A 2008-as gazdasági válság idején kb. 318 milliárd forintot költött az állam arra, hogy a betegek a gyógyszertárban olcsóbban juthassanak gyógyszerhez. Ehhez „hozzáadódott” 110 milliárd forint lakossági hozzájárulás. A második Orbán-kormány 2010 után azzal szembesült, hogy a kiadások két év alatt 38 milliárd forinttal nőttek. Ezért a Széll Kálmán-tervben már megtakarítást rendeltek el, és a 2011. évi 357 milliárd forint tényleges költés összegéhez képest 2012-ben 83 milliárd, 2013-ban és 2014-ben 120-120 milliárd forint megtakarítást terveztek.
A gyógyszerpiacon a lakosság 2010-ben 406 milliárd forint értékben vásárolt, és ennek 27 százaléka volt az állami támogatású gyógyszer. Az OECD adatai alapján 2010-ben a gyógyszerkiadások az egészségügyi költések egyharmadát (33%) jelentették Magyarországon. A Visegrádi-tagországok átlaga – Magyarországot nem számolva – ezzel szemben 24,6% volt.
Az egészségügyet vizsgálva az OECD adatai alapján az is látszik, hogy hazánkban 2010-ben az egészségügyi kiadások 67 százalékát fedezte az állam, míg a V3-aknál (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) 75,6% volt ez az arány. Az adatok szerint tehát
Az elmúlt években minimális változások sem történtek az állami támogatás mértékét tekintve. Bár jelentős forráskivonást hirdetett meg a kormány, de valójában nem csökkentette a gyógyszerkassza kiadási oldalát a Széll Kálmán-tervben meghirdetett mértékben. Olyannyira nem, hogy 2017-ben már 340 milliárd forintba került a járóbetegek gyógyszertámogatása. Ez az összeg 2008-hoz képet 22 milliárd forinttal magasabb, míg a 2011-es referencia évhez képest igazából minimálisan, 5 százalékkal alacsonyabb csak.
A 2017 évi egészségügyi kiadások összességét vizsgálva pedig az látszik, hogy 2010-hez viszonyítva kissé csökkent az állami kiadások aránya (66,8%-ra), míg ezzel szemben a V3 országok 77,1 százalékra növelték ezt. Látszik tehát, hogy a közvetlen versenytársaink esetében a gazdasági bővülés lehetővé tette, hogy növekedjen az egészségügyben az állam szerepvállalása. Feltehetően ennek hatására jelentősen csökkent a gyógyszerre fordított kiadások aránya ezen országokban a teljes egészségügyi kiadásokon belül (21,4%-ra csökkent).
Mi történt?
Amennyiben csak a gyógyszerfinanszírozás pénzügyi részét nézzük, akkor az látszik, hogy az állam a második Orbán-kormány hivatalba lépéséhez képest (2010. év) tavaly 3 százalékkal kevesebbet költött a betegek térítési díjának csökkentésére. Ez idő alatt 23 százalékos infláció volt a KSH jelentések alapján a gyógyszereknél. Az adatok szerint tehát általában nőttek a gyógyszerek, gyógyászati cikkek árai, és eközben erre a célra az állam még kevesebbet is fordított. Ez két következménnyel járt:
- Növekedtek a lakossági térítési díjak azon gyógyszereknél, amelyek támogatást kaptak. Ez 7 százalékos emelkedést jelentett, azaz 2017-ben 8 milliárd forinttal többet költöttek a rászorultak támogatott gyógyszerre, mint 2011-ben.
- Megnőtt a nem támogatott gyógyszerekre elköltött összeg is. Ez 27 százalékos növekedéssel járt a vizsgált időszakban. Ez már 30 milliárd forintos terhet jelentett a lakosságnak, és a Policy Agenda becslései alapján ez jelentősen tovább növekszik ebben az évben.
A támogatott gyógyszerpiac sok szempontból nem szabályos piacnak számít. A támogatott gyógyszerek köre és mértéke nem a kereslet-kínálat szabályait követi, és nem is feltétlenül hatékonysági szempontokat. Ezért lehetséges az, hogy a „torz piaci működésnek” van egy olyan hozadéka, hogy a betegek elfordulnak a „támogatott” készítményektől, és inkább jobban kinyitják a pénztárcájukat, és drágábban vásárolnak.
Ez utóbbi folyamat társadalmi szempontból pedig azzal jár, hogy Ez egyértelműen a tehetős beteg-szegény beteg szétválasztást erősíti, állapítják meg.
Kiemelt kép: MTI Fotó: Beliczay László
