Furcsa dísztárgy egy mumifikálódott denevér és egy kompótos üvegbe zárt, saját kezűleg preparált bárányembrió, ráadásul utóbbi spiritusz helyett jófajta hazai pálinkával konzerválva. A rendhagyó ereklyék a Budapesttől alig 30 kilométerre fekvő Gyűrűspusztán 9 éve gazdálkodó Svenja Cyrys kandallópárkányának ékességei.
A nálunk ragadt német állatorvos biogazdasága értékesítési hálózat kiépítésével állított mintát a magyar gazdáknak: vegyszermentes termékeit személyesen juttatja el állandó vevőihez. A 30 partner havi 25 ezer forintért heti egy kisebb, vagy 40 ezerért egy nagyobb „meglepetéskosarat” kap telerakva „tanyasi ízekkel”.
Nem zsákbamacska
A díjnak megfelelő értékben más-más, az évszaknak megfelelő szezontermékkel – zöldséggel, gyümölccsel, tojással, mézzel, sertés-, bárány-, baromfihússal, sonkával – megrakott kosár érkezik, és csak ekkor derül ki, mi a heti csemege. A pakkban recept is lapul, útmutatást adva, miként érdemes feldolgozni a nyersanyagokat. Egyedül a céges ügyfeleknek, éttermeknek nem zsákbamacska a küldemény, velük előre egyezteti a rendelést a gazdasszony.
Svenja Cyrys farmján, illetve egyik megrendelőjénél. A heti 30 csomag a teljes kapacitást leköti. Fotók: Lakos Gábor
Bár ma már szalad a gazdaság szekere, nem volt könnyű beindítani. Az első vevő, a szintén nálunk élő német Janine Odzuck biztosítási üzletkötőként járt 2008-ban Gyűrűspusztán. Rendszeres, biztos bevétel nélkül szemlátomást nehéz pénzügyi helyzetben volt a vállalkozás. Ezért javasolta a külföldön már bevált „falusi bio-kosár” modellt, és segített az első, 16 tagú ügyféllista összeállításában is.
Az ilyesmi Angliában például már természetesnek számít. Ott maguk a vásárlók is szövetkeznek arra, hogy kereskedők közbeiktatása nélkül, csoportosan vásároljanak organikus élelmiszert a termelőktől. Ez lehetőséget teremt számukra, hogy megfizethetőbb áron jussanak hozzá a drága, minőségi élelmiszerhez.
Társakra várva
A heti 30 csomag a családi gazdaság teljes kapacitását leköti, pedig a kiváló referenciának köszönhetően jóval többre akadna vevő. A nagyobb mennyiséghez partner biogazdaságokra lenne szükség, de Svenja Cyrys, fél tucat helyi gazdát leszámítva, nem tudott további együttműködőkre találni. Úgy tapasztalja, a magyar farmerek nem szeretnek üzleti titkaikat feltárva, ráadásul szigorú minőségi követelményeket vállalva, másokkal szövetkezni.
Igaz, ő maga sem mondta el a Figyelőnek, hogy hány millió forintot fektetett eddig a farmba, és mekkora az éves árbevétele. Csak annyit árult el, hogy cége, az eredetileg lovagoltatásra alapított Lovas Turizmus Szolgáltató Kft. várhatóan két-három év múlva lesz nyereséges. Az üzlet sikerét a bürokrácia is nehezíti. Bár megpróbálta, egyes, szerinte értelmetlen előírások miatt egyelőre nem vállalta a magyar bio minősítés megszerzéséhez szükséges akkreditációt.
Nem a papírt nézik
A többórás papírmunka és a tetemes eljárási díj ellenére még abban sem segített a megkeresett szervezet, hogy megfelelő, minősített vágóhidat találjon az állatok feldolgozására. Megrendelőit úgyis inkább az győzi meg, ha személyesen szemrevételezik a közeli erdőbe makkászni járó disznókat, a szabadon szaladgáló kecskéket és a hófehér tollú libákat.
„A vevőknek garantált minőség kell, nem stempli” – állítja Svenja Cyrys, s ezt megerősíti a budapesti Abszint étterem séfje is. „Nekem a vendég elégedettsége a pecsét” – mondja Szabó Viktor, aki egy éve vendégei ajánlására próbálta ki a gyűrűspusztai portékát.
„A hazai minősítési rendszer még nem tudta kivívni a vevők feltétlen bizalmát” – ért egyet Raskó György agrárközgazdász, nagyvállalkozó. Ezzel magyarázza, hogy a vásárlók szemében felértékelődnek a bevált, megbízható csatornák. Baráti köre őt is ostromolja, hogy minél többet hozzon nekik a falusi rokonainál megtermelt, ízes pulykából, csirkéből, tojásból, házi szalámiból. Várják az eltartható zellert, burgonyát, hagymát és fokhagymát is; a garantáltan finom, házias ízekből sosincs elég. „Jóval többet rendelnének annál, mint amennyit a megbízható és termelni hajlandó gazdák szállítani tudnak” – tapasztalja Raskó.
Több lábon
A mindössze 40 hektáros gyűrűspusztai gazdaság az egymásra épülő ágazatok vertikuma. Csak így számíthat a következő néhány éven belül nyereségre. Az újra felfedezett magyar fajtákra – egyebek között a tönkölybúzára, a mangalicára, a kopasz nyakú tyúkra – alapozott gazdálkodást vendéglátással kombinálta a vállalkozó. A húsáért nevelt baromfi, juh és sertés tartása mellett ígéretes profil a sportló- és a pedigrés kutyatenyésztés is.
„A jövő így is csak az összefogásé lehet” – állítja Svenja Cyrys, aki nem adta fel a tervét, hogy a közvetlen értékesítési modellre építve, néhány év alatt mégis létrehozza a bioszövetkezetet. Ez az egyetlen út ahhoz, hogy a hatékonyságot és persze a jövedelmezőséget javítva, már a kereskedelem számára is elfogadható, egységes minőségi árutömeget állítsanak elő. Bár az együttműködés nem könnyű a gazdákkal, itt-ott már mutatkoznak az eredményei.
Így kerül a meglepetés-kosarakba egyebek között a környéken termelt méz, kecskesajt, lekvár, citromfű-szirup is.
