Fontos kötetet mutattak be kedden a Rózsavölgyi Szalonban: a TÁRKI (Társadalmi Kutatóintézet Zrt.) kétévente megjelenő Társadalmi riport című, empirikus ismereteket közlő tanulmánygyűjteménye kalandos utat járt be az elmúlt években. Az 1990 óta megjelenő társadalmi röntgenfelvétel utóbbi két kiadását közadakozásból hozták tető alá, a mostani összegzés viszont ismét állami pénzből került az olvasó elé.
Ahogyan eddig is, a Társadalomkutatási Intézet elemzői, valamint a megbízott külső szakemberek a gazdaság, a munkaerőpiac, a társadalmi szerkezet – ezen belül a társadalmi rétegek, a vagyoneloszlás, a gazdasági depriváció, a háztartások helyzete, a szociális ellátórendszer és a társadalmi értékek, attitűdök vizsgálatával és elemzésével mutatják be, hogyan is élünk, hol helyezkedünk el európai, illetve régiós összehasonlításban. Mivel a Társadalmi riport mindig az aktuálisan felmerülő témákra reflektál, nem tudták megkerülni a migráció kérdését, amelynek egy egész fejezetet szenteltek.
Tóth István György vezérigazgató előadásában kiemelte: az adatok nem mindig egy sztorit mesélnek el, hiszen az értékek nem mindig szisztematikusan változnak, a kötet célja a kiegyensúlyozott értékelés, illetve az, hogy alapot adjanak további elemzésekhez, kutatásokhoz. Mint mondta: őket az érdekli, hogy bizonyos területeken – például az egészségügyben vagy az oktatásban – nemzetközi összehasonlításban jobbak vagy rosszabbak vagyunk-e, mint a többi ország.
Komoly problémának látjuk, hogy a magyar társadalom messze van, nem nagyon közeledik Európa magjához a társadalmi szerkezet, a jólét, a különböző rétegek gazdagsága területén
– mondta a kutató, hozzátéve: a vagyoneloszlásról szóló tanulmány is azt mutatja, hogy még a gazdagjaink sem annyira gazdagok, mint amennyire európai összehasonlításban lehetnének. Bár a magyar társadalom egyenlőtlenségei fontosak, az alapprobléma valójában az, hogy
Tóth István György elmondta: Magyarországon nem is annyira a relatív szegénység a nagy, hanem az úgynevezett depriváció. A Társadalmi riport 2016-ban külön fejezet foglalkozik az anyagi depriváció 2009 és 2015 közötti változásával.
– tette hozzá a vezérigazgató, aki szerint ennek javításához fontos – lenne – a jól működő intézményrendszer. Érdekesség, hogy a Gábos András, Tátrai Annamária, B.Kiss Anna és Szívós Péter által jegyzett tanulmány szerint a már említett mutatószámok közül a nyaralás és a váratlan kiadások fedezésére való képtelenség a leggyakoribb.
A harc elindult, a várt építkezés elmaradt
Az oktatási és egészségügyi egyenlőtlenséggel is foglalkozik egy-egy tanulmány, ezek alapján elsősorban az egészségügyben tapasztalhatók jelentős egyenlőtlenségek, de a vizsgálatokból az is kiderül, hogy az intézmények nem hatékonyak, reformokra lenne szükség.
Összességében azt gondoljuk, hogy az Európa versus Magyarország problematikát ezen a szinten kellene értelmezni. Az a fajta közhangulat, ami ezt körbeveszi, inkább árt a felzárkózási folyamatnak.
Kolosi Tamással, a TÁRKI alapítójával a Társadalmi riporthoz írt közös előszavában is a “2010 utáni kormányzat EU-val való sorozatos konfliktusait” említi, amelyek először a közjogi berendezkedés átalakulása körül robbantak ki, majd 2010-2013 táján az unortodox gazdaságpolitika intézményrendszerének a külföldi befektetőket is érintő rendelkezései miatt folytatódtak. A szerzők szerint a harc elülni látszott a 2015 januári terrortámadások után, mikor előtérbe került a bevándorlás kérdése. Magyarázatuk szerint 2015-ben a makrogazdasági mutatók már biztatóak voltak, azt lehetett várni, hogy elindul egy csendesebb építkezés és
az ország szembenéz az egészségügyi rendszer és az oktatási rendszer hatékonysági elveket szem előtt tartó reformjának kérdéseivel. Eddig azonban – úgy látszik – nem ez történt.
Kritikaként említik, hogy
- a politikai közbeszédet eluralta a nemzeti függetlenség és a bevándorlásellenes hangulatkeltés, ugyanakkor nem látsznak a reformerőfeszítések körvonalai
- az oktatási rendszer egyre centralizáltabb, ez felerősíti a gyerekek származás szerinti egyenlőtlenségeit
- rossz üzeneteket fogalmazott meg a kormány az érettségi és a nem műszaki szakok leértékelésével, a tankötelezettség korhatárának leszállításával, a tankönyvpiac kiiktatásával, a tanszabadság korlátozásával.
Pozitívumként azonban hozzáteszik a tankönyvek ingyenességének kiterjesztését és a duális oktatás kialakítását. Azonban még ezekkel együtt is negatív a mérleg, a rossz üzenetek nagyobb súllyal vetnek a latba. Az egészségügy helyzetéről is meglehetősen rossz bizonyítványt állítottak ki: szerintük jelen kormányzat sem képes ellenállni a feudális hierarchiákban, az adómentes korrupciós pénzekben érdekelt lobbi érdekérvényesítésének, a magánegészségügy és a magánbiztosítás lassú terjedése pedig nem tudja ellensúlyozni az egészségügyi dolgozók növekvő elvándorlását. Európai összehasonlításban szívszorító a helyzetünk. Mint írják:
Adataink jól mutatják, hogy európai összehasonlításban fogyasztást, életszínvonalat, iskolázottsági szintet, életstílust (és hozzátennénk nyitottságot, elfogadási képességet, nyelvtudást) tekintve a magyar társadalomnak csak a kisebb része (talán, ha egyharmada) van “kinn a vízből”, és képes partnere lenni európai társainak.
A Társadalmi riport 2016 című kötettel hamarosan bővebben is foglalkozunk.
