Közélet

Évi százmilliós bevétel kontra védett víztorony – a német beruházó csak akkor fejleszt Érden, ha lebonthatja az építményt

Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu
Ideiglenes műemléki védettség alá került az érdi víztorony, ám ez a döntés megosztotta a helyieket. A múlt század közepén emelt építmény egy német tulajdonú cég telephelyén áll, és útjában van egy jelentős beruházásnak, amely évi százmillió forintos iparűzésiadó-bevételt hozna a városnak. Feláldozható-e a védett víztorony a plusz bevételért, és egyáltalán: miért is számít műemléknek?

Ideiglenes műemléki védelem alá helyezte szeptemberben a Pest Vármegyei Kormányhivatal az 1957-ben épült érdi víztornyot, miután az idén felmerült a helyi védettséget élvező, de vitatott értékű ipari építmény lebontása. A víztorony ideiglenes védelem alá vételét egy helyi lakos, Tolmár Klára kezdeményezte, az Építési és Közlekedési Minisztérium műemlékvédelemért felelős helyettes államtitkára pedig a műemlékké nyilvánítás feltételeként már augusztusban döntött a tudományos előkészítés és értékelés megindításáról.

A 2010 óta helyi védettséget élvező víztorony egy németországi hátterű érdi cég, a létragyártással és állványok gyártásával foglalkozó Krause Kft. tulajdonában álló telephelyen található. A cég telephelyén a rendszerváltás előtt a mezőgazdasági gépek gyártására és javítására szakosodott Mezőgép működött. A telephelyen azért kellett az ötvenes években víztornyot építeni, mert közmű hiányában a vízellátás akkor még nem volt megoldott. Később azonban a vízvezeték-rendszer kiépítése után a víztorony elvesztette az eredeti funkcióját.

Csőzik László polgármester szerint a német vállalat nagyjából két éve jelezte az érdi önkormányzatnak, hogy új, korszerű csarnokrendszer építésére készül, a tervezett beruházásnak azonban az útjában van a víztorony. A Krause ezért azt kérte, hogy az önkormányzat szüntesse meg az építmény helyi védettségét.

Adrián Zoltán / 24.hu Az érdi Krause Kft. területén álló víztorony 2023. október 20-án.

Az önkormányzat a patthelyzet feloldása érdekében az idén szabályos mérlegelési folyamatot indított, amelynek keretében idén júniusban lakossági fórumot tartottak (nagyjából 80–90 fő részvételével), de arra is lehetőséget biztosítottak, hogy a helyiek személyesen nézzék meg a víztornyot. A júniusi lakossági fórumon Csőzik László valós dilemmának nevezte a víztorony ügyét. Szerinte a történet egyáltalán nem fekete-fehér. Mint mondta, a német céggel folytatott első tárgyalásokon a város főépítésze, Kuslits Tibor nem támogatta a víztorony elbontásának lehetőségét, és akkor még ő is mellette állt, mondván: nagyon kevés az épített érték Érden.

Mivel azonban a Krause helyben „bevált munkaadó, iparűzésiadó-fizető és építményadó-fizető”, a polgármester más köztulajdonban és magántulajdonban álló telkeket is a cég figyelmébe ajánlott, amelyeken megvalósíthatná a fejlesztését.

Ha a Krause valahogy meg tudná oldani, vagy meg akarná oldani, akkor most nem lennénk itt

– fogalmazott a polgármester a júniusi fórumon arra utalva, hogy a cég ragaszkodott hozzá, a saját telephelyén hajtsa végre a beruházást.

A fórumon elhangzottak alapján az is felmerült, ha a helyi közösség ragaszkodik a víztorony megtartásához, akkor a cég nem Érden, hanem a lengyelországi telephelyén valósítja meg a beruházást. A polgármester szerint ezzel a város viszont éves szinten 80–100 millió forint iparűzési adóbevételtől esne el. Ez az összeg szerinte nem elhanyagolható a megyei jogú város jelenlegi hárommilliárd forint körüli éves iparűzési adóbevételéhez viszonyítva.

A helyi védettség megszüntetése érdekében a Krause tavaly év végén szakértői véleményt készíttetett a víztoronyról. Ebben számos érvet felsorakoztattak az építmény védettségének fenntartásával szemben. Mohácsi Gábor, a cég ügyvezetője ezeket ismertetve elmondta:

  • A szakértő megállapítása szerint az építmény nem rendelkezik műemléki értékekkel.
  • Építészeti és ipartörténeti szempontból a 20. század közepi építészet szerény példája. Fenntartása nem indokolt.
Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu

Mohácsi azt is hozzátette: a víztorony akkor vált fontossá a városvezetés számára, amikor már világossá vált, hogy a Krause Kft. fejleszteni akar. Szerinte ráadásul ez nem először fordul elő: a 2010-es években a cég egyszer már Lengyelországba telepített egy eredetileg Érdre tervezett kapacitásbővítést, mivel úgy ítélték meg, hogy az önkormányzat ellenállásába ütköztek.

A víztoronyra ideiglenes védelmet kérő Tolmár Klára azt mondta, a kérelmet éppen a Krause által elkészíttetett szakértő vélemény felhasználásával vitte sikerre. Szerinte ez már önmagában árulkodik arról, hogy vitatható a beruházó bontási szándéka.

Ebből a fajta huszonöt méteres víztoronyból kétfélét építettek. Kisebb településeknek volt a központi víztornya, amíg nem volt Magyarország vízellátása biztosítva, másfelől ipari és mezőgazdasági cégeknek voltak ilyen víztornyai. A privatizáció során az ilyen cégeket elidegenítették, és a legtöbb ilyen víztornyot lebontották. A mienken kívül emiatt legfeljebb egy-kettő maradt az országban

– indokolta lapunknak Tolmár Kára, miért tartotta szükségét, hogy a műemléki védelmet kérelmezze.

Adrián Zoltán / 24.hu Tolmár Kára

A Magyar Vízközmű Szövetség által kiadott, Víztornyok Magyarországon című 2007-es kötet az érdi víztoronnyal szinte megegyező példaként mutatja az Érsekvadkert külterületén családi házas övezetben találhat építményt, amely „a magyarországi víztorony építészetnek egyik jellegzetes, elterjedt alaptípusát” képviseli.

Az érdi víztorony egy olyan típusterv alapján készült, amely vélhetően a magyar pusztán kihalófélben lévő alföldi szélmalom jellegzetes épületformáját töltötte meg új tartalommal. Ezzel a törekvéssel az ismeretlen tervező példát mutatott arra, miként lehet a vidék építészeti hagyományait tovább éltetni egy közműben. A klinkertégla burkolatú épület célszerűsége abban is megnyilvánul, hogy a víztorony hagyományos térszükségletén felül egyéb mezőgazdasági igény kielégítésére is alkalmas, például magtároló elhelyezésére a víztartály alatti szinteken.

Tolmár Klára beadványának érvelése szerint a víztorony azért is fontos emlék a település közösségének, mert

1978. december 16-án a Mezőgép telephelyén, a víztorony tövében  szavazták meg Érd városi rangra emelését, amelynek így lett szimbóluma a kis víztorony.

Bár ennek alátámasztásra Tolmár a „korabeli lapokra” hivatkozik, az önkormányzat állítja, a hivatkozott eseménynek nem találták nyomát.

Az ideiglenes műemléki védettségről szóló döntést követően az Építési és Közlekedési Minisztérium levélben kérte ki az érdi önkormányzat véleményét a víztorony ügyében. A minisztériumnak megküldött válaszában az önkormányzat már úgy érvelt, hogy az idén indult társadalmi vitát megelőzően legfeljebb a Krause szomszédságában található Tisztviselőtelep városrész lakói vagy az itt lévő üzemekben dolgozók tudtak a torony létezéséről. A víztorony – a Krause álláspontjával egybehangzó érvelésük szerint – nem felel meg a hatályos örökségvédelmi törvény műemléki értékről szóló definíciójának, mert bizonyíthatóan sem a helyi lakosság azonosságtudatának, sem a nemzeti öntudat, sem valamilyen kisebbségi identitás elemét nem képezi. Az érdi önkormányzat levelében arról is említést tesz, ha hajlandók lemondani a víztoronyról, a Krause magára vállalná

  • a rossz állapotban lévő, de valóban műemlék érdi minaret felújításának részleges költségeit,
  • egy komplex játszótér megépítésének finanszírozását egy olyan városrészben, ahol forráshiány miatt eddig nem épült játszótér,
  • valamint saját költségén helyreállítaná a torony mellett álló munkásszobrot, és az egykori víztoronynak emléket állító makettel együtt kiállítja a gyártelep bejárata előtt.
Adrián Zoltán / 24.hu Az érdi minaret 2023. július 10-én.

A víztorony ügyében kerestük a minisztériumot is, hogy megtudjuk, hogy áll a tudományos értékelés, illetve végleges-e a műemléki védettség előkészítése, de a tárcától cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik