Durva túlárazás, dupla költségelszámolás gyanúja után újabb elemmel bővül az Európai Unió pénzét bőszen költő Nemzeti Közszolgálati Egyetem aggályosnak tűnő ügyeinek listája.
Összesen közel 30 milliárd forintnyi uniós finanszírozású program felől kérdezősködik az Európai Bizottság. A csomagban van a jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztésre kapott 11,5 milliárd forintnyi uniós támogatás, amelynek keretében az Orbán Viktor kedvenc egyetemeként emlegetett intézmény kutatásokra is írt ki felhívást bő 2 milliárd forint erejéig. A több mint 120 elfogadott pályázat közül a negyedik legnagyobb összeget, kis híján 80 millió forintot Az olasz állam modernkori kihívásai elnevezésű kutatóműhely kapta. Vagyis a magyar közszolgálat, kormányzás fejlesztését elősegítését célzó uniós pénzt egy olyan kutatásra költi a Patyi András rektor vezette NKE, amely az Olaszország előtt tornyosuló problémákat, megoldandó helyzeteket elemzi.
Talán segít megmagyarázni a rejtélyt, ha tudjuk: a kutatóműhelyt a pénz odaítélésekor és utána is jó darabig az az ember vezette, aki akkortájt Magyarország római nagykövete volt. Paczolay Péterről van szó, aki 2006-tól alkotmánybíró, 2008-tól 2015-ig az Alkotmánybíróság elnöke volt, majd mandátumának lejárta után az Orbán-kormány jóvoltából hazánk olaszországi nagykövete lett. Ezt követően pedig az idén tavasszal ő volt az egyik, akit a kormány javasolt az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar helyére, és a jelöltek közül végül az Európa Tanács parlamenti közgyűlése őt választotta a strasbourgi bíróság tagjává.
Az egyetemet nem sikerült zavarba hoznunk, pedig feszegettük, hogy egy laikus szemmel legalábbis kérdéses témára miért költ ilyen sokat az EU pénzéből. Azt írták, hogy
a kutatások egy komoly minőségbiztosítási rendszeren mennek keresztül, mielőtt támogatói döntésben részesülnek.
A szóban forgó kutatóműhely létezését megindokolni hivatott leírás sem utolsó. Abban az áll, hogy Olaszország fontos kereskedelmi partnere és politikai szövetségese Magyarországnak, és sok olyan belső és külső kihívással nézett szembe az elmúlt 25 évben, amelyek nem ismeretlenek hazánk számára sem. Szóval
szükségszerű és hasznos megvizsgálni, hogy a belpolitikai (az alkotmányos berendezkedést, a pártrendszert és a választási rendszert érintő) kihívásokra és a külső problémákra (gazdasági válság, migráció) milyen válaszokat adott Olaszország, s azok mennyire bizonyultak hatékonynak.
MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs
Beszéltünk egy oktatóval, aki elmondta, valóban lehet releváns Magyarország számára az olasz alkotmány evolúcióját vizsgálni, szolgálhat hasznos tapasztalatokkal, de ugyancsak releváns lehetne például az osztrák, német vagy francia alkotmány előtt álló kihívásokat áttekinteni. Csak hát az EU pénzét nem az osztrák, német vagy francia alkotmány és állam modernkori kihívásainak elemzésére költi a magyar közszolgálati egyetem. És hogy miért nem? Az egyetemnek erre is van válasza:
a német vagy éppen a francia alkotmányfejlődésre külön nem szerveződött kutatóműhely, ezen témakörök már jelenleg is részei az NKE oktatási portfóliójának. Ugyanakkor a táblázatban látható, hogy kutatócsoport jött létre Franciaországra, amely elsősorban az ország belpolitikai és nemzetközi helyzetével foglalkozik, külön kutatás folyik Németország kül-és biztonságpolitikai helyzetéről, és van kínai-magyar gazdasági és politikai kapcsolatokkal foglalkozó kutatóműhely is.
A kutatóműhelyben Paczolayn kívül van még legalább egy személy, aki szintén igen jól beágyazott Olaszországban, ott tanult és oktatott, jó a kapcsolatrendszere – a volt alkotmánybíró-nagykövet részvétele mellett alighanem ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy sikerült az olasz állam előtti kihívások vizsgálatára 80 millió forintot kialkudni.
Konferenciára, utazásra, szállásra, kiadványra megy a pénz zöme
A megítélt 80 millió forintnak csak a kisebb részét teszi a kutatóműhelyben részt vevők (8 kutató és 1 vezető) bére, erre a két évre (2017 elejétől 2018 végéig) megítélt összegből bő 12 millió forintot fizet ki az NKE. Paczolayt a kutatóműhely vezetőjeként havi bruttó 200 ezer forint illette meg, azonban szeptember 1-jével – tehát bő 4 hónappal a strasbourgi bíróvá történő kinevezése után – saját kérésére, közös megegyezéssel megszűnt ez a megbízatása. A műhely tagjai közül van, aki ennyit kap, vannak, akik havi bruttó 100 ezer forintos díjazásban részesülnek, de vannak olyanok is, akik csak a költségeik megtérítését kérték.
A kiadások nagyobb részét a rendezvények, az utazás, szállás, biztosítás, a hazai rendezvényre külföldi előadó meghívása, valamint az teszi ki, hogy a munka során kiadványok, tanulmányok készülnek, és azokat külön díjazzák – ezekbe nemcsak a kutatóműhely tagjai írnak, hanem más oktatók is az NKE-ről. Az egyetemtől megkapott, szeptemberig lekönyvelt kiadásokat tartalmazó táblázatban van 290 ezer forintos római szállásköltség, egy 124 ezer forintos repülőjegy egy milánói-firenzei kiküldetésre, hogy csak a legnagyobb tételekből szemezgessünk, de már rendeztek egy konferenciát is a kutatás témájában, a meghívott külföldi vendégek szállását és utazását is ebből a keretből állták. A szeptemberig abszolvált pénzügyi teljesítés közel 7,5 millió forint volt.
Paczolay attól is elzárkózott, hogy feltehessük a kérdéseinket
Szerettük volna megkérdezni Paczolay Pétert a kutatóműhelyről, de hiába kerestük az egyetemi e-mail címén, a levelünk visszapattant. Az NKE sem bizonyult segítőkésznek, arra hivatkoztak, hogy már nem állnak jogviszonyban Paczolayval. (Ez szeptember elseje óta valóban így van, ám addig foglalkoztatási jogviszonyban állt Paczolay az egyetemen, ugyanis kutatóműhely vezetője csak így lehetett.)
Paczolayt mostani munkahelyén, az Emberi Jogok Európai Bíróságán keresztül is próbáltuk megszólaltatni. Kértük a sajtóosztálytól Paczolay e-mail címét, előbb azt írták, levelünket továbbították neki, majd pár nap múlva már azt, hogy Paczolay nem érhető el egy interjúra – még fel sem tehettük a konkrét kérdéseket, a bíró gyakorlatilag megüzente, nem kíván azokra válaszolni.
Kiemelt képünkön: Paczolay Péter az Alkotmánybíróság leköszönő elnökeként. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
