Üzleti tippek

Az Európai Parlament története

Az Európai Parlament (EP) immáron az Európai Közösség 25 országban lakó 450 millió állampolgár népképviseleti szerve. A most leköszönő parlamentben 626 képviselő, míg a júniusban megválasztandó gyűlésben már 732 képviselő hivatott az EU többi intézményével szemben az európai polgárok érdekeit képviselni. Az egyes tagállamok számára juttatott mandátumok a népesség számától függenek, de a rendszer kedvezményezi a kis országokat.

Az EU történetében az intézmények között az Európai Parlament futotta be a leglátványosabb karriert. Amíg a Schuman nevéhez kötődő kezdeti tervben semmilyen formában nem is szerepelt, addig napjainkban már az európai törvények 80 százaléka meg sem születhet az Európai Parlament egyetértése nélkül.

Kezdeti csírája fellelhető már az EU első közösségénél, az Európai Szén- és Acél Közösségben (ESZAK). Az ESZAK Közgyűlése az eredeti elképzelések szerint a tagállamokból delegált képviselők olyan csoportjára korlátozódott, akik a szén- és acélipar szakértőinek számítottak, nem pedig politikusnak. A Közgyűlés éppen ezért csak a szakterületéhez tartozó témákban kapott – ott is csak korlátozott – véleményezési jogköröket.

A kezdeti időszakban nem is volt szükség ennél nagyobb hatalommal bíró népképviseleti szerv létrehozására, hiszen a Tanácsban a tagállamok kormányaiból jött miniszterek szinte minden döntést egyenként megvétózhattak, és tevékenységükkel eközben a saját nemzeti parlamentjeiknek feleltek.

Az Európai Parlament jelentősége akkor kezdett fokozatosan bővülni, amikor a döntéshozatalban egyre hangsúlyosabb problémává vált az úgynevezett „demokratikus deficit”. A miniszterek és a kormányfők mozgástere – mivel egyre több kérdésben tértek át a vétójogot megkerülő minősített többségi szavazásra – folyamatosan szűkült arra vonatkozóan, hogy az országuknak nem tetsző döntéseket végleg megakadályozzák. A parlamenti jogosítványok erősödése nemhiába a többségi szavazást tömegessé tevő Egységes Okmány (1987) életbe lépése nyomán, majd az integrációs folyamatot tovább mélyítő Maastrichti (1992) és Amszterdami (1998) Szerződések megalkotásával kapott igazi lendületet.

A Parlament súlyán sokat lendített, amikor 1979-ben elhatározták, hogy tagjait az állampolgárok közvetlenül választják. Ezáltal az Európai parlament mind a mai napig a világ egyetlen olyan nemzetközi intézménye, amelyet általános választójog alapján közvetlenül a polgárok választanak meg.

Források: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról – Magyar Országgyűlés, 2002, Ötödik kiadás; Buxinfo.hu

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik