2010-ben majdnem 5 és félszeresére, évi 964 500 forintra emelték a rehabilitációs hozzájárulás összegét. Azokat a munkáltatókat terheli fizetési kötelezettség, amelyek nem, vagy nem kellő számban foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű személyeket.
A fizetés alól abban az esetben mentesülhetnek a cégek, ha legalább 5 százalékban (húsz főnként legalább egy) megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak. Úgy tűnik, a borsos “büntetés” ellenére sem alakult át látványosan a foglalkoztatás.
Milliárdokat szed be az állam
A befizetések a NAV-hoz futnak be. Kimutatásuk szerint 2010-ben a cégek 3,6-szor annyi (összesen 54,2 milliárd) hozzájárulást fizettek (az 5,43 szeres tehernövekedés mellett) 2010-ben, mint 2009-ben. Az idén pedig csupán az első három negyedében még ennél is többet (közel 63,7 milliárdot).
A számokból arra lehet következtetni, hogy a munkáltatók egy része reagált a megnövekedett teherre, és valószínűleg vett fel megváltozott munkaképességű dolgozót. De még mindig nagyon sok munkahelyen nem teljesült az acél, hogy minden huszadik dolgozó megváltozott munkaképességű legyen.
A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivataltól szerettük volna megtudni, végül is hány fővel és milyen arányban nőtt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, de tőlük nem kaptunk választ.
Nehezen találnak egymásra
Az AmCham nemrégiben zajlott esélyegyenlőségi konferenciáján több munkáltató is elmondta, igyekeztek növelni a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. Volt ahol sikerült is elérni az 5 százalékos arányt (s így nem mellesleg mentességet kapni a hozzájárulás-fizetési kötelezettség alól). Arról is beszámoltak, nem egyszerű olyan jelentkezőt találni, aki alkalmas az általuk kigondolt feladat ellátására.
Azt is érzékeltették, minden szempontból felkészülést igényel a megváltozott munkaképességűek beillesztése a cégek életébe. Azt is hangsúlyozták, hogy számos pozitív változást hozott a céges közösségek életében az új munkatársal felvétele.
Az elhelyezkedést segítő alapítványok képviselői pedig arról számoltak be, hogy erősen megélénkült a cégek részéről az érdeklődés, olyannyira, hogy kapacitás-hiány miatt nem is tudnak minden vállalkozónak segíteni. Ők is elmondták, hogy a cégek nem minden esetben felkészültek a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatására, emiatt is lenne fontos, hogy az alapítványok bővíthessék a tevékenységüket. Őket kérdeztük most tapasztalataikról.
Nem mindig gondolkodnak előre
Értelmi sérült és autista emberek álláshoz jutását segíti a Salva Vita Alapítvány. Tapasztalatuk szerint a rehabilitációs hozzájárulás jelentős tavalyi megemelése óta sok cég vett fel megváltozott munkaképességű dolgozókat (leginkább hogy mentesüljön a befizetéstől), és számos problémával szembesültek.
Nem mindig gondolták át, mivel jár ez számukra. S a megváltozott munkaképességű emberek pedig nem biztos, hogy képesek voltak helyt állni – mondta el az alapítvány szakmai vezetője Jasper Éva az FN24-nek. Közülük sokan évtizedek óta nem dolgoztak, ezért nagyon nehéz őket visszavezetni a munka világába – tette hozzá.
Az alapítvány a (cégek és a leendő dolgozók) felkészítésen kívül az első napokban el is kíséri a felvetteket a munkahelyre, és később is követi az életüket. Megemlítette, hogy mostanában nehezen tudják elhelyezni az enyhén értelmi sérülteket, akik korábban nagyon jól beváltak. Ők ugyanis nem kapják meg a megváltozott munkaképességű státust.
Mérsékelt érdeklődés
A rehabilitációs hozzájárulás tavalyi megemelése miatt nagyobb érdeklődésre számított a cégek részéről a megváltozott munkaképességű dolgozók elhelyezésével is foglalkozó Motiváció Alapítvány, de nem így lett. Inkább a kisebb és közepes méretű vállalkozásoktól jött a korábbinál több megkeresés.
2011-ben 403 állásra jelentkező kereste meg az alapítványt és közel 600 álláshelyet ajánlottak fel a munkáltatók, s 82 embernek tudtak segíteni abban, hogy munkahelyet találjanak. Az igényeket többnyire ki tudják elégíteni, feltéve, ha a cégek nem nehéz, fokozott fizikai vagy pszichés megterheléssel járó munkát kínálnak.
Nem mindig találkoznak
Tapasztalatuk szerint nem mindig találkozik a cégek igénye és az, hogy az álláskeresők milyen jellegű munkák iránt érdeklődnek. Korábban sok takarítót és árufeltöltőt kerestek, de ezek túl nehéz munkák, ezért csak kevés munkavállalót tudtak ilyen munkakörökben elhelyezni. Pozitívumként említette meg az alapítvány munkaadói kapcsolattartója, Deésy Mónika, hogy mostanában egyre több cég kínál irodai munkát.
Ezt már könnyebben el tudják látni a megváltozott munkaképességű emberek, mint a fizikai munkákat. Ha viszont az irodai munkán belül call centeres állásra keres egy cég jelentkezőt, akkor azt nem ajánlják, mivel a fokozott pszichikai terhelés miatt ez a munkakör még egészségesek számára is igen nehéz – jegyezte meg.
Munkaadói oldalról még mindig elég nagy a tájékozatlanság, s az ebből fakadó bizalmatlanság a fogyatékos és megváltozott munkaképességű munkavállalók iránt – tette hozzá. Nem ismerik a célcsoport sajátosságait, nincsenek tisztában igényeikkel, képességeikkel. A munkavállalók pedig a számukra megfelelő munkahelyeket és az elhelyezkedésüket elősegítő képzéseket hiányolják – összegzett.
