Az adatok jól jelzik, hogy a válság egyik elsődleges hatásaként jelentkező likviditási problémák milyen széles kört érintenek. A hitelek restrukturálásával és a működés megfelelő racionalizálásával az esetek többségében elkerülhető lenne a csődeljárás, felszámolás. Az átütemezés nemcsak a hitelezők, hanem a többi érintett számára is lényegesen kedvezőbb megoldás, az egyetlen, amely nem rombolja a működőképes cégek kilátásait.
A PSZÁF adatai szerint Magyarországon folyamatosan és nagymértékben romlik a cégek hiteltörlesztési fegyelme: míg a 90 napon túli hátralékok teljes hitelállományra vetített aránya tavaly félévkor 12,9 százalék volt, az év végére elérte a 14,4 százalékot, idén júniusra pedig már a 17,6 százalékos szinten állt. Időben történő beavatkozás nélkül az eladósodott vállalatok jelentős része kilátástalan finanszírozási helyzetbe kerül, többségükre végül csődeljárás, felszámolás vár.
Eközben az Opten is közzétette harmadik negyedéves jelentését, amely szerint az idei első három negyedévben tetőzött a cégfelszámolási hullám: havi kétezer ilyen eljárás indult, 22 százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában.
Fotó: Shutterstock
„Főleg akkor jelent számottevő veszteséget egy társaság felszámolása, ha egyébként kedvező piaci pozícióval, eladható termék- és szolgáltatáskörrel rendelkezik, hiszen ezek az értékek (a nehezen számszerűsíthető elemekkel együtt, mint például kapcsolatok, márkanevek, menedzsment stb.) a felszámolás során többnyire visszavonhatatlanul elvesznek, és így gyakran csak az eredeti cégérték töredékét (sokszor alig 5-10 százalékát) sikerül a hitelezők és a tulajdonosok számára megmenteni” – magyarázta Huth Gabriella, a BDO pénzügyi tanácsadási üzletágának partnere.
| Variációk egy témára |
|
A hitelezők a felszámolás megindítása helyett más, megtérülésben jóval kedvezőbb megoldásokat is választhatnak. Lehetőségek a magasabbtól az alacsonyabb megtérülésig: – restrukturálás a működés reorganizációjával, csendes csőddel vagy csődeljárás keretében – hitelszerződés felmondása, biztosítékok érvényesítése – felszámolási eljárás megindítása – követelés értékesítése |
A választható megoldás függ a bank pozíciójától az adott ügyletben, azaz a biztosítéki rendszerének erősségétől és érvényesíthetőségétől, az ügyfél piaci pozíciójától, ügyfélkapcsolat minőségétől, a hitel összegétől. Függ továbbá a restrukturálás után fenntartható működés esélyétől, a várható veszteség mértékétől. És ne feledkezzünk meg az időtényezőről sem, hiszen a választást jelentősen befolyásolja, hogy mennyire „ég a ház”.
Amennyiben a bajba jutott cég rendelkezik piacokkal, reális üzleti terv alapján képes tartozásait, vagy legalább azok meghatározó részét kitermelni, és az érdekelt felek készek a megállapodásra (ami gyakran a biztosítéki rendszer további erősítését, és a követelések egy részének leírását is jelentheti), ekkor a restrukturálás lehet a legésszerűbb, hosszú távon minden érintett számára nyertes pozíciót jelentő megoldás.
Az átütemezés természetesen nem csupán a hitelkonstrukció átdolgozását jelenti: jogi-üzleti-gazdasági problémák komplex kezelését követeli meg, amely a társaság alapos átvilágításától új üzleti terv kidolgozásán keresztül a folyamatos kontrollingrendszer kialakításáig terjed. A komplex megközelítést az érintett szereplők széles köre is indokolja, hiszen nemcsak a tulajdonosok és a bankok, de az ügyfelek, az alkalmazottak, önkormányzatok és egyéb állami szereplők is közvetlen érintettjei a folyamatnak.
| Gócpontok |
|
A restrukturálás alapvető eleme a vállalat cash-flow pozíciójának javítása. A BDO tapasztalatai alapján a pénzügyi és üzleti átvilágítás során ezek a legtipikusabb cash-flow módosító tényezők: – marketingköltségek lefaragása: indokolatlan túlköltekezések – jogi és tanácsadói díjak átvizsgálása és racionalizálása: sok esetben ez az útja a tulajdonosi pénzek kivételének – színlelt munkaszerződések: bérek mellett jelentős kifizetések a munkavállalók számára igénybe vett szolgáltatásként – kapcsolt vállalatok felé történő kifizetések: ebben a körben sok esetben a hitelező szempontjából előnytelen szerződéseket kötnek – reális ár alatti teljesítés vagy eszközértékesítés: például vállalati autók, fő tevékenységekhez nem tartozó eszközök harmadik fél felé történő értékesítése – piaci szempontból nem reális áron megkötött szerződések a tulajdonosok érdekeltségi körébe tartozó cégekkel, magánszemélyekkel. – irreális menedzsmentkifizetések, bónuszok |
Mindezek a kifizetések egyes esetekben a cégvagyon tudatos kimentésének gyanúját is felvetik, ám a legtöbbször pusztán a tudatos költségmenedzsment hiányából fakadnak.
A komplex problémakezelés és a szereplők érdekeinek közelítése jelentős erőfeszítést igényel, ezért a folyamatba gyakran a külső tanácsadón kívül a hitelintézetek úgynevezett interim menedzsert is bevonnak, aki a konkrét intézkedések végrehajtásáért felelős. Az is fontos, hogy időben történjen a külső szakember beléptetése, ne csak akkor, amikor már tényleges fizetési nehézségek vannak – tette hozzá a BDO szakértője.
