„Garanciát vállal arra, hogy 2017 őszén a Kormány elé kerül az Isztambuli Egyezmény kihirdetéséről szóló előterjesztés?” Ezt az írásbeli kérdést tette fel Szél Bernadett, az LMP társelnöke Trócsányi László igazságügyi miniszternek.
Magyarország 2014 márciusában írta alá az Európa Tanács egyezményét a nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, de a ratifikálásra – vagyis a magyar jogrendbe emelésre – máig nem került sor. Május végén Szél Bernadett arra hívta fel a figyelmet, hogy krízisotthonokra, szakemberek képzésére, prevencióra és áldozatsegítésre lenne szükség, és meghirdette, hogy lila szalagot tűznek ki pártja képviselői, és azok, akik jeleznék, hogy az egyezmény végrehajtását akarják.
Júliusban Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára arról tájékoztatta Szél Bernadettet, hogy „miután az egyes észrevételek feldolgozása lezárul, az ezekkel kiegészített előterjesztés várhatóan még 2017-ben a kormány elé kerül”. A képviselő ezután az igazságügyi miniszterhez fordult, megerősítést kérve arra, hogy az őszi ülésszakban biztosan a kormány elé kerül az előterjesztés.
Trócsányi László nevében Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára válaszolt. Azt közölte: „a társadalmi és közigazgatási egyeztetések során további vizsgálandó kérdések merültek fel a ratifikáció tárgyában”, és ismét csak azt írta, hogy a kormány „várhatóan 2017 őszén tárgyalhat a tervezetről”.
Korábban a KDNP ifjúsági szervezete úgy nyilatkozott, hogy ha elfogadnák az egyezményt, „többé senki sem lenne egyszerűen férfi vagy nő, hanem a végtelen számú, mesterségesen kreált genderkategória egyikébe tartozna”, Németh Szilárd Fidesz-alelnök pedig azt mondta, „erősen lopakodó genderpolitika van benne és egyéb más, sokan kimutatták”. Az ilyen vélekedések cáfolatáról itt írtunk korábban.
