Üzleti tippek

Az almafeldolgozók a bűnbakokat keresik

admin
admin

2008. 09. 09. 09:20

A magyar almafeldolgozók a kilenc eurócentes fix felvásárlási árat nehezményezik, és az osztrák hátterű legnagyobb piaci szereplőt, az Agranát támadják. Vádolják a versenyhivatalt is, mivel szerintük nem lett volna szabad hagyniuk ekkorára nőni a céget, és állami támogatást várnak. A piaci elemzők szerint alapvető változás kellene, hogy ne a szüretkor bukjanak ki az agrárindulatok.

A magyar feldolgozók pénteken tartott sajtótájékoztatójukon még azzal fenyegettek, hogy feljelentik a Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH) az Agrana-Juice Magyarország Kft.-t, mert szerintük visszaélt gazdasági erőfölényével, amikor megállapodott a kilenc eurós felvásárlási árról a földművelésügyi tárcával, valamint a Magyar Gazdakörök és Gazdaszervezetek (MAGOSZ) képviselőivel.

Ugyanis a 9 eurócentes kilónkénti ár szerintük elfogadhatatlan, mert így a jelenlegi világpiaci léalmasűrítmény-árak mellett alig marad hasznuk, – a feldolgozók egy része szerint önköltségen termelnének.

A MAGOSZ és Gráf József megállapodása Forrás: MTI

A MAGOSZ és Gráf József megállapodása Forrás: MTI

Az FN információi szerint azonban eddig még nem érkezett hivatalos megkeresés a GVH-hoz. A feldolgozók feltételezései egyébként közel sem biztos, hogy megállják a helyüket. Az Agrár Európa tanácsadó adatai alapján évente 550 ezer tonna alma terem Magyarországon, ebből 120 ezer tonna az étkezési gyümölcs, a maradék 430 ezren pedig az Agrana (150 ezer tonna), a Rauch Hungária Kft. (szintén osztrák illetőségű cég, a magyar piacon 60 ezer tonnát dolgoz fel évente) és néhány magyar szereplő osztozik. A 150 ezer tonna tehát az ipari alma 430 ezer tonnájának felénél is kevesebb.

Támadják az Agranát

Úgy tűnik azonban, hogy máris megtört az egység a feldolgozók érdekkörén belül. „Mi egészen másért kezdeményezzük a felülvizsgálatot: nem a 9 eurócenttel van bajunk. Azt nem szeretnénk, hogy az Agrana kitáncoljon ebből, és a termelők többsége a létbizonytalanság szélére kerüljön” – mondta el az FN-nek Filep László, a mátészalkai Első Szatmári Almafeldolgozó és Kereskedelmi Kft. (ESZAT, a legnagyobb magyar felvásárló)

Filep hozzátette, hogy a Stauer Obstot (magyarországi leányvállalata a Zalaobst volt), valamint a Winket 2004-ben felvásárló Agrana piaci erőfölénnyel rendelkezik, és a GVH rosszul számolt, amikor engedélyezte a négy évvel ezelőtti felvásárlást.

Az ESZAT többféle kompenzációt szeretne. Konkrét javaslataikat csütörtökön küldik el az agrártárcának, de az FN megtudta, hogy a termelőkkel közös kockázatú gyártást, illetve a sűrítmény állami készletezését szeretnék elérni. Utóbbi intézkedésnél egyébként kétmilliárdos tételt előlegezne meg az állam (kétéves garancia párosulna hozzá) intervenciós formában; vagyis az állam fizetne és raktározna, amíg nem nőne a léalmasűrítmény világpiaci ára.

Nem tudnak lábbal szavazni a termelők

A már leszerződött tételeknél a gazdáknak 6 eurócentet fizetnek. November elseje, vagyis a szezon vége után ígérik a három eurós kilónkénti különbség rendezését, – persze csak akkor, ha az agrártárcától kapnak valamilyen segítséget, illetve ha nem változik a kialkudott ár. A cégnél egyébként nem tartanak attól, hogy a kedvezőbb feltételek miatt a gazdák átpártolnának az Agranához. „Az osztrák cégnek zárt szerződési rendszere van. Kizárt, hogy néhány hét vagy hónap alatt újabb beszállítók jelenjenek meg” – vélekedett Filep.

Megkezdődött a felvásárlás Szabolcsban Forrás: MTI

Megkezdődött a felvásárlás Szabolcsban Forrás: MTI

Ragadós a példa. A 9 eurócenttel szembeni tiltakozás után a második legnagyobb piaci szereplő, a Rauch Hungária Kft. is bejelentette, hogy 7 eurócentnél nem ad többet az almáért. Kardos Gábor cégvezető szerint a 7 centes ár a legalacsonyabb, amit még elbírnak, és ők is csak akkor tudnak majd többet fizetni, ha a sűrítmény jelenlegi 800–850 eurós tonnánkénti ára érdemben változik.

Ködös adatok és szervezetlenség

„Éppen az a baj, hogy nem tudjuk az egyes szereplők pontos önköltségeit, s további piaci információk is segítenék a tisztánlátást egy olyan szektorban, ahol a feketegazdaság akár a teljes gyümölcspiac 40 százalékát is elérheti. A földművelésügyi tárcának nyilvánosságra kellene hoznia adatait még hónapokkal, vagy legalább negyedévekkel a szezon előtt” – panaszkodott az FN-nek Tóth Péter, az Agrár Európa ügyvezetője.

A szakértő szerint a gyümölcságazat gondjait a szervezetlenség hiányában kell keresni, miközben egyre erősebb és szervezettebb a kereskedelmi lobbi (a GfK piackutató adatai alapján a hiper- és szupermarketek már a piac 58 százalékát birtokolják, de nincsenek jobb helyzetben az ipari gyümölcsösök sem, mivel a többnyire tőlük vásárló nagykereskedők is kevesen vannak).

Alig néhány termelői értékesítési szervezetet lehet találni, az almánál mindössze 8–10 ilyen működik (a legnagyobbak a Mórakert és a szentesi Délkert). Hiányoznak a nagyobb tároló- és hűtőkapacitások, ezért a termelők szinte teljesen kiszolgáltatottak a feldolgozóknak és a nagykereseknek.

Az almatermesztést egyébként számtalan más probléma is sújtja, például az ültetvények többsége elavult, az ország nagy részében mindössze 10–15 tonnás a hektáronkénti termésátlag, amikor ez nyugati osztrák sógorunknál például 50 tonna körül alakul, és a logisztika is gyakran akadozik az agrárpiaci szakértők szerint.

Nincs összefogás

„A másik baj, hogy sokszor a gazdák sem tartják be a szabályokat, vagyis néhány forintos különbségnél a szervezetek kihagyásával eladják a gyümölcsöt. Ilyen morállal nem lehet hosszú távon összefogni” – utalt a háttérre Tóth, majd hozzátette, hogy nem akkor kellene tüzet oltani, amikor már ég a ház, hanem jóval korábban kellene megállapodniuk a feleknek, ráadásul a minisztérium közvetítésével, és nem az állami kasza rovására.

A magyar agráriumban találunk jó példákat is. A repce- és a napraforgó-termesztők például jól szervezettek és hosszú távú szerződésekkel biztosították be magukat a felvásárlókkal szemben. Folyamatosak a szállítások, és így kiegyensúlyozottabb mindegyik fél piaci helyzete.

A repce ára például a 2008-as 122 ezer forintos tonnánkénti árról 86 ezerre csökkent, mégsem alakult ki piaci konfliktus (annak ellenére nem, hogy Lengyelországban és Németországban is rengeteg és jó minőségű a termés), a Bunge ugyanis jó gazda, hosszú távú szerződéseivel kompenzálja a gazdákat. (Az amerikai olajos gabonát feldolgozó cég gyakorlatilag monopóliumként működik a magyar és az európai piacon.) A termelői szervezeteik (az IKR és a KITE) már most tárgyalnak a 2009-es árakról, valamint a hatékonyabb és olcsóbb logisztikai megoldásokról.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.