A második Orbán-kormány érdemi politikai fordulatot hozó akciója a rezsicsökkentés volt. A kormánypárt érzékelhetően most is keres egy ilyen „csodafegyvert”. Mindeközben létrehozta a nemzeti közműszolgáltatót, amivel minden felelősséget saját magára vállal. A Policy Agenda legfrissebb elemzésében megvizsgálta, hogy ez vajon mennyire bátor és átgondolt lépés.
Mibe kerül a számla?
Az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. 2015. áprilistól megkezdte működését, és már most látszik, hogy rövid időn belül lényegében egyedüli szereplők lesznek a lakossági gázpiacon. Ezzel kb. 3,3 millió háztartás lesz ügyfele az államnak. Eddig ez a folyamat mintegy 116 milliárd forintjába került az adófizetőknek:
– mivel 83 milliárd forintot kellett fizetni a német kisebbségi tulajdonosnak és a fővárosnak a Fővárosi Gázművek tulajdonjogáért, ezen kívül
– 33 milliárd forintba kerül a közműszolgáltató és a hozzá szorosan kapcsolódó Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó Társaság létrehozása, és fejlesztési beruházásai.
Összehasonlítva a rezsicsökkentéssel:a háztartásoknak 2013-tól 2015. februárig 173 milliárd forinttal kellett kevesebbet fizetniük, mintha maradt volna a rezsicsökkentés előtti ár. Ha ebből leszámítjuk az áfa összegét, amely nem a szolgáltatók költségvetéséből hiányzik, hanem az államháztartás adóbevételeiből, akkor a lakosság 26 hónap alatt nettó 136 milliárd forinttal járt jobban.
Így áll most az egyenleg
A rezsicsökkentés összege eddig egy háztartásra összesen 52 ezer forint megtakarítást jelentett. A nemzeti közműszolgáltató költsége egy háztartásra vetítve (ebbe minden magyar háztartás beleszámít, nem csak a gázt használók) 31 ezer forint. Ha szigorúan számoljuk, akkor a rezsicsökkentés miatt elmaradt áfabevételeket a költségvetésnek máshonnan kellett finanszíroznia, és végső soron ezt megint csak a háztartások fizették meg. Ennek összege egy-egy háztartásra számítva 9900 forint.
Ha megvonjuk az egyenlegét ennek a 2013-tól kezdődő folyamatnak, akkor az látszik, hogy egy gázt használó átlagos háztartás a rezsicsökkentéssel és a kieső adóbevétel kompenzálásával 12 ezer forintot nyert összesen. Egy olyan háztartás pedig, amelyik nem használt gázt kénytelen volt „kifizetni” a közműszolgáltató költségét, és így más ágon kompenzálta a kieső adóbevételt. Ez ezeknek a háztartásoknak 40.900 forintjába került, ez pótolta a költségvetési hiányt.
A rezsicsökkentés igazi vesztesei tehát azok a családok, amelyeknek úgy kellett többet adniuk a közösbe, hogy nem részesültek a rezsicsökkentés előnyéből.
Politikailag mit vállalt a Fidesz?
A piacgazdaság működésével alapvetően ellentétes, de elsőre nyilvánvalóan jól hangzó szlogen, hogy „mindent állami kézbe”. Ezzel párhuzamosan jól jött a kormány számára, hogy a rezsidíjak mesterséges leszorítása miatt hangosan tiltakoztak a szolgáltatók, hiszen ez csak növelte a siker politikai értékét. Ugyanis könnyű volt azt mondani, hogy jó helyen tapogat a kormány a rezsidíjakban, hiszen mekkora ellenkezést, tiltakozást váltott ki az érintettek részéről, még akkor is, ha az ok-okozati összefüggés csak politikai értelemben létezik.
Az állam kebelén
2015-től várhatóan az összes gázfogyasztó háztartás a magyar állam ügyfele lesz. Ezzel viszont megérkeztünk a folyamat legproblematikusabb részéhez. A gáz ára a mindenkori magyarországi politikai vezetés számára érzékeny területet jelentett/jelent. Ennek egyszer már komoly árát fizette meg a társadalom, mivel a „jó kormányzás” mércéjévé tett alacsony gázár 2006-ban már 170 milliárd forintjába került az adófizetőknek.
A jelenlegi kormány ezt a rendszert építi vissza, és ebből a csapdából nehezen tud szabadulni. Azzal ugyanis, hogy önmaga lett a szolgáltató, meg kell mutatnia, hogy képes alacsonyabb áron adni a földgázt, mint eddig. Ha ez világpiaci szempontból kedvező (azaz alacsony a beszerzési ár), akkor ideig-óráig nincsen probléma. Ahogy azonban megfordulnak a trendek, úgy kezd majd veszteségessé válni a szolgáltatás, és ezt adóforintokból kell majd pótolni. Így tehát ismét odajutunk, hogy minden háztartás fizet, még az is, amelyik nem fogyaszt a mérsékelt árú gázból – állapítja meg a PA.
Mivel jár, ha egy szintre kell hozni az árakat?
Ez azonnal szembeötlő probléma lesz, amikor az állam minden magyar háztartásban szolgáltatóvá válik. Jelenleg ugyanis a gáz ára között területi alapon van eltérés. Egy budapesti háztartás és egy hajdúsági háztartás között 4,7% az árkülönbség a főváros javára. Az állam azonban politikai okokból nem teheti meg, hogy két árat alkalmaz területi alapon. Azaz egy szintre kell hozni az árakat, ezt pedig csak úgy teheti meg, ha csökkenti a most többet fizetők tarifáját. Ez azonnal veszteséget okoz, és elégedetlenséget azok számára, akik ebből a rezsicsökkentésből nem részesülnek.
Innentől minden az állam felelőssége lesz
A másik probléma, hogy minden hátralékos ügyfél innentől kezdve az állam felelőssége. Ha valakit ki kell kapcsolni a szolgáltatásból, azt az államnak kell megtennie. Ha rossz a számlázás, az az állam felelőssége, és ha az ügyfélszolgálatok rosszul működnek, az azonnal vitát indít az állam, mint jó gazda kérdéséről.
Összességében a kormány nehéz helyzetbe lavírozta magát azzal, hogy a rezsicsökkentés kapcsán az „állam mindent visz”-játékot elkezdte. Ez ugyanis inkább azt jelenti, hogy politikailag lábon lövi magát, és ami szavazatot hozhatott volna, azt könnyen eljátssza azzal, ha rossz gazdája lesz a területnek. Márpedig az energiapiac államosítása a történelmi tapasztalatok alapján eddig még nem sok helyen hozott tartós sikert…
