A legutolsó hivatalos adat szerint 2017 első félévében 324 orvos és 327 szakdolgozó hagyta el külföldi állásért a magyar egészségügyet. Ez a 2016-os számokhoz képest (419 orvos és 359 szakdolgozó) csökkenés, de ez nem ok az örömre: a számok azt jelzik, hogy a kórházaknak, rendelőknek továbbra is óriási hiánnyal kell szembenézniük.
A helyzetet fokozza, hogy a kivándorló orvosok helyett alig van utánpótlás, pedig az országban négy egyetem is foglalkozik orvosképzéssel. Az Orvosi Hetilapban megjelent egy kutatás, amely a budapesti, a debreceni, a pécsi és a szegedi orvosegyetem ötöd- és hatodéves diákjait kérdezte a külföldi munkavállalással kapcsolatos terveikről. A vizsgálatából kiderül, hogy
Az utóbbiak közül a legtöbben nem is tudták megmondani, mennyi időre menne külföldre, 28 százalékuk ellenben konkrét elképzeléssel rendelkezik: középtávra, 2-5 évre terveznek Magyarországon kívül dolgozni.
Vannak olyanok is (igaz kevesen, 4 százaléknyian), akik már a diplomaszerzés után külföldre mennének, de ott nem orvosként képzelik el a jövőjüket.
A külföldi munkavállalást tervezők harmada (33,6 százaléka) az egyetem befejezése után azonnal menne külföldre, 25 százalék a szakvizsga után tervezi ezt. Nem elhanyagolható részük (17,4 százalék) pedig még orvosi tanulmányaik befejezése előtt vállalna munkát külföldön. A hosszú távra (öt évnél tovább) külföldi munkát tervezők aránya 10 százalék, de 7,5 százalék bevallotta, végleg külföldön akar letelepedni.
Nem csak a pénz számít
A kutatásban arra is kíváncsi voltak, hogy milyen tényezők befolyásolják az orvostanhallgatókat abban, hogy hazatérjenek a magyar egészségügybe. A fiatalok fele még nem döntötte el, hogy visszatér-e Magyarországra, 26,8 százalékuk pedig úgy gondolja, pár év tapasztalatszerzés után jönne csak vissza.
A legtöbb ötöd- és hatodéves hallgató azt mondta, hogy az itthoni munkakörülmények miatt szeretne kivándorolni. A fizetés csak ez után jön a rangsorban. A külföldre vágyódás okai:
- itthoni munkakörülmények (89 százalék)
- fizetés (84 százalék)
- életkörülmények (82, 4 százalék)
- a hazai egészségügyi rendszer kilátása (79 százalék)
- szakmai lehetőségek (79,5 százalék).
500 ezres kezdő fizetés
A vizsgálatban azt is feltérképezték a kutatók, hogy milyen tényezők azok, amik segítenék a hazatérést a külföldi munkavállalás után. Vagyis mi lenne az, amiért azt mondanák a kivándorló orvosok, hogy hazajönnek. A válaszok között gyakran szerepelt a család és a hazaszeretet is. Egy egyetemista ezt így foglalta össze:
Alapvetően azért térnék vissza, mert az országot magát nagyon szeretem, az egészségügyi rendszertől függetlenül. Elsődlegesen azért mennék külföldre, mert végzett orvosként sokkal jobban megtérül a befektetett munka anyagilag és életminőség szempontjáról egyaránt.
Másikuk azt írta, kevesebb pénzért is dolgoznának itthon az orvosok:
Úgy gondolom, hogy az orvosok még kevesebb fizetés ellenére is szívesebben dolgoznának itthon, ha nem lenne hihetetlenül nagy a stressz, ha nem kellene rengeteget túlórázni, főként rezidensként, szakorvosi segítség nélkül.
A munkával kapcsolatos tényezők között sokan természetesen a pénzt is felemlegetik. Valaki azt írta: „135 ezer kezdő fizetés helyett 500 ezres kezdő fizetés”. Véleményével nincsen egyedül, több válaszadó is a 400-500 ezres fizetést lőtte be az ideális szintre. Ennyi kellene ahhoz, hogy ennyi tanulással töltött év után saját életet építhessenek – vélik az orvostanhallgatók.
Addig marad Svájc
Nem csak a család, a hazaszeretet és a fizetés az, amiért a végzős orvostanhallgatót Magyarországot választanák. Sokan igényelnék a politikai és gazdasági helyzet változását is:
„A magyar politikai rendszer demokratizálódása, ideológiai, társadalmi feszültségek csökkenése. Józan gondolkodás és kommunikációs kultúra visszatérése a közéletbe.”
Az egész magyar gazdaság felturbózására lenne szükség, mert jelenleg nem jó itthon dolgozni, építkezni, tanulni, családot alapítani, ezek pedig nem fognak hipp-hopp rendbe jönni. Addig marad Svájc.
Hullámok
Az egészségügyi migráció nem most kezdődött. A tanulmány rámutat arra, hogy az első hullám 2004-től indult, az uniós csatlakozással vezették be a hazai diplomák automatikus képesítéselismerését az Európai Unióban.
2010-től újabb kivándorlási hullám kezdődött, ekkor oldották fel ugyanis Németországban és Ausztriában az új uniós tagországokból jövők munkavállalási tilalmát. A két kivándorlási hullámban azonban jellemzően eltérő korú egészségügyi dolgozók hagyták el az országot. Az elsőben még a 30-39 éves orvosok aránya volt a legmagasabb, 2010 után azonban fiatalodott a kivándorlók összetétele: jellemzően a frissen végzettek, a rezidensek és a szakvizsga előtt álló, 25 és 29 év közötti korosztály fordított hátat.
A kivándorlók fiatalosodása az Állami Egészségügyi Ellátó Központ honlapján fellelhető legfrissebb adatokból is kiolvasható. 2017 első félévében 106 huszonöt és huszonkilenc év közötti orvos ment külföldre, a 30-34 éves korosztályból 62-en. Más a helyzet a szakdolgozóknál. A 327 távozó közül a legtöbb (összesen 69) 40 és 44 év közötti. Igaz a második korcsoport itt is a fiataloké: 68-an a 25-29 éves korosztályból választottak magyar helyett külföldi egészségügyi intézményt.
Hova mennek?
A célországot tekintve érdemesebb megnézni egy teljes évi statisztikát, ebből az ÁEEK-nak egyelőre 2016-os a legfrissebb. Ebből az látszik, hogy az előző évekhez hasonlóan
Sok magyar orvos dolgozik Írországban és Svájcban is, és érdekesség, hogy 2016-ban 13 magyar orvos Katart választotta.
Nem a kivándorlás a legnagyobb probléma
Dr. Győrffy Zsuzsanna szociológus a vizsgálat eredményei kapcsán nem annyira borúlátó. A 24.hu-nak azt mondta, a külföldi munkát tervező közel 40 százalék nem tragikus arány. Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy szándékról van szó, az, hogy a külföldre vágyó orvostanhallgatók közül diplomaszerzés után ténylegesen hányan hagyják el Magyarországot, másik kutatás tárgya lenne.
A kutató szerint a fontos kérdés az, hogy aki kivándorol, visszajön-e, mert ha valaki külföldre megy, könnyen elképzelhető, hogy családot alapít, letelepedik, és nehezebb visszacsábítani Magyarországra.
Győrffy Zsuzsanna szerint a külföldre vágyakozás az Y és Z generáció körében normálisnak mondható, a külföldi tapasztalatszerzés és a világlátás vágya teljesen elfogadott ma már a fiatalok körében. Hangsúlyozta, hogy a külföldi munkatapasztalattal rengeteget profitálhatna a magyar egészségügy, persze ehhez az kell, hogy a kivándorolt orvosok vissza is térjenek Magyarországra.
Arra a kérdésre, hogy reálisnak tartja-e az orvostanhallgatók 400-500 ezres fizetési igényét, azt mondta, egyáltalán nem.
Tapasztalatom szerint a legtöbben úgy választják az orvosi egyetemet, hogy nem látják át az egészségügyi bérezést. Csak később szembesülnek azzal, hogy az elvárásaikhoz képest jóval kevesebbet lehet keresni pályakezdéskor.
A kutató arra is felhívta a figyelmet, hogy az orvoshiányban nem a kivándorlás a legnagyobb tényező, hanem a pályaelhagyó orvosok száma és a kizárólag magánegészségügyben dolgozó orvosok, ők ugyanis többen vannak, mint a külföldre távozók. Ez és az elöregedő orvostársadalom okozza a legnagyobb problémát az egészségügyben tapasztalható létszámhiány terén.
Kiemelt kép: MTI / Ujvári Sándor
