszem, előbb vagy utóbb életbe fog lépni. A német államfő nyilatkozata pedig csupán azt mutatja, hogy a komoly államok alkotmányossági és egyéb szempontból is alaposan megvizsgálják a szerződést, mielőtt ratifikálnák azt, és nem rohannak vele, szervilis módon, a szöveg ismerete nélkül, csak azért, hogy elsők legyenek, mint ahogy azt Magyarország tette.
Nem gondolja úgy, hogy az unió, és annak döntései az állampolgárok jelentős részének egy távoli, misztikus valami?
Azoknak igen, akik nem veszik a fáradságot arra, hogy megismerjék. Kötelességünk megismerni. Csatlakoztunk az Európai Unióhoz, és ahogy megkérdezik az iskolákban, hogy ki a magyar kormányfő, ugyanúgy meg kell kérdezni, hogy ki az Európai Bizottság elnöke, vagy melyik tagállam adja éppen az elnökséget. Ha nem tudjuk, akkor vagy az oktatásban, vagy az egyéni érdeklődésben, vagy a média hozzáállásában keresendő a hiba.
barsiné pataky etelka életrajza
Barsiné Pataky Etelka 1941-ben született. 1964-ben okleveles mérnöki diplomát szerzett a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, majd egészen 1990-ig tervező-fejlesztő mérnökként dolgozott a Buvátiban. A hetvenes években Hamburg város ösztöndíjasaként infrastruktúrával foglalkozott és urbanisztikai szakmérnöki másoddiplomát szerzett. 1990 és 1991 között a Mérnöki Kamara alelnöke volt. A politikában a rendszerváltás óta jelen van: az önkormányzati választásokon az MDF listavezetője, majd a fővárosi frakció vezetője, a Fővárosi Városfejlesztési Bizottság elnöke. Neve az EXPO kapcsán vált ismertté, 1992 és 1994 között ő volt a projekt főbiztosa, a Világkiállítási Tanács elnöke, címzetes államtitkár. 1994-1998 között országgyűlési képviselő, a pénzügyi és költségvetési bizottság, valamint az EU regionális és környezetvédelmi albizottság tagja. 2000-től három évig Magyarország ausztriai nagykövete volt, 2004-től európai parlamenti képviselő. Itt ő lett a Galileo-program (az európai műholdas helymeghatározó rendszer) jelentéstevője a parlament részéről, az uniós rádiófrekvencia-politikára vonatkozó parlamenti jelentés felelőse az Európai Néppárt részéről, illetve az európai közlekedéspolitika felülvizsgálatának felelőse a parlament részéről.
