Gazdaság

„Többet túlóráznak és nincsenek kölykeik” – így léphetnek vendégmunkások a magyarok helyére a cégeknél

Adrián Zoltán / 24.hu (Illusztráció)
Adrián Zoltán / 24.hu (Illusztráció)
Az ország számos ipari üzemében tapasztalni, hogy a vendégmunkások érkezésével párhuzamosan zajlik a magyar dolgozók bújtatott leépítése. Lapunknak egy konkrét példát is bemutattak Nógrád vármegyéből. E húzásokkal a cégek a munkaerő kiszolgáltatottságára építenek, ismét napirendre került a túlóraszám megemelése.

„A Mahle autóipari cég balassagyarmati üzemében arra lettek figyelmesek a helyi kirendeltségünknél, hogy a magyar dolgozókba mindenféle okkal „beleáll” a cégvezetés, burkoltan belekötnek az emberekbe, majd fegyelmi ügyekre hivatkozva rövid úton megszüntetik a munkaviszonyukat. Érdekes módon nagyjából mindig annyi magyar munkavállalót küldtek el, amennyi indonéziai kölcsönzött munkás érkezett éppen” – számolt be lapunknak László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke.

Elmondása szerint a gyár egyik munkatársa például azért kapott fegyelmi büntetést, mert bevitte a mobiltelefonját a gyártóterületre, amit a belső szabályzat valóban tilt, ám állítja, a gyakorlatban egyébként a többség ugyanezt teszi. Tudomása szerint a külföldi dolgozók, az indonézek és az ukránok ott telefonálnak a gyártósor mellett. Ám ilyen esetekben sosem lehet azzal érvelni, hogy más is ezt csinálja, így a dolgozót vétkes kötelezettségszegésre hivatkozva eltávolították a cégtől.

Ezeknél az ügyeknél nem az történik, ami – a  hírek alapján – a Continental makói gyárában történt, hogy nyíltan felmondanak 50 magyar dolgozónak, hanem egyedi esetek szerint, a munkavállaló hibáját követi egy-egy munkaviszony-megszüntetés.

Ez a finomított verzió, amit bújtatott cserének nevezhetünk 

– értékelt az érdekképviseleti vezető.

Frissítünk!

A Continental a kommunikációs ügynökségén keresztül azt közölte, nagyjából tíz saját magyar dolgozónak mondott fel a cég, a többi elbocsátott kölcsönzött munkaerő, akik között vannak magyarok és külföldiek is.

Hozzátette, ezt a jelenséget nem csak a Mahle-nál, hanem immár országszerte – például az Észak-Dunántúlon is – sok feldolgozóipari üzemben tapasztalták, épp azoknál a cégeknél, amelyeknél jelen vannak, illetve amelyekhez továbbra is érkeznek harmadik országbeli munkavállalók. E vállalati körben a magyar munkaerőpiacon elérhető emberekre létszámstop vonatkozik, s jellemzően nagyobb szigor mellett, több meglévő dolgozónak mondanak fel fegyelmi úton.

Valakit elküldenek, valaki viszont magától lép le

A Vasas szakszervezetet azt követően kerestük meg, hogy a német Mahle Compressor Hungary Kft. üzemének egyik volt munkatársa a helyi dolgozók „eltűnésére” figyelmeztette lapunkat. Szerinte 2023 során már több száz magyar munkavállaló jött el, vagy került elbocsátásra a személyautó-kompresszorokat gyártó balassagyarmati gyárból. Információja szerint a távozások nem egyszerre történtek, hanem folyamatosan. Úgy tudja: aki magától jött el, az rendszerint azért tette, mert a cégvezetés olyan feltételeket teremtett, hogy nem volt maradása. „Évtizedek óta ott dolgozó emberek hagyták el a gyárat: olyan konkrét esetről is tudok, hogy az illetőnek pár hét volt hátra a 20 éves évfordulójához, amit az üzemben eltöltött, mégis önként beadta a felmondását. Márpedig az, aki ilyen régóta egy helyen van, rendkívül nehezen vált munkahelyet” – szemléltette a kialakult helyzetet.

Szerinte több csoportvezető is otthagyta a Mahlét azért, mert bármilyen nyelvtudás és tolmácsolás nélkül odaküldték nekik betanításra az indonéz vendégmunkásokat, miközben a darabszámot szigorúan megkövetelték a folyamat során. Ilyen körülmények közt még ezekre az egyszerű munkákra is nehéz betanítani valakit, ám a menedzsmentet nem érdekelte, hogy a csoportvezetők hogyan boldogulnak.

Nehéz bizonyítani, de az történt, hogy magyar dolgozókat küldtek el, s helyükre indonézeket vettek fel

– magyarázta. „Eközben a szakszervezet mindenben a gyárvezetés érdekeit szolgálja ki, és semmit nem lép” – méltatlankodott forrásunk.

Hozzátette: valószínűleg a cég eredeti elképzelése nem az volt, hogy direktben lecserélik a magyarokat, hanem amikor megkötötték a szerződést a munkaerő-közvetítővel, akkor még meg lehetett az elegendő megrendelésállományuk. Úgy véli, időközben viszont sok megrendelést visszamondhattak, a vállalatot pedig kötötte a határozott idejű szerződés, mert amennyiben elküldik az indonézeket, akkor az egész időtartamra ki kell fizetni a teljes munkabért. Emiatt a leépítéseket kényszerűségből kellett meglépni.

Az exdolgozó úgy tudja, a koronavírus-járvány miatti visszaesés, majd a chiphiány nagyon megviselte a céget, amely azóta is nehezen talál magára. Ez az eredményeken is tükröződik: tavaly például hiába emelkedett az árbevétel közel 30 százalékkal 42,1 milliárd forintra, mégis vaskos, 14,2 milliárdos veszteséget mutattak ki.

Annak van nyoma, hogy a Mahle működése során támogatást kapott a magyar kormánytól. Mintegy 425 millió forintban részesült 2021-ben, amikor újabb gépekkel bővítette meglévő kapacitásait, és újabb tevékenységet hozott a magyar gyárba. Az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek között szereplő állami támogatás a 2022-es évben visszafizetésre került, az ugyanakkor nem derül ki, hogy a visszatérítés miért vált szükségessé.

A cég alkalmazotti létszáma a tavaly decemberi 675-ről idén októberre 556-ra csökkent, az Opten Kft. adatbázisa szerint. Érdemes tudni azonban, hogy a kölcsönzött munkaerő nem jelenik meg a hivatalos létszámadatokban, így az alkalmazotti állománynál akár több száz fővel is nagyobb lehet egy-egy gyártóvállat tényleges dolgozói létszáma.

A cég szerint a leépítéseknek nincs köze a vendégmunkások jelenlétéhez

A 24.hu megkereste a Mahle-t azzal a kérdéssel, hogy a fegyelmi ügyek alapján elbocsátottak, valamint az önként távozók száma az idén már valóban több száz főre rúghat-e. Szintén rákérdeztünk arra is, hogy mekkora létszámban vannak jelen, s érkeznek-e még a társasághoz indonéz vendégmunkások, továbbá helytálló-e az állítás, hogy velük helyettesítik az eltávozó magyar dolgozókat. A cég nevében Papp Péter, HR-igazgató válaszolt: „Kérdéseire a következő helyreigazításokat tenném: Az elmúlt hónapokban valóban kénytelenek voltunk a dolgozói létszámunkat csökkenteni. Nem fegyelmi okokból, hanem gazdasági kényszer miatt. Az autóipar (és ezen belül különösen az e-mobilitás) fennálló bizonytalanságai miatt vevőink is csökkentették a tőlünk megrendelt termék-darabszámot. Az önkéntes munkavállalói távozás pedig a nagyon feszített magyar munkaerőpiacon természetes jelenségnek tekinthető, ezzel sajnos minden cég küzd. Mivel nagy arányban vesszük igénybe a munkaerőkölcsönző-cégek szolgáltatásait, a végrehajtott létszámleépítés túlnyomó többségében a kölcsönzötti állományt érintette.

 

Az indonéz munkavállalók jelenléte valós információ, de az indonéz kollégák még tavaly télen érkeztek hozzánk, súlyosan félrevezető és rosszindulatú tehát az ő jelenlétüket összemosni az idén nyáron és ősszel végrehajtott létszámleépítésekkel. Jelenleg néhány tucat harmadik országbeli kollégánk dolgozik a MAHLE Compressors Hungary Kft-nél és nem tervezzük a létszámuk bővítését. Ahogy már a fentiekben jeleztem, a két dolognak semmi ok-okozati kapcsolata nincsen.” – írta a HR-igazgató.

Miért a magyarokat teszik ki a gyárakból?

A Vasas alelnökét szembesítettük azzal, hogy egyes munkavállalók szerint a szakszervezet nem tett semmit az elbocsátások során. „Nagyon nehezen tudjuk kezelni a hasonló ügyeket, hiszen egyedi, bújtatott esetekről van szó. Egyelőre azt tehetjük, hogy felhívjuk a társadalom és az illetékesek figyelmét az esetekre, hiszen

ez a kockázat benne volt abban, hogy a kormány számos EU-n kívüli ország állampolgárai esetében fellazította a munkavállalás feltételeit. Ez a kockázat kezd valósággá válni,

s egyelőre még a folyamat elején tartunk” – figyelmeztetett.

László Zoltán szerint még azt is nagyon nehéz felmérni, hogy összesen hány dolgozót küldenek el burkoltan. Annyi biztos, hogy csak az őszi hónapokban több mint 50 fő munkaviszonyát szüntették meg. Országos szinten a helybéli dolgozók leépítése mögött elsősorban a következő megfontolás áll: nagyon sok üzemben feszes a létszám, nincs bőven rendelkezésre álló munkaerő. Emiatt sok a túlóra, és a magyar illetőségű dolgozók egy bizonyos pont után – nem csak a törvények miatt, hanem, mert igényük van a normális magánéletre – egyszerűen nemet mondanak a pluszmunkára.

Szerinte a harmadik országbeliek számára viszont minden olyan perc, amit nem pénzkereséssel töltenek, valójában veszteséget jelent. (Pláne, amikor szembesülnek azzal, hogy a Magyarországon megkeresett bér valójában mennyit ér.) Távol az otthonuktól egy idegen kultúrában, egy idegen – vélhetően nem is túl komfortos – szálláson valahogy el kell tölteniük az idejüket. Jellemzően nemigen tudnak mit kezdeni magukkal. Mint mondja,

ők szívesen túlóráznak. Még annál is sokkal többet, mint amennyi törvényileg megengedett.

„Ismerünk olyan céget, amelyiknél a vezetés azért vakarja a fejét, mert már nem tud annyi túlórát kiadni, amennyit az ázsiai vendégmunkások szeretnének vállalni” – részletezte.

A másik ilyen indok, ami kiemelhető, hogy a vendégmunkások túlnyomó része határozott idejű szerződéssel van hazánkban, amelyet a nagyon drága kompenzáció miatt ki kell tölteni, s csak abban az esetben nem, ha valami olyan durva hibát követ el a munkavállaló, amire hivatkozva ki lehet rúgni.

„A legfelháborítóbb az a munkáltatói szemlélet, amely nincs tekintettel a társadalmi igényekre, a családbarát munkahelyre és antiszociálissá teszi a munka világát. Szó szerint idézném az egyik vállalati vezető szavait: azért kell alkalmazni vendégmunkásokat, mert ezeknek nincsenek kölykeik” – számolt be László, hozzátéve, hogy ez nem azt jelenti, hogy a külföldi dolgozóknak nincsenek gyerekeik. Ellenben velük nem fordul elő olyan eset, hogy a gyerekük betegsége miatt lemondják a műszakot, hiszen a családjuktól több ezer kilométer választja el őket. Ezért családi, magánéleti problémáik miatt nem fognak otthon maradni és bejárnak dolgozni.

Milyen feltételek mellett távoznak maguktól a hazai dolgozók? Éppen a rengeteg túlóra, vagy a tervezhetetlen munkabeosztás miatt. Például munkaidőkeret alkalmazásánál olyan munkarendeket találnak ki a cégeknél, melyek alapján végig kell dolgozni egy egész hónapot a többletórák kifizetése nélkül, majd azokat a következő hónapra „lecsúsztatják” és hétköznap adják ki szabadnapként. Pont akkor, amikor a gyerekek iskolában vannak, a házastárs dolgozik. Az egyik dél-koreai cégnél pedig már előfordult, hogy megszüntetették a vállalati buszjáratokat, így sokak számára lehetetlenné vált, hogy normál időben jussanak be a munkahelyre.

Csak konzerválják a pocsék minőségű munkahelyeket

Súlyos munkaerőhiány jellemzi 2016 óta a magyar gazdaságot, és különös mértékben a feldolgozóipart. Az ágazatban megjelent egy még komolyabb probléma is, a fluktuáció: a cégek gondjait jelentős részben nem az okozta, hogy kevés a munkavállaló, hanem, hogy az emberek nagy számban vándoroltak, könnyen váltottak és mentek át a szomszéd gyárba, mert a munkaerőhiány okán könnyedén helyezkedtek el, akár betanított munkára.

Ez a jelenség hajtotta fel valamelyest a munkabéreket, ám nagyon megdrágította a foglalkoztatást,

hiszen a toborzás, a betanítás nagyon költséges dolgok: átlagosan 3-6 hónap szükséges ahhoz, mire egy új dolgozó foglalkoztatásból nyereség jön vissza – világított rá az alelnök.

Ez volt az a kényszer, amire a magyar foglalkoztatáspolitika az olcsó vendégmunkások behozatalát találta meg válaszként, és államközi szerződésekkel, igen laza szabályozással hozta helyzetbe a kormány által amúgy is megtámogatott munkáltatókat.

E lépésekkel, és az erőltetett akkumulátoripari fejlesztésekkel azonban a magyar gazdaság egy olyan spirálba kerül, amelyet a közgazdaságtan a közepes fejlettség csapdájának nevez. Vagyis ahelyett, hogy az innováció, az oktatás fejlesztését, a magasabb hozzáadott értékű munkahelyek betelepítését céloznák meg,

inkább a gyenge minőségű munkahelyeket, az alacsony béreket, és a rossz munkakörülményeket konzerválják. 

A magyar jogszabályi és gazdaságpolitikai környezet a munkaerő kiszolgáltatottságára épít, a munkaidőkereteket, a túlóraszabályozásokat Európában sehol nem alkalmazzák ennyire extrém módon – hangsúlyozta Galgóczi Béla az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) vezető kutatója, a Magyar Közgazdasági Társaság novemberi rendezvényén.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik