Üzleti tippek

Ott voltunk – Alkalmaz(kod)ó vállalkozások

admin
admin

2005. 12. 14. 00:00

A munkavállalói, megbízási és az alvállalkozói jogviszonyok közötti különbségek kaptak kiemelt hangsúlyt a Magyar Lapkiadók Egyesületének december 1-jei konferencián.

A színlelt szerződéseket ideiglenesen legalizáló moratórium jövő év közepén végérvényesen lejár, ezért a média szereplőit már most élénken foglalkoztatják a munkajogi és adótechnikai kérdések. Felvegyék-e munkavállalóként az eddigi „számlás” alkalmazottakat, vagy a közöttük lévő szerződéses viszonyt valódi megbízási vagy vállalkozói jogviszonnyá alakítsák át – némi leegyszerűsítéssel ezeket az utakat választhatja egy-egy cég HR-osztálya, amennyiben el akarja kerülni a moratórium lejárta után nyilvánvalóan megszaporodó és megszigorodó ellenőrzésekből származó veszteségeket. Miközben a szervezeti érdek legtöbbször a „bruttósítás” vagyis az alkalmazott állományba vétele mellett szól, addig a gazdasági érvek az ellenkező irányt diktálják.

„A munkaügyi- és az adóellenőrzések különböző módszerekkel, egymástól függetlenül zajlanak, ezért fontos, hogy az adózási kérdéseken túl a vállalatok munkajogi viszonyai is átláthatóak és jogkövetőek legyenek” – figyelmeztetett rögtön az előadása legelején Papp István az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) elnöke. „Korábban többször bírálták a felügyelőségünket, hogy túlságosan papír alapú munkát végzünk, ma azonban már azt igyekszünk vizsgálni, hogy a hétköznapi munka során megvalósuló jogviszony megegyezik-e a vállalat és a munkavállaló közötti szerződésben körülírt viszonnyal.” Ennek megállapítása pedig sokszor igen bonyolult, és nem kevésbé körültekintő eljárást igényel.

„Ellenőreink azt vizsgálják, hogy az iratokban lefektetett körülmények egyeznek-e a hétköznapi gyakorlattal, ezért értelemszerűen nem állhatunk meg a szerződések értékelésénél. A helyszínen felvett tanúvallomások meghatározó szerepet játszanak az ellenőrök döntésében” – fogalmazott a konferencia résztvevőinek Papp István.

Különbségek, típushibák

EKHO


„Az EKHO az első adónem, ami független a jogállástól, vagyis foglalkoztatási viszonytól függetlenül alkalmazottak és vállalkozók is választhatják” – emelte ki köszöntőjében Csizmár Gábor munkaügyi miniszter az új adónemről szólva. „Az EKHO-t méltányos visszavonulási útvonalnak szánjuk, ami segíthet a ma még mindennapos színlelt szerződések illetve a kényszervállalkozás fogalmának felszámolásában” – tette hozzá később Szatmári László a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője.
Az EKHO olyan új közteherviselési mód, amely a médiában dolgozók és a művészeti tevékenységet végzők számára biztosítja, hogy a megbízási- vállalkozási- vagy munkajogviszonyból származó jövedelmüket a munkaadó és a dolgozó számára egyaránt kedvező adókulccsal tegyék végleg legálissá. Ez az adókulcs a parlament által elfogadott törvény szerint 20%-ot ró a munkaadóra, míg 15%-ot, illetve nyugdíjasok esetében 11%-ot – a munkavállalóra vagy vállalkozóra. A kifizető ezzel kiváltja a munkavállaló után fizetendő tb-járulékot, míg az alkalmazott – vagy vállalkozó – az szja és az egyéni nyugdíjjárulék-fizetésének tesz eleget az EKHO-val.

A körültekintés a munkáltató szempontjából azért is létfontosságú, mert a színlelt szerződés megléte – vagyis az az eset, amikor a hatóság a felek közötti szerződést felülbírálva kimondja, hogy a köztük lévő jogviszony nem vállalkozói, hanem munkajogi –, a moratórium lejárta után a feketemunkával vagy a külföldiek jogtalan foglalkoztatásával lesz egyenértékű jogsértés.

„Ha a vállalkozási szerződés tartalmazza a munkaidő vagy a munkakör szavakat, akkor már nem kétséges, hogy az ellenőreinknek van keresnivalója” – fogalmazott Papp István.
„Alapvető szempont a munka irányítása, illetve rendszeres, gyakorlatilag korlátlan ellenőrzése” – mondta az OMMF elnöke. Amennyiben a munkaadó korlátlan utasítási és ellenőrzési jogkörrel rendelkezik a „vállalkozója” fölött, ott nagy a valószínűsége, hogy a szerződésben lefektetettekkel ellentétben nem vállalkozói, hanem munkajogviszony van a felek között. A megbízási és vállalkozási szerződés ugyanis konkrét feladatot és konkrét határidőt tartalmaz – ami persze távolról sem zárja ki, hogy ismétlődő feladatról és folyamatos határidőről legyen szó –, amelyen belül a vállalkozó önmaga rendelkezik a munkaerejével. Elsőrangú szempont lehet, ha a valóságban ez másképp működik.
Ugyanilyen nagyságrendű hiba, amennyiben a munkáltató a vállalkozójának az idejével, illetve még rosszabb esetben a „munkaidejével” rendelkezik. „Lényeges szempont, hogy a vállalkozó – természetesen a szerződésben rögzített határidő figyelembevételével – maga osztja be a munkaidejét, míg az alkalmazott rendelkezésre állási kötelezettséggel bír a munkaadója felé” – emelte ki Papp István. Eszerint tehát, ha a munkavállalónak a munkaadó rendelkezik a munkaidejével, esetleg szabadidejében is beosztható munkavégzésre, illetve a „munkaidején belül” egyéb, az eredeti dolgától különböző feladatok elvégzésével is megbízzák, ott a hatóság jó eséllyel nem fogadja majd el, hogy a felek között vállalkozói jogviszony van érvényben.

„Gyakori hiba, hogy a munkavállaló, aki alvállalkozóként képvisel egy céget, a napi gyakorlat során betagozódik annak hierarchiájába, vagyis főnökei, beosztottjai lesznek a vállalaton belül” – hívta fel a figyelmet előadásában Dr. Handó Tünde, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke.

„Másodlagos jegyek”

Egy munkaügyi ellenőrzés során a fentieken kívül az ellenőrök számos egyéb jellegzetességet vizsgálnak, amelyek ugyan a fentieknél kisebb jelentőségűek, ha azonban nagy számban és következetesen a munkaviszony irányába mutatnak, önmagukban is elegendőek lehetnek a kedvezőtlen döntéshez.
Ilyen jegyek a vállalkozói szerződésben meghatározott konkrét feladattal szemben álló „munkaköri leírás”, ami tipikusan a munkaviszony sajátja. „A legtöbb vállalkozási szerződésből a konkrét ellátandó feladat és a kitűzött határidő egyaránt hiányzik” – figyelmeztetett Papp István. Ebből pedig szinte magától értetődő, hogy a vállalkozó egy munkakörhöz hasonlóan „átirányítható”, vagyis ha éppen úgy alakul, akkor köteles más feladatokat is ellátni.

Hasonlóképpen gyakori tévút a személyes munkavégzésre irányuló kritérium. Egy vállalkozó saját döntése alapján alvállalkozóval végeztetheti a rábízott munkát, míg az alkalmazottnál a munkaadó kiköti, hogy a munka kizárólag személyesen végezhető.
A munkaviszony meglétére utal az is, ha a munkavégzés helyét és idejét a megbízó határozza meg, ezekkel ugyanis a vállalkozó – bizonyos objektív kritériumoktól eltekintve – maga rendelkezik. Ha a vállalkozói szerződés rendelkezik fizetett szabadságról, esetleg napi pihenőidőről, úgy a felek aligha bízhatnak a munkaügyi ellenőrök pozitív döntésében.

Tudta-e…?


A munkaügyi felügyelő csak a hatályos jogviszonyokat jogosult vizsgálni, így tehát, ha valakit fél órával az érkezése előtt elbocsátott a cég, annak az iratai már nem képezik az ellenőrzése tárgyát. Igaz, az ellenőrök általában nem szokták előre bejelenteni az érkezésüket. Ezzel szemben az adóellenőrök általában egy kiemelt időszakot – jellemzően múltbéli időszakot – vizsgálnak.


Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a havonta fizetett munkabért, ami egyértelműen az alkalmazotti viszony sarokpontja. „Nem szabad összekevernünk a munkabért az ismétlődő feladatok esetén meglévő, eseti, de rendszeres megbízások vállalkozói díjával” – mondta Papp István. A különbség ugyanis alapvető: a megbízási díj csak a konkrét feladathoz kapcsolódóan jár, míg a munkabérre akkor is igényt tarthat az alkalmazott, ha abban a hónapban éppen nem volt munkája.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.