Az IMF-nek nincsenek érzelmei – ennyit mondott egy magas rangú IMF-vezető a napokban arra a kérdésre, hogy amennyiben a magyar kormány kénytelen visszaülni a tárgyalóasztalhoz, vajon felhánytorgatja-e az IMF a korábbi kemény bánásmódot, a kellemetlen és harcias nyilatkozatokat. Az IMF-nek nincsenek érzelmei – hozzátehetjük, szerencsére, és csak ebben bízhatunk.
Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap, az IMF vezérigazgatója
Fotó: Reuters
Jó lépés
Szögezzük le nagyon gyorsan, mindenképpen pozitív, hogy a kormány, illetve különösen Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter nem vált korábbi, érthetetlen megnyilvánulásainak a foglyává, és nem várta meg a 350 vagy 400 forintos eurót a közeledéssel. Hiszen ő és főnöke, Orbán Viktor miniszterelnök megtehették volna, hogy bármennyire is csúnya képet fest a nemzetközi hitelminősítők ratingje, vagy bármennyire is csúnya az országkockázati felár, még várnak. Magyarországon ugyanis nincsen államcsődveszély, nincsen görög helyzet, az aktuális kamatokra, a lejáró hitelekre még akkor is van forrás, ha esetleg éppen akadozik is a kötvények megújíthatósága.
Csak éppen a veszteségek nagyon nagyok voltak, egyetlen példát kiemelve, bizony rettentő szomorú, hogy a korábbi nyugdíjvagyon zömét adósságcsökkentésre fordítjuk, de az árfolyammozgások miatt GDP-arányosan úgy néz ki, mintha nem is történt volna visszafizetés. Matolcsy György és Orbán Viktor pragmatistának bizonyult, fontosabb volt nekik a jó döntés, mint a korábbi szónoklatokhoz való ragaszkodás, és ezzel jót tettek az országnak. És ez bizony sokkal lényegesebb annál, hogy ki mit csinált a szájából.
Magyar narancs
Valami miatt persze a merész kommunikációs újítások (finoman fogalmaztunk) azért tartósan körüllengik a magyar gazdaságpolitikai kommunikációt. Hiszen mi is hangzott el most is? Új együttműködés, más típusú megállapodás készül – ha ez így lenne, arra aligha erősödött volna a forint, az OTP-árfolyam és esett volna a CDS-felár. Mi másról lenne érdemes az IMF-fel beszélni, mint pénzügyi segítségről, készenléti hitelről?
Arról a nem teljesen lényegtelen apróságról most feledkezzünk el, hogy maga az IMF is a sajtóból tudta meg a szándékot. Kommunikációs szakértők tudnák megmondani, hogy van-e hozadéka az ilyen furcsa mantráknak, a megszorítás kifejezés éles tagadásával végrehajtott kőkemény megszorításoknak, vagy az adórendszer egyszerűsítésének nevezett adóbonyolításnak, ami folyamatosan újabb adók bevezetését jelenti. Már megint itt van az a bizonyos magyar narancs, amelyik narancs narancs, de azért egy kicsit mintha savanyú lenne. A csomagolás persze nem olyan fontos, mindig izgalmasabb az, hogy mi a tartalom, valójában mi történik. Van azonban egy elem a nagyon csélcsap kommunikációban, amire lassan már tényleg oda kéne figyelni, ez pedig a kiszámíthatóság.
Csak a bizonytalanság biztos
A gazdaság egyik legfontosabb kívánsága a kiszámíthatóság, és ez teljesen eltűnt Magyarországról. Örök tőkepiaci bölcsesség, hogy a gazdaság semmit nem utál jobban, mintha nem tud tervezni, ha nincs kiszámíthatóság, ha folyamatos a bizonytalanság. Egy példát bemutatva (erről persze nem a magyar kormány tehet), amikor folyamatosan azon megy a disputa, hogy leminősítik-e a bóvli-kategóriába a magyarokat a hitelminősítők, az a legrosszabb. Ha határozottan kijelentenék, hogy márpedig Magyarország igenis befektetési kategória, erősödne a forint.
De arra is erősödne, ha megtörténne az amúgy erősen indokolatlannak tűnő és most talán távolabb kerülő leminősítés. Hiszen, “sell the rumour, buy the fact”, vagyis adj el a pletykára, vedd vissza a tényre – szól a mondás, a bizonyos rossz is jobb, mint a bizonytalan. Visszatérve a gazdaságpolitikára, az nagyon nagy probléma, ha a bizonytalanság szétterjesztése éppen felülről érkezik. Nem lesz itt semmiféle IMF, ja, de mégis lesz. Önkormányzati ingatlanadó bevezetését tervezzük, ja, de aztán elvetjük. Az agyakba máris bekerült a lehetőség, állami bevétel sem lesz végül, de sokan elrettentek az ingatlanpiaci befektetéstől, az amúgy is halott piac még kevésbé lesz vonzó.
Tanulópénz
Éljenek a tárgyalások, és csak remélni lehet, hogy ki-ki levonja a tanulságokat. Abból, hogy az IMF-fel legutóbb felborítottuk az asztalt, nem lett éles konfliktus a nemzetközi szervezettel. Az udvariatlanságra azonban nem volt szükség, most sorban mindenki előveheti a nyilatkozatok kronológiáját. Jól megalapozott elképzelések mentén lehet különlegesnek lenni, érdemes új gondolatok mentén ötletelni. Ám, ha ezek nem kellően megalapozottak, akkor nem szabad a nemzetközi pénzvilág szokványait megtagadni. Márpedig nagyon sok ország van, amelyik nem vesz fel IMF-hitelt és örül, hogy nem kell a szervezettel kapcsolatba kerülni, olyan ország kevés van, ahol egy kedvezőtlen nemzetközi megítélésű, kiszolgáltatott ország gazdasági minisztere az újságok címlapján arról nyilatkozik, hogy a gyengeség jele lenne visszatérni az IMF-hez. Természetesen nem lehet ok-okozati összefüggést felállítani az ilyen üzenetek és a forint vesszőfutása között, de az teljesen nyilvánvaló, hogy egy védtelen piacról felelős poszton leszólni a hitelminősítőket és az IMF-t, mindenképpen hiba volt.
Nem hívtuk őket, de jöttek. Kértek időpontot, mi meg adtunk. A legutóbbi napokban éppen ezt hallhattuk a kormány és a kormánypárt vezetőitől az IMF-ről. Irina Ivascsenko, az IMF hazai képviselője is kapott hideget-meleget. Most változott a világ, nem valószínű, hogy konkrét személyi konzekvenciái lennének a magyar gazdaságpolitika újabb blamázsának, de az biztos, hogy még a kormány leglelkesebb híveiben is felmerülhet a következő nagy bejelentésnél, legyen az adócsökkentés, munkahelyteremtés, növekedés beindítása, hogy vajon tényleg így lesz, vajon nem jön két nap múlva egy homlokegyenest ellentétes bejelentés. Csak még egyszer a pontosság kedvéért: az IMF-tárgyalások szükségesek és stabilitást hozhatnak az országnak és a forintnak. A nemzetközi szupranacionális szervezetekkel akkor sem érdemes ellenségesnek lenni, amikor éppen nincsen baj.
Előzményekkel és okokkal, de úgy alakult, hogy manapság nincsen könnyű helyzetben az, aki kölcsönt adott vagy ad. A bankokat mindenki utálja. A magyar bankoknak a devizahitelek végtörlesztésénél meg kell elégedniük egy piacinál alacsonyabb árfolyammal. A görögök bizonyos hiteleik felét fizetik majd csak vissza hitelezőiknek, és még annak drukkol a világ, hogy egyáltalán belemenjenek ebbe az alkuba.
Jogosan dagadt a magyar kormány melle, amikor a világon szinte egyedülállóan a vérzivataros időkben csökkentettünk adósságot, tartottunk kordában deficitet. Ám csak akkor érdemes kígyót-békát kiabálni a hitelezőinkre, ha biztosak vagyunk benne, hogy legközelebb már nem tőlük akarunk kölcsönkérni.
