Az euró árfolyama 2012 januárja óta folyamatosan az 1,20 frankos szint körül mozgott, de január 15-én, a bejelentés után szinte rögtön közel 25 százalékot zuhant – a pontos értéken máig vitáznak a pénzvilág szereplői. Mindenesetre villámgyorsan beszakadt az euró árfolyama a frankkal szemben. Csak az itthoni viszonyokat nézve: a forint-frank kurzus pár perc alatt a 265 forintos sávról 310 forint fölé ugrott, de a legkétségbeesettebb pillanatokban még 400 forintért is akadt ajánlat.
A bejelentés sok devizapiaci kereskedőt ért váratlanul, sokan tetemes veszteséget szenvedtek el. Ennek fő oka, hogy sok piaci szereplő, kereskedő és befektetési alap vásárolta a svájci frankot, arra számítva, hogy a jegybank tovább védi a valuta pozícióját az euróval szemben. A long pozíció kicsi, de biztos nyereséget ígért, amíg nem jött a januári földindulás.
Felsorolni is hosszas lenne, hogy csak idehaza min mindent vitt magával a svájcifranklavina. Milliárdokat buktak hazai alapok, befektetők, kereskedők. A svájci jegybank sem úszta meg simán, az árfolyamküszöb elengedésén 13 ezer milliárd forintot veszített fél év alatt.
A sokk elmúltával, nyár végére azonban ismét izgalmas dolognak számított a frankkal kereskedni, és nem olyan értelemben, mint a januári. Sok pénzpiaci, gazdasági és politikai ok nyár végére ismét biztonságos valutává tette a svájci frankot – bár ezt a szerepet a dollár inkább átvette. A szeptember második felében kialakult valamivel jobb befektetői hangulat, a csökkenő esélyek egy gyors FED kamatemelésre és az ebből fakadó nagyobb kockázatvállalói hajlandóság ismét felfelé mozdította az EUR/CHF árfolyamát, vagyis a jegybank újabb beavatkozása nélkül is gyengülni kezdett a frank.
A nagy kérdés: hogyan tovább? Megmarad-e a frank a jó öreg menekülő valutának, ami ellenáll az ukrán és a közel-keleti krízisnek, és érdemes vásárolni, vagy kitart az elmúlt hetek lendülete és az 1,1000-es kritikus szint áttörésével új lendületet vesz a frank gyengülése? Egyelőre nem tudni.
