A San Diego-i Egyetem biológusai és biomérnökei apró tartályokat töltöttek meg kólibacilusokkal, majd az egyes telepek környezetét úgy manipulálták és hozták összhangba, hogy végül egy “biopixelekből” álló kijelző jött létre.
Bár a “bioképernyőn” megjelenő képek sokkal lassabban frissülnek, mint egy hagyományos monitoron, a kutatók szerint nemcsak elméleti haszna lehet annak, ha megpróbálunk a gépekhez hasonlóan “programozni” élő sejteket.
A tudósok már létrehoztak egy olyan, baktériumokból összerakott érzékelőt, ami képes az arzén legkisebb mértékű jelenlétét is észlelni. A számos környezeti elemre vagy méregre reagáló mikroorganizmusok ráadásul a hosszú távú hatások felmérésére is alkalmasak lehetnek, szemben a kémiai érzékelőkkel, melyek csak pillanatképet adnak.
