Hónapok óta átlagon felül drágultak az élelmiszerek, a legdurvábban a gyümölcsök ára emelkedett: a málna kilója háromezer forint körül van, az alma majdnem a duplájába kerül, mint egy éve. Ami az átlagot illeti, a júliusi 3,9 százalékkal az összes uniós ország közül Magyarországon volt a leggyorsabb a pénzromlás üteme. Az áremelkedések miatt érezhetően nőttek a családok kiadásai, ezért az ellenzék és a szakértők egy része áfacsökkentést sürget. Megkérdeztük a Pénzügyminisztériumot, lehet-e erre számítani, terveznek-e áfa-mérséklést, és ha igen, milyen körben, de választ nem kaptunk.
Néhány évet visszapörgetve az látszik, hogy az áfacsökkentés rendre ellenzékben merül fel. Így volt ezzel a Fidesz is annak idején, de kormányra kerülve előbb emelték az áfát, majd néhány termék, köztük egyes élelmiszerek áfáját csökkentették 27 százalékról 5-re.
Az egyes élelmiszereket vizsgálva a statisztikai hivatal számai azt mutatják, hogy önmagában az áfacsökkentés nem hozott tartós árcsökkenést, még ha volt is ilyen átmeneti hatás.
A marhahúsnál az áfacsökkentés évében nem mérséklődtek az árak, a sertéshúsnál igen, ám mindkettőnél rögtön a következő évben újra növekedésnek indultak, hamarosan elhagyva az áfacsökkentés előtti árakat is.
A baromfihúsnál érzékelhető visszaesést hozott az árakban az áfacsökkentés, és a mellfilé kivételével pár évig fenn is maradt ez a hatás. A tojásnál kevésbé látványos a változás.
A halnál nem állította meg az árnövekedést az áfacsökkentés, az ESL-tejeknél árcsökkentő hatású volt, de csak az adott évben.
Tartós árcsökkenés nem várható az áfacsökkentéstől
A GKI igazgatója, Czelleng Ádám szerint részpiac és termékfüggő, hogy az áfacsökkentés milyen hatással van az árakra, a mikropiacok és a heterogén szereplők nagyon eltérően reagálhatnak. Az áfacsökkentésnek lehet átmeneti kedvező hatása az élelmiszerárakra, de hogy tartósan alacsony árakat hozna, az erősen kérdéses. Agrárszakemberek szerint amúgy is tartósan magasabb élelmiszerárakra kell berendezkednünk a dráguló munkaerő, a szükséges fejlesztések és a szélsőséges időjárás miatt.
Czelleng arra is felhívta a figyelmünket, hogy a bázishatás kiesésével a következő évben már mérsékeltebb élelmiszerinflációra lehet számítani, a jelenlegi 7,5-8 százalék helyett 3 százalék körülire. Ha csökkentenék az áfát, az még tompíthatná az árnövekedést, de hosszabb távon ilyen hatás akkor sem várható.
Segíthetné a munkahelyek megtartását
Tapasztalat, hogy ahol a vállalkozók megtehetik, ott többnyire megtartják az áfacsökkentés előnyét, vagyis nem adják olcsóbban a termékeiket, inkább saját jövedelmüket növelik. Innen közelítve, a mostanihoz hasonló válságban a veszteséget elszenvedő vállalkozások segítése is lehet az áfacsökkentés célja, ösztönözve a munkahelymegtartást – jegyezte meg.
Ha a vásárlóerő, illetve a kereslet megtartása a cél a válságban, az megint más kérdés. Egyelőre nem nagyon érződik ezen a téren a visszaesés, de Czelleng Ádám szerint még nem vagyunk túl a krízisen. Bőven lehetnek elhúzódó hatások, az állásukat vesztők bizonytalan anyagi helyzete, a tartalékaikat felélő, idővel becsődölő vállalkozásoknál jelentkező későbbi elbocsátások hathatnak ebbe az irányba.
Az indexek most V alakú (gyors) kilábalást mutatnak, de hogy ez valóban teljesül-e, azzal kapcsolatban vannak kétségei a szakértőnek, elképzelhetőnek tartja, hogy egy idő után lassulni fog a visszarendeződés. A vásárlóerő miatt és a munkahelyek megtartásához szerinte szükséges lehet az élelmiszereknél az áfacsökkentés, ám ez sem feltétlenül jelent dezinflációs hatást. Bizonyos részpiacokon lehet árcsökkenés, például ahol különösen nagy a verseny, és domináns a hazai termékek aránya. Ez is segítheti a vásárlóerő és a munkahelyek megtartását. A rekordmagas áfa fenntartása válsághelyzetben legalábbis megkérdőjelezhető, de kérdés, belefér-e a költségvetésbe a csökkentése.
Az inflációt nem állítaná meg, de plusz adóbevétel lehet belőle
A Pénzügyminisztérium szerint sem hatékony eszköz az áfacsökkentés az árak megfékezésére, és a költségvetés teherbíró képességétől is függ, mérsékelhető-e a forgalmi adó, hiszen az áfa a legnagyobb tétel a büdzsé bevételi oldalán. Czelleng Ádám ugyanakkor úgy véli, a válságra tekintettel az alapvető élelmiszerek áfáját érdemes lehet lefaragni. Szerinte ha csak az alapélelmiszerek áfáját csökkentenék, többféle hatás jelentkezhet. Megtorpanhat e termékek árnövekedése, lehetséges, hogy többet vásárolnának belőlük, és a többletkereslet betöltheti azt az űrt, ami kiesne az áraknál. Ha viszont az adott termékbél úgy nő a kereslet, hogy a nagy verseny miatt az árak nem csökkennek, a kereskedőnek többletnyeresége keletkezik, ami többlet-adóbevételt, többletfoglalkoztatást és ezen keresztül is plusz adóbevételt jelenthet a költségvetésnek. Tehát
A kormány adópolitikája fokozta az egyenlőtlenséget
De mi a helyzet a kormány gazdaságélénkítési megközelítésével? A szakirodalom többször körbejárta a gazdaságélénkítő csomagok kapcsán, hogy melyik csatornán érdemes élénkíteni a fogyasztást, a foglalkoztatást, illetve a munkavállalási kedvet – a kormány erre hivatkozva mondja, hogy adópolitikájának fókuszában már csaknem tíz éve a munkát terhelő adók csökkentése áll, mert az bizonyítottan hatásosabb gazdaságélénkítési eszköz, mint az áfacsökkentés.
Czelleng Ádám szerint lehet ezzel érvelni, de nem szabad elfelejteni, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó növeli a gazdaságban az egyenlőtlenséget. Kutatások szerint 2012-es bevezetésével a magasabb keresetű rétegek jártak jól (mert megszűntek a magasabb szja-kulcsok), az alacsonyabb keresetűek pedig rosszul (mert elvették az adójóváírást). Az szja azóta egyszer csökkent, 1 százalékponttal, 15 százalékra, 2016-tól.
Rövid távon serkentőleg hathat az szja-csökkentés, de az egyenlőtlenség fokozódása már közép távon is versenyképesség-csökkenést okozhat a lehetőségek oldaláról, megnehezítve a szegényebb körülmények közül érkezők érvényesülését. Ha nő az egyenlőtlenség, az pedig hosszú távon csökkentheti a gazdasági növekedést, sérülékenyebbé teheti a társadalmat és a gazdaságot.
Az évek óta lebegtetett egy számjegyű (9 százalékos) szja bevezetése már az alacsonyabb jövedelműeknél is érzékelhetően növelné az elkölthető jövedelem nagyságát, ami valószínűleg jelentősebb fogyasztási többletet eredményezne. Ha azonban emellett nincs más intézkedés, nem csökkentik például a jellemzően általuk fogyasztott élelmiszerek áfáját, hogy legalább mérsékeljék ezen termékek árnövekedését, az hosszabb távon erősíti az egyenlőtlenséget.
Ezért Czelleng Ádám meggyőződése, hogy
Ettől függetlenül alaposan körül kellene járni a kérdést szerinte, feltárni a mellette és ellen szóló érveket, számszerűsíteni a várható hatásokat, és csak utána dönteni, figyelembe véve azt is, milyen negatív mellékhatásokat tudunk tolerálni.
Kiemelt kép: MTI /EPA /Andy Rain
