Vasárnap a családon belüli erőszak ellen, a bántalmazottak mellett kiállva tartanak demonstrációt Budapesten. Az Angyalhír emlékséta kezdeményezője Seres Barbara, akinek hathónapos gyermekét két évvel ezelőtt az apa ledobta a negyedik emeletről, majd utána ugrott. Hogy feldolgozza a vele történteket, mozgalmat szervezett, hogy felhívja a figyelmet a rendszerszintű problémákra, amelyek a tragédiához vezettek. Úgy érzi, a tragédia óta sem történt előrelépés.
Barbara a vele történt tragédia után a nyilvánosság elé állt, az RTL-nek két héttel azután adott interjút, hogy eltemette kisfiát, Ádámot. Azt mondta: szeretne szólni azokhoz a nőkhöz, akik hozzá hasonló helyzetben voltak vagy lesznek, és ha nem próbál tenni valamit az ellen, hogy ilyen eset újra megtörténjen, a gyermek hiába halt meg.
Az áldozatot költöztetnék el a bántalmazó távoltartása helyett
A nő két évig harmonikus kapcsolatban élt élettársával, aki a gyermekük megszületése után változott meg. Olyan dolgokért kezdte bántani Barbarát, amik meg sem történtek, abba is rendszeresen belekötött, hogyan végezte el a házimunkát. Ádám hathetes volt, amikor a férfi először kezet emelt Barbarára, majd a lelki és fizikai terror egyre csak fokozódott. A nő először nem akart kilépni a kapcsolatból, meg akarta fejteni, mi a változás oka, és úgy hitte, ez kettejükre tartozik.
A kisfiú négyhónapos korában jutott el oda Barbara, hogy elköltözik. Megpróbált segítséget kérni a családsegítő szolgálattól, ott egy Somogy megyei átmeneti otthonba helyezték volna. Ő viszont úgy gondolta,
A nőnek havonta 23 ezer forintból kellett volna megélnie. Az édesanyjánál kötött ki, majd visszaköltözött élettársához, miután a férfi azt mondta neki, tisztában van azzal, hogy a nehéz gyermekkora miatt trauma alakult ki nála, amit nem tud kezelni, ezért orvoshoz fordul. Barbara hinni akart abban, hogy jóra fordul minden, és azt is szem előtt tartotta, hogy kisfia szerette az apját, és viszont. Három nap múlva azonban elölről kezdődött a lelki terror.
Távoltartás? Majd ha vér folyik
Végül kisfiával visszaköltözött anyjához, de hangsúlyozta: nem akarta a gyereket arra használni, hogy zsarolja vele az apát, sőt, ő ajánlotta, hogy csináljanak közös programot, hogy a férfi is együtt lehessen gyermekükkel. Aztán 2014-ben egy decemberi napon bejelentés nélkül megjelent náluk az apa – ekkor csak Barbara édesanyja volt otthon, ő hívta a nőt, hogy volt élettársa azzal fenyegetőzik, hogy ki akar ugrani a gyerekkel az ablakon. Ez volt az első olyan megnyilvánulása, amiből arra lehetett következtetni, hogy bántaná a gyereket. Barbara rendőrt hívott, akik elvitték a férfit.
Seres Barbara ezután távoltartást akart kérni. Kiderült azonban, hogy az orvosi szakvélemény szerint az apa mentális állapota „tiszta” és „beszámítható”, a távoltartással kapcsolatos eljárásban pedig azt mondták,
akkor hoznak ilyen döntést, ha már vér folyik.
Az utolsó alkalom, amikor megjelent a férfi Barbaráéknál, 2015 januárjában volt. Akkor is bejelentés nélkül érkezett, de normálisan viselkedett, a nő hagyta, hadd játsszon kicsit a gyermekkel, közben hétköznapi dolgokról beszélgettek. Aztán az apa, kezében a gyerekkel odalépett Barbarához, és megkérdezte: „Babuci, mi már nem élünk együtt?” – mire a nő azt felelte, „Nem, mi már nem élünk együtt”.
Akkor a férfi megfordult, elindult kifelé, kilépett a bejárati ajtón. Barbara azt hitte, el akarja vinni a kicsit. Utánuk ment, és már csak azt látta, hogy az apa ledobja a gyereket az emeletről, majd átlépi a korlátot és utána ugrik.
Megelőzés nincs, megvárják, míg baj lesz
Barbara a két évvel ezelőtti interjúban azt mondta: az élettársához hasonló „szerethető szociopaták” időzített bombák. Amíg „ketyegnek”, hiába vannak jelei a problémának, senki nem foglalkozik velük, senki nem tartja őket kordában, csak azt várják, mikor tesznek olyat, amiért már lehet büntetni. Pedig oda kellene figyelni a megelőzésre, és egyetlen nőnek sem lenne szabad elviselnie, ha ilyen helyzetbe kerül.
Most pedig, két év távlatából a 24.hu-nak nyilatkozva úgy vélekedett: nincs előrelépés az áldozatvédelemben, a hatóságok nem vonták le a konzekvenciákat, sőt, úgy látja, egyre rosszabb helyzetben vannak a bántalmazó kapcsolatban élők. Több, a témával foglalkozó csoportnak tagja, ahol a bántalmazott nők megbeszélik egymás közt a velük történteket,
Barbara szerint változást hozhatna, ha a magyar jogrendbe is beemelnék a nőkkel szembeni és családon belüli erőszakról szóló egyezményt, amit három évvel ezelőtt a magyar kormány is aláírt. Az isztambuli egyezményként ismert dokumentum ratifikálása azonban azóta is húzódik, de Barbara szerint már az is sokat segítene, ha az intézkedésekért felelős szervezetek legalább elolvasnák, mi áll ebben az egyezményben, hogy legyen fogalmuk arról, milyen irányba kellene haladni.
Áldozatvédelem helyett genderpara
Az egyezményt viszont az elmúlt hetekben több politikai-ideológiai támadás is érte. Először az „Alapjogokért Központ” szólalt meg, amely rendszeresen szerepel az állami médiában a kormány intézkedései mellett támogatóan felszólalva, és a Fidesz pártalapítványa, valamint jegybanki alapítványok finanszírozzák. Közleményében a szervezet azt írta, hogy valójában „genderegyezményről” van szó, aminek a célja, hogy „a biológiai nemeket jogi szinten is felváltsa a végtelen számú társadalmi nem definíciója”.
Őket követte a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete, amelyik azt látja bele az egyezménybe, hogy ha azt elfogadnák, „többé senki sem lenne egyszerűen férfi vagy nő, hanem a végtelen számú, mesterségesen kreált genderkategória egyikébe tartozna”. Emellett azt is állítják, hogy az egyezmény figyelmen kívül hagyja a férfi áldozatokat, az iskolákban pedig nemátalakító műtétekről tanítanák a gyerekeket.
Majd jött Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke, aki azt mondta, hogy az egyezmény „nem a nők egyenjogúságáról szól, nem a nők jogairól szól”, hanem „erősen lopakodó genderpolitika van benne és egyéb más, sokan kimutatták”. Az alelnöktől szerettük volna megkérdezni, hogy az egyezmény mely pontjaira alapozza állítását, de emailben elküldött kérdésünkre nem kaptunk választ.
Cáfolatok a genderparára
A Nőkért Egyesület honlapján megjelent cikkben részletesen cáfolja az isztambuli egyezményről terjedő valótlan állításokat. Nem igaz például, hogy a dokumentum elvetné a biológiai nem fogalmát, sehol nem szerepel benne, hogy a társadalmi nem – ami a nemekre jellemző társadalmilag kialakult szerepeket jelenti – független lenne a biológiaitól, sőt, épp abból következik. Azt viszont megállapítja az egyezmény, hogy a nők elleni erőszak oka az a sztereotip elképzelés, hogy a nőknek egyéni érdekeiket a partnerüknek vagy családjuknak kell alárendelniük, a férfiak pedig ezzel összefüggésben a „tőlük elvárt határozottságot” fizikai erőszakig is fokozhatják.
Az sem igaz, hogy az egyezmény olyan tanterveket vezetne be, amelyek keretében nemátalakító műtétekről tanítanák a gyerekeket. Ehelyett a dokumentum olyan tanterveket szorgalmaz, amiben teret kap a nők és férfiak közötti egyenlőség, a kölcsönös tisztelet, az erőszakmentes konfliktusmegoldás, a személyi sérthetetlenséghez való jog.
Emellett az egyezmény már a preambulumában kiemeli, hogy férfiak is kapcsolati erőszak áldozatává válhatnak, tehát az ezzel kapcsolatos vád sem igaz, és a kapcsolati erőszak áldozatának meghatározása sem korlátozódik a nőkre. Sőt, az egyezmény egyik pontja hangsúlyozza, hogy az áldozatok jogainak védelmét szolgáló intézkedéseket biológiai és társadalmi nemen alapuló megkülönböztetés nélkül kötelező biztosítani.
Seres Barbara azt mondta: azt kéri azoktól, akik a fenti vádakkal illetik az egyezményt, hogy hagyják abba a porhintést, és kezdjenek valóban tenni a családok védelméért,
hanem azért, mert nem akarnak olyan országban szülni, ahol nem tudják megvédeni őket. „A létbiztonság nem a pénznél kezdődik” – szögezte le.
Bármilyen nézetet vallanak, az erőszak elleni küzdelem számít
A vasárnapi demonstrációhoz nőjogi szervezetek – a NANE, a Nőkért Egyesület és a PATENT – mellett a Szelíd Motorosok a Zaklatások Ellen nevű csoport is csatlakozott. A rendezvény 14 órakor kezdődik a Szent István téren, ahol a gyerekek a motorokat is megnézhetik, majd beszédeket tartanak, megemlékeznek az áldozatokról, és a Hősök terére vonulnak. Ez a harmadik Angyalhír emlékséta – az első két csendes séta után a szervezők úgy döntöttek,
hangosan kiáltanak azokért, akiknek hangját nem hallja senki.
Seres Barbara elmondta: a felszólalók közt lesznek nőjogi aktivisták, bántalmazást túlélők, de egy állatvédelmi aktivista is felszólal, akinek koordinálásában Barbara több állatmentésben vett részt. Azt mondta: ezt azért tartja fontosnak, mert az állatkínzás nem különíthető el a családon belüli erőszaktól, az ilyen esetek egymást követik. Kiemelte a motorosok részvételét: a Szelíd Motorosok a Zaklatások Ellen egy Amerikából származó kezdeményezés, ami az iskolai zaklatások ellen jött létre, de Barbara megkeresésére az Angyalhírhez is örömmel csatlakoztak. Velük igazán sokszínű lesz az idei demonstráció, ami megmutatja, hogy bárki bármilyen nézetet valljon, az a fontos, hogy számítson a családok védelme és az erőszak elleni küzdelem.
