A vállalkozások optimális pénzügyi helyzetének nagyon leegyszerűsített képlete szerint: év közben annál jobb, minél több a bevétel. Ám év végén, amikor az éves eredmény körvonalazódni látszik – amiből a befizetendő adó nagysága is következik –, már nem ennyire jó a sok pénz… Ekkor jönnek elő azok a praktikák, amelyekkel a cégvezetők megpróbálják „érdemeiket kisebbíteni”, a pénzügyi mutatóikat előnytelenebb színben feltüntetni.
Inkább vásároljunk, mint adózzunk?
„Eleinte volt rá példa, hogy éves áfabevallóként decemberben minden marhaságot megvásároltam, amit a könyvelőm szerint csak el lehetett számolni a vállalkozásomra. Úgy voltam vele, hogy inkább mi költsük el a pénzt akár hasznavehetetlen vagy teljesen szükségtelen dolgokra, mint az államnak adjuk adó formájában. Ám ezeknek a dolgoknak a tárháza is véges. Nem cserélhetem le évente az iroda burkolatát, a bútorokat, irodaszereket csak azért, hogy kevesebb adót, áfát fizessek be – említette egy Veszprém megyei vállalkozó.
„Főleg éves áfabevalló, kis árbevételű egyéni vállalkozók élik meg sokan nagyon kellemetlen élményként az áfakiszámítás, majd -befizetés időszakát. A kisvállalkozók is tisztában vannak azzal, hogy az áruforgalmi adó egy fogyasztáshoz kötött adófajta, amit ők vevőiktől az állam számára szednek be, majd utalnak tovább. Ennek ellenére ez a pénz a negyedéves bevallóknál három hónapig, az éves bevallóknál tizenkét hónapig a vállalkozás számláján tartózkodik, (vagy már elköltötte a számla tulajdonosa), következő év elején ezért nehéz tőle megválni – mondta lapunknak Kollár Gáborné, aki egy vidéki kisvárosban könyvel kisvállalkozásoknak.
Ezért sokan, sokféle módon próbálják csökkenteni az eredményeiket. Legegyszerűbb erre a fiktív számla beszerzése, de ennek a rizikója is nagy. Vannak ennél jóval biztonságosabb módszerek is, persze ezek adócsökkentő hatékonysága is jóval szerényebb. Ezek az eredményt csökkentő praktikák azonban csak részben hatásosak, vagy időlegesen hatásosak.
Az autóvásárlás nem túl jó üzlet
„Az autók árából csak évi 20 százalék írható le amortizációként, azaz ha az év utolsó napjaiban vesz valaki gépjárművet, akkor arra az adóévre szinte semmit nem tud leírni – mondta Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke.
A szakember szerint a többség inkább azért év végére időzíti az autóvásárlásokat, és a nagyobb értékű tárgyak beszerzését, mert ekkorra körvonalazódik, hogy az adott évben milyen eredményt ért el a cég, pénzügyi helyzetének köszönhetően mit engedhet meg magának.
Bespájzolók időszaka
Kismértékben azért mégis van lehetőség tisztességes vagy adómorál szempontjából megkérdőjelezhető módszerekkel taktikázni.
Egy általunk megkérdezett kertészeti vállalkozó szerint az anyagbeszerzések egy részét nem feltétlenül akkorra kell időzíteni, amikor arra a termék előállításához szükség van. Bár a szabadtéri termesztési időszak kora tavasztól késő őszig tart, decemberben sem áll meg az élet. Ekkor beszerezhetők a cserepek, földkeverékek, műtrágyák, azaz minden, ami eláll. Ennek két előnye is van: egyrészt télen alig van munka, így több ideje jut a kertésznek megtalálni a legjobb ár-érték arányú termékeket. Másrészt ezek a vásárlások az éves eredményt csökkentik. Kevesebb adót kell fizetni, nem sokkal, csak annyival, amennyi anyag készleten van a tavaszi kezdésre várva.
Ezek az apró praktikák azonban csak rövid távon csökkentik a befizetendő adó mértékét. Ha többévnyi termesztést veszünk figyelembe, akkor az anyagköltségekre fordított, pillanatnyilag év végi eredményt csökkentő vásárlások hosszú távon nem eredményezik a befizetendő adó összegének csökkenését, mert se többet, se kevesebbet nem költünk anyagra, csak esetleg hónapokat nyerünk az adófizetésre a beszerzések átütemezésével. Ez csak átütemezés, és sokszor, aki időt nyer…
Illegális, de népszerű
Másik módszer: A nagyobb termesztők megveszik a szükséges műtrágyákat, földkeverékeket, cserepeket számlára, így ezek költségként elszámolhatók, és nagykereskedelmi áron, olcsóbban jutottak hozzá. Ám mindenhol találhatók őstermelők, hobbikertészek, akik termékeiket piacokon értékesítik, és nincs szükségük számlával igazolt költségekre.
A nagyobb termesztők a kisebbeknek eladhatják a termesztéshez szükséges alapanyagok egy részét, természetesen számla nélkül. Így a nagy jól jár: van költségszámlája, több is, mint amennyit ténylegesen kifizetett, sőt a továbbadott tételeken némi haszna és visszaigényelhető áfája is van. A kicsi szintén jól jár: számlára amúgy sincs szüksége, és a kiskereskedelmi árnál olcsóbban jutott az alapanyagokhoz. E módszer persze nem csak kertészeti termesztésben alkalmazható nyereségcsökkentésre…
—-Szeressük a főnököt!—-
Meggazdagodni nem lehet, de csurran-cseppen belőle, és viszonylag alacsony kockázatú az a módszer, melyet egy szemfüles fővárosi vállalkozó osztott meg velünk. Vegyünk egy céget, amelynek ugyebár adózási szempontból minél több költségre van szüksége, lehetőleg úgy, hogy ez csak papíron legyen, de pénzébe ne kerüljön. Kell még pár lojális munkatárs, akik egyrészt szeretnék hosszú távon megtartani az állásukat, emiatt a főnök kegyeit keresik, főleg, ha ők sem járnak rosszul.
Lássunk egy példát: alkalmazottunk, mivel alkalmazott, nem tud költségeket elszámolni, így a vásárlásairól kapott számlákkal sem tud semmit kezdeni. Ám ha a családja vásárol egy szekrénysort, mondjuk bruttó 360 000 forintért (amiből 60 000 az áfa), és arról a számlát nem saját, hanem szeretett munkaadó cége nevére íratja a lojális munkavállaló, mindenki jól jár. A dolgozónak lesz egy szekrénysora a saját pénzén számla nélkül, a cégnek is lesz egy szekrénysora, de csak a számlán. A könyvelésbe így bekerül a bútor: azaz nettó 300 000 forint költség keletkezik (úgy, hogy a cég erre egy fillért nem fizetett ki). A 60 000 forintnyi visszaigényelhető áfán pedig testvériesen megosztozik főnök és a beosztott. Az alkalmazott mondjuk, visszakap a főnökétől harmincezret, aminek örül, hiszen ha saját nevére kérte volna a számlát, akkor az áfa már vélhetően az államkasszában lenne.
A cég meg „nyert” háromszázezer költséget papíron, és maradt még harmincezer visszaigényelhető áfája úgy, hogy ez egy fillérjébe sem került. Következő hónapban pedig a másik alkalmazott családjából vásárol valaki bő százezerért egy fényképezőgépet hasonló módszerrel. Előbb-utóbb valakinek egy hűtőszekrény is kell otthonra. Ja, és közeledik a karácsony, a titkárnő egy laptopot vesz majd a fiának, némi céges „adókedvezménnyel”…
Tisztaság, tisztaság…
Az előbbi módszernél kicsi a lebukás esélye, hiszen nem valószínű, hogy az adóhatóság leellenőrizné, hogy a költségként elszámolt bútor, számítógép vagy fényképezőgép kinek a használatában van. (Egy ellenőrzésnél azért kellemetlen kérdéseket tehetnek föl – a szerk.) De ha szolgáltatást veszünk igénybe, az még inkább ellenőrizhetetlen. Egy raktározással foglalkozó cégnél történt meg, hogy azokban az években, amikor nagyon jól megy a szekér, év végén nagytakarítást rendel meg a cégvezetés egy erre szakosodott vállalkozástól. A raktárak, irodák teljes körű kitisztítása, ahol kell, fertőtlenítése, mondjuk, 3 millióba kerül. Az pedig ellenőr legyen a talpán, aki megállapítja, hogy volt-e takarítás, és ha igen, az mennyit ért, és mennyire volt szükséges.
Szóval megjelenik a takarító szakvállalkozó, persze porszívó nélkül, csak egy számlatömbbel. Papíron megköttetik a szerződés, megtörténik a számlázás. Így raktárzsonglőrünk papíron 3 millióval megrövidül, esetleg ezzel eltűnt az éves eredménye.
Takarítónknak azonban 3 millió pluszbevétele keletkezik szintén csak papíron. Az áfát természetesen átadja a raktárcég, amit a takarító be is fizet (hacsak nem teljesen fiktív, valahonnan szerzett számlatömbből kerül ki a számla), az pedig már megegyezés kérdése, hogy mennyit ér mindez meg raktárosunknak zsebből zsebbe.
A módszerek itt még nem érnek véget
Az eredményt csökkentő módszereknek szüntelenül zajlik az evolúciós folyamata. Aki komolyabban „játszik”, alapíthat off-shore cégeket, befizethet alapítványoknak, csak azt kell megoldania, hogy az alapítvány valami olyan célt támogasson ezzel az összeggel, amely megegyezik az adakozó üzleti elképzeléseivel.
A macska-egér játéknak soha nem lesz vége, hiszen a részt vevő felek érdekei ellentétesek. A helyzeten tán csak az javíthatna, ha az adózók átlátnák a költségvetést, ismernék a céljait, s helyeselnék is azokat.
Sokféleképpen segíthet nekünk Karsai Dániel utolsó ügye
A haldokló alkotmányjogásznak az eutanázia lehetőségéért vívott küzdelme számára egy feladatot adott, nyilvánossá tett történetének pedig így vagy úgy, de befejezést ad majd. Vele találkozó szerzőinkkel beszélgettünk.
