A rezsicsökkentés korszaka augusztus elsejével véget ért Magyarországon. Ha a fogyasztásunk túllépi az átlagot, akkor az áram ára nagyjából a kétszeresére (kilowattóránként 36-ról mintegy 70 forintra), a gázé pedig több mint hétszeresére (köbméterenként 102-ről 747 forintra) ugrik. Hiába tudjuk, hogy a rezsicsökkentés korábban sem feltétlenül azt jelentette, hogy a lakosság a lehető legkedvezőbb áron kapja a gázt és a villanyt (hiszen a piaci ár tavalyig tartósan elmaradt a tíz évvel korábban meghatározott „rezsicsökkentett” összegtől), a fogyasztók mintegy fele most azzal szembesül, hogy rendkívüli módon megdrágul az általa felhasznált energia egy része.
A drágább rész úgynevezett „lakossági piaci áron” jut el majd a fogyasztóhoz – erről Németh Szilárd rezsifelelős beszélt a napokban Tusnádfürdőn. Ám a 747 forintos „lakossági piaci” gázár és a 70,10 forintos „lakossági piaci” áramdíj tulajdonképpen „fából vaskarika” – mondta a 24.hu-nak Holoda Attila, aki a második Orbán-kormányban helyettes államtitkárként az energetikai területért is felelt. Hiszen az ár vagy „lakossági” vagy „piaci” – hiszen a világon sehol sem engedik rá a tőzsdei árfolyamváltozásokat közvetlenül a lakosságra.
Ennek alapja sem lenne szerinte, hiszen az MVM, a jelenlegi egyetemes (lakossági) áram- és gázszolgáltató sem a tőzsdén vásárolja a magyar háztartások által felhasznált energiát vagy energiahordozókat, hanem hosszabb-rövidebb távú szerződésekben előre köt le bizonyos mennyiségeket meghatározott, a tőzsdeinél sokkal kedvezőbb áron.
A „lakossági piaci ár” valójában tehát csak egy szólam, ami Holoda szerint azért is megtévesztő, mert Németh Szilárd ezt a „piaci árhoz” képest nevezte alacsonyabbnak. A gáznak azonban nincs olyan globális piaca, mint mondjuk a kőolajnak. Az a „piaci ár” pedig, amihez Németh a „lakossági piaci árat” viszonyította, tehát hogy a gáz 1020 forint lenne a szabad kereskedelemben, az Holoda szerint ugyan egy adott pillanatban igaz lehetett a holland TTF-en vagy a bécsi gáztőzsdén, de ennek csak áttételesen van köze a lakossági árakhoz.
A magyar gázárak kialakításakor ugyanis ezt a két piacot figyelik a szakértők, és a hosszútávú szerződéseknél is e két tőzsde – de inkább a TTF – kurzusait veszik alapul. Ám Holoda ennek kapcsán is hangsúlyozta: a lakossági árak ezen tőzsdei áraknál sokkal alacsonyabbak szoktak lenni. Ráadásul a szakértő hozzátette: a tőzsdei árak annyira változóak, hogy nincs értelme Németh azon kijelentésének, miszerint a „piaci ár” 1020 forint lenne köbméterenként. (A villanynál pedig 268,90 forintot említett piaci árként.)
Holoda – aki az áprilisi választás előtt az ellenzék energiapolitikai szakértőjeként is dolgozott – vitatja azt is, hogy a kormányzat által hangsúlyozott átlagfogyasztás abban a formában reális lenne, ahogy azt most emlegetik. A fogyasztók átlagába ugyanis beleszámolták a ritkán használt nyaralók vagy egyéb építmények – mint valóban létező fogyasztási helyek – áram- és gázhasználatát is. Ez azonban alaposan eltorzítja a „számtani átlagot”, ehelyett mást, például a medián fogyasztók adatait kellett volna átlagnak tekinteni, tehát azt a fogyasztási mennyiséget, amit a legtöbben használnak fel gázból és villanyból.
Holoda azt is hangsúlyozta, hogy a kormányzati propagandával szemben – és itt a G7 korábbi összeállítására hivatkozott –, Európa szinte minden országában kapott a lakosság kompenzációt vagy árengedményt a gáz vagy az elektromos áram árából, illetve valamilyen más intézkedéssel enyhítik a lakosságra nehezedő árnyomást. Sőt, idén már kontinensünkön mindenütt általánossá vált valamilyen állami beavatkozás – lásd a G7 alábbi táblázatát.
Magyarország csak abban különleges, hogy ezt kizárólag a gáz és az áram lakossági árának alacsonyan tartásával érte el – vagyis egyedül a kiskereskedelmi ár szabályozásával „dolgozik” a kormány. Holoda kiemeli, hogy más országokban szociális támogatást kapnak a rászorulók, de nem adnak „általános”, vagyis akár a medencék fűtésére is kiterjedő szubvenciót, ami az egységes árakat jelenti. Németországban és Angliában családonként vagy fejenként kapnak kompenzációt a fogyasztók.
Így persze korábban el lehetett mondani, hogy Berlinben magasabb volt a gázár, mint Budapesten, de ott a rászorulók segélyt kaptak a számlák kifizetésére, máshol pedig az áfatartalmat csökkentették például az energia, illetve az energiahordozók esetében. Magyarország tehát a „rezsicsökkentéssel” valójában csak abban különleges, hogy más eszközt nem vetett be az állam, ami nem volt hatékony energiapolitikai módszer. Bulgáriában például kompenzációt kapnak a lakossági fogyasztók, ráadásul ott előbb érkezik havonta az állami támogatás, mint a gáz- vagy a villanyszámla – tette hozzá Holoda.
Sőt, a szakértő szerint a magyar szabályozás – a rezsiemelés utáni is – nem a fogyasztót, hanem a fogyasztási helyet veszi figyelembe. Vagyis nem az emberre, hanem a gázórára van tekintettel, ami számos társadalmi igazságtalanságra vezethet – például a kisnyugdíjasok egy nagyobb lakás kifűtésekor többet fizethetnek a gázért, mint egy modern technológiával épült házban élő multimilliomos.
Ráadásul láthatjuk, hogy a minimális fogyasztás fölötti „lakossági piaci ár” immár Magyarországon jóval meghaladja a legtöbb európai gázárat. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal júniusi statisztikája szerint, ha az európai fővárosokkal hasonlítjuk össze a hétszeres magyar „lakossági piaci” gázárat, akkor hazánk nagyot ugrik előre a képzeletbeli ranglistán.
Nemzetközi statisztikákban ugyanis nem köbméterben és persze nem forintban adják meg a gázárat, hanem kilowattórában és euróban.
Láthatjuk, hogy Koppenhágában nyolcszáz forintnál is drágább lenne egy köbméter gáz, ha magyar mértékegységekre számítjuk át az ottani adatokat, így Budapest a negyedik helyre kerülne a legdrágább európai városok között, ha csak a pluszfogyasztásért felszámolt rezsidíjat tekintenénk. Előttünk ugyanis csak Stockholmban, Amszterdamban és Koppenhágában lenne ennél magasabb a tarifa. Amszterdamban egy köbméter gázért 920, Stockholmban pedig 950 forintot kellene fizetni.
Számításainkban a magyar forint/köbméter mutatót a cikkünk írásakor aktuális 399 forint/euró árfolyamon és egy köbméter gáz fűtőértékét 10 kilowattórára kerekítve kalkuláltuk át kilowattóránkénti eurócentre. Illetve fordítva: a svéd, dán és holland értékeket is így számítottuk vissza forint/köbméterre. Természetesen a hazai kedvezményes tarifa továbbra is alatta marad ezeknek a díjaknak.
Ha valaki kételkedne, akkor megemlítjük, hogy még a kormánypárti sajtóbirodalomhoz tartozó Világgazdaság táblázata is azt mutatja – bár a lap mindössze 17,69 eurós emelt magyar árral számolt a 747 forintot átváltva –, hogy a hatodik legmagasabb lenne Európában a magyarországi „lakossági piaci” gázdíj.
A magyar szabályozás bonyolultsága miatt nehéz összehasonlítani az augusztus 1-jével hatályba lépett új hazai árakat az európai országokban lévő szabályozással, de az egyértelműen látszik, hogy a magyar „lakossági piaci” ár jóval magasabb lesz a környező államok tarifáinál. De még Európa legdrágább fővárosaiban is várhatóan kevesebbet fizetnek majd (átlagosan), mint azok, akik beleesnek többletfogyasztásukkal itthon a hétszeresre emelt magyar „lakossági piaci” gázárak kategóriájába.
Holoda ennek kapcsán kitért arra, hogy a rezsiköltségek Nyugat-Európában sokkal kisebb részét teszik ki egy átlagos háztartás kiadásainak, mint Magyarországon.
Németországban ráadásul versengő szolgáltatók vannak, Magyarországon pedig monopolizált ez a szektor. Jól látszik a különbség az olyan piaci összehasonlítást végző oldalakon, mint az 1-gasvergleich.com vagy a Vergleich.de.
Az átlagos német gázár jelenleg a köbméterenként 487 forintos árnak felelne meg. Ez a „meglévő” fogyasztókra vonatkozó adat, mivel az új szerződések kötésekor lényegesen magasabb egységárat kell fizetni az 1-gasvergleich.com szerint, ami forintban számolva köbméterenként 600 és 880 forint körüli köbméterárat jelentene.
A német 487 forintos átlagárhoz képest a magyar „lakossági piaci” gázár 747 forintos mértékével másfélszer magasabb lesz. De ha az egyik legdrágább németországi várost, Berlint hasonlítjuk össze a magyar díjakkal, akkor látható, hogy a mi kedvezményes, 102 forintos árunk jóval alacsonyabb az ottani 564 forintos díjhoz képest, miközben a hétszeres „lakossági piaci” árunk (747 forint) már meghaladja a német főváros szintjét is.
Spanyolországban – magyar mintára – idén, az energiaválság miatt döntöttek a rezsicsökkentésről. A madridi kormány honlapja szerint így az elektromos áram díja a 92 forintról 52 forintra mérséklődik. Ez a budapesti nagyjából 40 forinthoz közelíti a spanyol áramárat, de augusztus elsejétől a „lakossági piaci ár” nálunk majdnem megduplázódik a villany esetében, így drágább lesz a pluszenergia (70,10 forintért), mint a spanyoloknál.
